Sziasztok Mia Schneider vagyok 14 éves.
2 éves koromban költöztünk New Yorkba és a tizennegyedik szülinapom már itt töltöttem be.☺ Atlétika a hobbim.
Leültem a gépem elé hogy PLL maratont tarcsak de ekkor Anya felkiabált a szobámba...
-Mia! Gyere csak ide kislányom!!
Furán néztem. Anya csak akkor hív így ha mérges... Lerohantam a lépcsőn és szembe néztem az "oroszlánnal".
-Mirella te mit képzelsz magadról? Fogadóóráról jövök és az osztályfőnököd teljesen ki van akadva! Hogy lehetsz ilyen pofátlan??-kiabálta.
-Anya...-kezdtem de közbe üvöltött.
-Te megtagadtad a munkát, feleseltél és ezzel elszórakoztattad a többieket!! Nem ismerek rád Mia Scneider...komolyan nem.
-Anya te miről beszélsz??-kérdeztem, mert ennek az egésznek a fele ha igaz volt.
-Tessék! Még most is hazudik!-mondta.
-VÁRD MÁR MEG HOGY BEFEJEZZEM!-kiabáltam magamból kikelve. Oops!
-Erről beszélek! Egy felnőttel így beszélni...hallatlan!-húzta fel Anya az orrát.
-Én csak...-kezdtem újra.
-Te megint csak!-mondta vérig sértve.
-Anya! Nem tagadtam meg semmilyen munkát!-néztem rá bociszemekkel, olyan hátha alapon.
-Rögtön gondoltam!-felelte még mindig ingerülten.
-Najó gondolom ezután se fogsz nekem hinne de Mr Rodrick tanár úr állítása szerint telóztam az óráján. Én kiáltam magamért, majd megfenyegetett azzal hogy szól az ofőnek. Érted??-kerdezte kissé idegesen az ősömet.
-Nekem nem ezt mondták! Mirella Schneider ne hazudozz össze vissza kislanyom mert rossz vége lesz!!-mondta, és szemei szikrat szortak felém.
Nem akartam tovabb magyarazni, így hátat fordítottam, hogy a Pll-el töltsem a napot.
