Reggel kipattant a szemem és rohantam a suliba. Magam se tudtam, hogy miert szaguldok 7-kor abba az istenverte épületbe mint valami elmebeteg stréber.
Az igazgató helyetes furcsan nézett rám.
-Mia Schneider! Miez a sietség?-kérdezte jobb szemöldökét rángatva.
-Megyek a terembe.-vágtam rá a frappáns választ (legalábbis szerintem az volt).
Erre nem válaszolt semmit csak újra az ajtót figyelte.
A teremben alig volt valaki leültem a helyemre és bamba fejjel meredtem magam elé. Ekkor megrezzent a telóm:
Cam: otthon vagy??🤔
Én: nem már a suliban. Miert??😋
Cam: elkisertelek volna.😉
Levegőt is elfelejtettem vanni a ledöbbentségtől. Mivaaan??
Az órák gyorsan elteltelk egy szokásos uncsi nap volt. Léptem volna ki a kapun de egy kéz vissza húzott.
-Megvársz? 1 perc és jövök!-nézett rám Cam.
-Aha.-feletem (látszólag) nyugodtan.
10 perccel késöbb már a kapuban állva beszélgettünk.
-Sportolsz valamit??-kérdezte.
-Atlétika.-válaszoltam
Még ilyen és hasonló témákról beszélgettünk amikor rám nézett és ezt kérdezte:
-Van most barátod??
Zavartan néztem a cipőm orrát. Nem mertem rá nézni és csak ennyit mondtam:
-Nem. Most épp nincs.
Fura misollyal az arcán nézett rám majd elment.
Hosszan néztem utánna és néztem ahogy lefordul az egyik uccába. Hirtelen rezgett a telom...
Alia: mizu??💋
Én: semmi extra. Mikor jössz már suliba??🤔
Alia: a héten biztos nem😋😔
Én: csodás🙄
Itt véget is ért a beszélgetésünk ugyanis anya egy kultúrált üvöltéssel jelezte hogy vacsi idő van.
-Mi volt a suliban??-nézett rám csillogó szemekkel.
-Semmi különös. Minden rendbe, jófejek az osztálytársak, és a tanárokkal sincs semmi baj.-feleltem mosolyogva
Este amikor ledöltem aludni kb 1 órán át a plafont bambultam és teljesen elmerengtem...❤️
