-Mit jelent?-kérdeztem ijedt arcot vágva.
-Kb annyit, hogy nincs több olyan, hogy otthon.-válaszolt Cam, majd magához ölelt.
-Na Mia. Annyi a lényeg, hogy mindig úton leszünk. Évente egyszer leszünk itthon. Benne vagy?-kérdezte Taylor.
-Nem tudom. Tényleg nem.-néztem mindanyiukra.
Nagyon megszerettem a fiúkat. Nem tudnám nélkülük elkézelni az életem. Kimentem a szobából és átsétáltam a sajátomba.
Kettő óra mulva Cam kopogott be az ajtón.
-Mia. Indulunk a hajóra. Akkor velünk tartasz?-nézett rám.-A fiúk de főleg én nagyon szeretnénk, hogy velünk tarts.
-Cam. Szerintem nekem ez nem megy.
Gondold végig csak felesleg lennék nektek. Cam egyszer mindennek vége.-néztem a szemébe.
-Mia. Ne mondj ilyet és kérlek gyere.-nézett a szemembe szomorú szemekkel.
-Szeretnék is meg nem is. Cam nemtudom micsinaljak.
Nem akartam sirni de sikerült. Nem akartam megilyeszteni ezzel a rohamommal, de sikerült.
-Semmi baj. Majd megoldjuk.-szorosan magához ölelt és nyugatatott.
Nem tudom mennyi idő telt el, mire Hunter berontott.
-Gyertek már mert ha elksünk lehet mindennek vége.-mondta kissé idegesen.
Erőt vettem magamon és így szóltam:
-Veletek megyek.-mondtam szipogva.
A hajós estre nagyon sokat készülödtünk. Mindenki nagyon kicsípte magát. Miere leértünk már a fehér limuzin lent várt minket.
Az est szuper volt. Rengeteg képet készítettünk. Olyan emberekkel találkoztam akikről azt hittem, hogy én soha se leszek ilyen emberekkel egy helyen. Mint pl.: Justin Bieber, Palvin Barbi. Minketten brutál aranyosak voltak. Nagyon jól éreztem magam.
