∆drágább mint az èletem∆

Part 7

Hellóó.😊😅 Nagyon szèpen köszönöm a szàz megtekintèst. El sem tudom mondani, hogy mennyire megörültem amikor meglàttam. NAGYON SZÈPEN KÖSZÖNÖM❤ És elnézést kérek a késésért, de most nagyon sok minden közbe jött így évvégére és nem volt időm, de végre sikerült összehoznom.
Jò olvasàst az ùj rèszhez.

Tiz ève nem làttam ès most itt van. Mièrt jött?
Egy pillanatra összeakadt a tekintetünk. Ilyen messziröl is meglepettsèget vèltem felfedezni a szemeiben. Beül a fekete BMW-jèbe ès elgurul.

Vajon felismert?

Muszàj szereznem hamis szemèlyit. Ha valaki ràjön... Nagy zűr lenne.

○○○

Az éjszaka bevillant, hogy attól még, hogy nem szeretnék barátokat, se senkit. Nem feltétlenül kell nekem a hotel szobámban gubbasztani egésznap. Úgyhogy jelen pillanatban egy kávézóban ücsörgök egy kávé társaságában.

Sosem szerettem az esőt. Ez az időjárás kezd kikészíteni. Hol volt az eszem, mikor egy londoni gépre száltam.

Egy sötét BMW áll meg a kávézó előtt és egy magas sötét hajú férfi száll ki belőle egy nővel az oldalán. Fel ismertem a férfit. Fizetek és igyekszem minnél előbb elhagyni a helyet. Megindulok az egyik irányba, de utánnam szól...

Miért van az, hogy elhatározok valamit, vagy igyekszem új életet kezdeni valaki jön és elcseszi.

-Holland? - kérdezi bizonytalanul a férfi.

-Nem, összetéveszt valakivel.

-Ne viccelődj - húzza szerény mosolyra a száját - megfordultál, meg amugyis felismertelek.

Nem bírom ezt hallgatni. Még, hogy én ne viccelődjek. Sietősen megfordulok és futólépésben megyek tovább.

-Várj! - szól utánnam - itt éltek?

-Szerintem nem tartozom neked magyarázattal.

-Holland, édesem ne butáskodj.

-Tessék? Semmit nem tudsz rólam. Elhúztál tíz évvel ezelőtt. Vissza sem néztél, most meg hirtelen érdekel mivan velem. Esküszöm agyfaszt kapok tőled. Hagyj békén. - darálom le neki egy szuszra és egy száznyolcvan fokos fordulattal folytatom tovább az utam. Nem követett. Előtörnek a könnyeim és nem tudok leálni a sírással. Elhagyott minket. Új életet kezdett. Most meg mer itt nekem édesezni. Rohadna meg. Utálom. Ő számomra egy senki.
Mit tettem én, hogy ezt érdemlem? Anyám meghalt, a barátaim becsaptak, a városom...fogalmam sincs mi történik az otthonommal, egy hotelben élek és kitudja mikor bukok le, plusz még felbukkan az apám is. Mit tettem én, hogy ilyen pocsék életet érdemlek, he?
Az hogy kiengedtük a gőzt, buliztunk, talán néha megrongáltunk ezt-azt, ittunk, nem egyenlő azzal, hogy az egész életem tönkre menjen. Nem is én voltam a hibás. A fiúk cselekedtek mi csak röhögtünk.

Nem is tudom mikor nevettem utoljára. Talán azon a napon mikor anyám meghalt. Előtte olyan boldogan elvoltunk. Mit sem sejtve. Mostanra már semmim és senkin sincs.