Belső hangok

Írd át

Papír szívem, 

És papír lelkem.

S épp e papírra vetem le életem. 

Ha nem tetszik, összegyűröm, majd kidobom.

Van, hogy így felejtem bánatom.

Ha kell, újra írom. Ezt is megtehetem.

Hogy meddig teszem? Míg meg nem lelem végzetem.

Ha ismét nem tetszik, lángok közé vetem, és végig nézem, ahogy eltűnnek a betűk.

Csak nézem, ahogy hamuvá és füsté válnak,

s egy lágy szellő kíséretével, mily magasra szállnak.

Azonban ezek nem csak betűk. 

Tettek, gondolatok, emlékek, érzések, 

apró kívánságok, mindenkori szép remények.