Egy éjszaka

64 6 0
                                    

"Megtette!"
A lépcső árnyéka.
Neon fények, illúzió.
Törött üvegek.
Elpocsékolt néhány korty
A folyékony boldogságból.
Hátha segít.
"Miért?"
Cigaretta csikkek, na meg egy félszál.
Holnap még jól jönne.
Az elfelejtett pillanat, az emberi mivolt.
A kiesett idő.
Megbánt dolgok.
Elcsent csókok.
Az éjszaka őrzi, na meg a teló.
Egy szelfi, "várj ez most nem jó"
Hangzott az alkohollal áztatott, rúzsozott szájakból.
"Megtette?"
Néhol könnyek- őszinteség-na jah.
Szavakban botladozó betűk,
Mondatokban botladozó szavak.
A talaj folyik ki a tömegek alól.
Minden olyan semmilyen.
Füst a filtere a mai éjszakának.
Bódott, s mámorban fürdőzik mindenki.
A gátat áttörték.
Az ember kiált:
"Szabadság!"
Hosszan, az á-t elnyújtva, telitorokból.
Haza? Soha!
Bumm-bumm-bumm
Dübörög a basszus
Mit mondtál?
Engedd el, a múlté már.
"Miért?"
Nincs tegnap, nincs holnap.
Nincs senki.
Ott az ember és látszatra semmi baja,
Bár belül megtört, most félig összeállt.
A kérdés, meddig?
Pedig volt tegnap, és lesz holnap.
Az ember volt-e? Ki tudja?
Hát ez volt egy félig végtelen éjszaka.

Belső hangokUnde poveștirile trăiesc. Descoperă acum