Az angyalom megpihenni látszik.
Lehunyta szemét és figyelme elnémult.
Mi lesz így?
Mi lesz , ha az ördögök felfigyelnek,
ha lecsapnak rám a lelkemért.
Mi lesz így?
Harcolhatok vagy bármiféle küzdés, csak elpocsékolt energia?
Féljek vagy nincs miért?
Mi lesz így?
Kérlek, ébredj fel!
Ne hagyd, hogy mit felépítettél összedőljön, akárcsak egy romos épület.
Angyalom, légy az angyalom.
Talán még nem késő.
Óvj és védj, ahogy tetted azt, oly sok éven át.
Ez az óra a szükség órája, és minden másodperc azért dolgozik, hogy védtelen legyek és sebezhető.
Legyengült testem, legyengült lelkem, csak romladozó húscafat a szavanna közepén, mely keselyük seregét várja.
Mi lesz így?
Hát csak tétlenül várjam az én keselyűmet?
Így tünnék el?
Angyalom, ha kérhetek még bármit is...Légy az angyalom.
YOU ARE READING
Belső hangok
PoetryVersek, érzések, monológok, s minden, mi szép lassan megíródott.