Just Friend | Jacob Sartorius ff. |

-17-

Mivel Carol nálunk alszik, úgy döntöttünk, átvesszük a pizsamát - Carolnak én adtam - és leülünk filmezni. Carol keresett valami filmet addig, amíg én lementem egy kis nasiért a konyhába. Végül egy vígjátékra esett a választásunk, ami másfél órás. Carol bealudt a felénél, de én végignéztem. Miután vége lett leraktam a laptopot az éjjeliszekrényemre, és befeküdtem az ágyba. Több órán át csak forgolódtam, nem tudtam mit kezdeni a gondolataimmal. Nem tudtam kiverni a fejemből Jacobot. Körülötte forgott az összes gondolatom. Végül éreztem, ahogy szép lassan lecsukódik a szemem.

Kézenfogva sétálunk Jacobbal. Fagyizunk, és leülünk egy padra, hogy megegyük. Mielőtt felállnánk, Jacob nyom egy puszit a számra, majd tovább sétálunk. Mindenféle ember elsétál mellettünk, de az egyiken megakad a szemem. Célirányosan felénk közelít, majd mikor hozzánk ér, engem lepofoz, vagy inkább leüt, és a földre esek. Homályosan még látom, ahogy Jacob magához húzza a szőke, hullámos hajú lányt, és megcsókolja.

Izzadtan riadtam fel álmomból. Már világos volt, Carol nem volt itt. A fürdőbe siettem, megmostam az arcomat, majd a lépcsőn lefelé, a konyhába vettem az irányt. Anyu és Carol sürögtek-forogtak a konyhában, majd megláttam az egyik tálon tornyosuló gofrikat, és mellette a nutellát, meg a gyümölcsöt.

- Jó reggelt! - ültem le az egyik székre a bárpult mellé.

- Jó reggelt, Kate! - mondták egyszerre, majd anya újra beszélni kezdett. - Kicsim, már eheted is, eperlekvár a hűtőben, ha kell. Carol leült mellém, majd mindketten rákentük a gofrinkra a nutellát, és rászórtük az eperdarabokat. Elmajszoltunk pár gofrit, aztán Carol hazafelé indult, én pedig a fürdőszoba felé vettem az irányt. Megmosakodtam, fogatmostam, majd felraktam egy kis szempillaspirált, és szemceruzát. Felöltöztem, aztán pedig nyomogatni kezdtem a telefonom.

- Elmentem vásárolni, van kedved jönni? - kiáltott fel anyu az emeletre.

- Most itthon maradok, szia anyu! - üvöltöttem vissza, és már csak ajtócsapódást hallottam. Fél óra múlva csöngettek. Biztos anyu, nem vitt kulcsot. Gondolkodtam magamban, majd elfordítottam a kulcsot a zárban, és kinyitottam. Csak az ajtóban nem éppen anyu állt. Jacob, egy csokorral a kezében. Egyik szemöldökömet felhúzva Jacobra vágtam az ajtót.

- Kate, kérlek! - hallottam meg az ajtó felől jövő kiáltást. Visszasétáltam az ajtóhoz, aztán hezitáltam egy kicsit hogy kinyissam-e, de aztán lenyomtam a kilincset.

- Először is, azt leteszed, mert nem kell a virágod. - mutattam az ujjammal a csikor felé.
- Másodszor nem érdekel, mert eljátszottad az összes lehetőséget.
Harmadszor pedig.. Három nincs, csak ez így tök menő. - mondtam az utolsó mondat végett félmosolyra húzva a számat. Jacob ugyanígy tett, ami megőrjít, annyira édes így.
- Gyere be.. - nyitottam ki teljesen az ajtót. Egyszerre szeretném ölelni, és eltaszítani magamtól. A szobám felé vettük az irányt, és letelepedtünk az ágyra.
- Tudod.. Szakítottam a barátnőmmel. Mert rájöttem, hogy mennyire fontos ember vagy az életemben, és hogy soha nem akarlak elveszíteni. Hogy mennyi mindenen mentünk keresztül, mennyi hülyeséget csináltam, mennyiszer bántottalak meg, és te mégis mindig megbocsájtottál. És nem érdekel, hogyha nem szeretnél a barátnőm lenni, mert megértem. Egy barom voltam, hogy hagytam elszalasztani egy ilyen csodás lányt, mint te. De rájöttem, úgy nem lesz jobb, ha van egy barátnőm, és nem is szeretem. Igazad volt, amikor azt mondtad, hogy "van valaki izém, akit a barátnőmnek nevezek". Mert nem éreztem iránta semmit. - fejezte be végül, én pedig éreztem, ahogy a sós könnyek végigfolynak az arcomon. Nem gondolkoztam, megcsókoltam Jacobot, és éreztem ahogy közben mosolyog. A derekam köré fonta a kezét. Levegőhiány miatt váltunk el.

Hát, nem vagyok mostonában ilyen téren formában, de azért remélem tetszik.😪💁