Miután leraktam a telefont, lementem a konyhába szólni anyának, hogy azért mégiscsak tudjon arról, hogy Carol itt alszik, és ma ötkor érkezik.
- Anya! - kiáltottam le már a lépcső tetejéről. - Ma átjön Carol, ötkor ér ide, és itt alszik! Remélem nem gond. - nyomtam puszit az arcára.
- Nem, kincsem, de ma este el kell utaznom, holnapra itthon vagyok! Ha bármi gond van a szomszédban Lujza néni mindig készenlétben van. - mondta anya, majd a szobájába ment pakolászni. Rendben, akkor miénk a ház. Ezután gyorsan összerámoltam a szobámban is, hogy azért mégiscsak nézzen ki valahogy, mert óriási kupi volt. Mire kész lettem, még csak három óra volt. Leültem megint a telefonom mellé, mert úgy gondoltam így gyorsan elüthetem ezt a pár órát. Fél négykor csengettek. Biztos hamarabb érkezik Carol. Nem gond, anyunak is hamarabb el kellett mennie. Gyorsan leviharzottam a lépcsőn, és már nyitottam is az ajtót. Azonban mögötte nem legjobb barátnőm állt, hanem Jacob. Lesokkolódott tekintettel néztem az ajtó mögött álló fiúra. Már biztos egy ideje nézhettem, mert arra eszméltem fel, hogy Jacob a nevemet hajtogatva lengeti a fejem előtt a kezét.
- Öhm. Gyere be. - mondtam még mindig elbambulva.
- Köszi. Beszélnünk kell. - mondta. Az arcán bánkódást, és szomorúságot, vagy valami ilyesmit fedeztem fel. Gyorsan behessegettem a szobámba, majd az ágyra ültem, ő pedig mellém.
- Szerintem felejtsük el ezt a tegnapi csókot, rendben? - mondta rezzenéstelen arccal. Lesokkolódva néztem. - Tudod, van barátnőm. - mondta még mindig érzelemmentesen.
- I-igen.. Persze. - mondtam akadozva. Nem tudtam felfogni. Miért játszadotik az érzéseimmel? Itthagyott, és ezt kapom. Lesétált a lépcsőn, én meg utána.
- Szia. - lépett ki az ajtón, én pedig nem figyelve arra, hogy köszönt, gyorsan rázártam az ajtót, és zokogni kezdtem. Nem kopogott, nem nyugtatott, nem érdekeltem Ő-t. Hiányzott. Hiányzott az a szeretet, amit tőle kaptam hét évesen. Kopogtak. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, majd ajtót nyitottam ezúttal már tényleg Carolnak.
VOCÊ ESTÁ LENDO
Just Friend | Jacob Sartorius ff. |
Fanfic- Szeretlek. - mondtam ki a legőszintébben. - Mindennél jobban. - válaszolt Jacob, majd felemelte a mellkasáról a fejem, és megcsókolt. Nincs rá szó.. Egyszerűen csak végtelenül imádom. Copyright ©myhusbandisjacob, 2016