Just Friend | Jacob Sartorius ff. |

2/5

- Cam, biztos van egy üres szobátok, vagy ha nincs, egyet ki tudnátok üríteni Kate-nek?

- Persze, de miért? - kérdezett vissza, kicsit furcsálta a dolgot.

- Kate szeretne beszélni telefonon a legjobb barátnőjével a Virginiai költözésről.

- Ja, persze! Megkérem Laurent hogy jöjjön ki a szobájából addig. Lauren! - ordított Cam, mire a lány kitrappolt az ajtón.

- Ne ordítozz már, nem vagyok süket baszki. Igen amúgy?

- Kate szeretne beszélni a barátnőjével, megteheti ezt a szobádban?

- Persze, addig kijövök hozzátok a nappaliba. - mondta Lauren, mire ráugrott a kanapéra, egyenesen Aaron és Taylor közé. Látszólag már elég jóban van a fiúkkal, remélem a turné során én is jól ki fogok jönni velük.

- Köszi! - mondtam Cam-nek, és dobtam neki egy puszit, mire mind a hárman felnevettünk. Jacob és Cam leült a nappaliba, én pedig becsuktam magam mögött az ajtót, és elővettem a mobilom. Bepötyögtem Carol számát, és már hívtam is.

- Sziaaa! - szólt bele Carol, és úgy hallottam már elég boldog volt, gondolom az anyukája miatt. Annyira nehéz lesz ezt elmondani neki, főleg telefonban, de most nincs más választásom, éjszaka van..

- Szia! - szóltam bele én is a telefonba. - Figyej, most egy nagyon fontos dologról szeretnék beszélni veled. - mondtam már kicsit komolyabban.

- Mondd csak! - szólt bele a telefonba Carol, én pedig hevesen verő szívvel elkezdtem a mondandómat.

- Mint tudod, David balesetet szenvedett, és most úgy tűnik átszállítják Virginiába. Anya ma bejelentette, hogy emiatt... - itt megálltam egy másodpercre - emiatt oda költözünk, ugyanis úgy tűnik nem pár nap, mire David meggyógyul. És aztán ott is maradunk, Jacob miatt is. - Carol csömdben hallgatta végig a mondandómat, nekem pedig csendesen, patakokban folytak a könnyeim. Egy ideig semelyikőnk sem szólt bele a telefonba, egyszerűen ő sem, és én sem tudtam megszólalni.

- Hű.. - törte meg Carol a csendet - erre még a legrosszabb perceimben sem gondoltam volna. - mondta a legjobb barátnőm, én pedig továbbra is ültem az ágyon, csendben.

- Annyira sajnálom. - szipogtam a telefonba, és ebben a pillanatban csak arra vágytam, hogy megölelhessem azt a személyt, aki már kiskorom óta nagyon sokat jelent számomra.

- Holnap még találkozunk? - kérdezte, mire én sírva megráztam a fejem, pedig tudtam, hogy úgysem látja.

- Nem. Reggel indulunk. - mondtam, egyszerűen nem bírtam tovább. Ott, hívásban, egyedül Lauren szobájában olyan szinten kitört belőlem a zokogás, hogy az hihetetlen. Igen, Virginiában ott lesz nekem Jacob. Ott lesznek a srácok. És ott lesznek az új barátaim... de a legjobbat itt hagyom. - Sajnálom. - mondtam zokogva a telefonba. - Annyira sajnálom. - Carol is sírt. Csak próbálta visszatartani, de hallottam, ahogy szipog.

- Ígérd meg hogy minden nap, vagy minden másnap beszélünk! - mondta Carol elcsukló hangon.

- Mindenképp! - mondtam neki, mire egy kisebb mosolyra húztam a számat. - Most le kell tennem. Holnap beszélünk, megígérem! - mondtam a telefonba.

- Rendben. Puszi, és érezd jól magad! - szólt bele ő is. Mindketten úgy tettünk, mintha könnyű lenne itt hagyni a másikat. Közel sem volt az. Mindketten tudtuk, hogy itt lezárult egy korszak mindkettőnk életében. Tudtam, hogy egy idő után úgy sem fogjuk tartani a kapcsolatot, tudtam hogy úgy is el fog felejteni.. vagy ami mégrosszabb, én fogom őt. Letörölve a könnyeim kiléptem a szobából, Jacob pedig rögtön odajött hozzám.

- Jól vagy? - kérdezte, és látszott rajta hogy tényleg érdekli. Annyira szeretem, hogy ennyire törődik velem.

- Igen, jól. Egy pillanat, kimegyek a mosdóba. - mondtam Jacobnak, mire ő adott egy puszit a homlokomra, és átölelt. Ezután elmentem a mosdóba, megmostam az arcom, és próbáltam egy kicsit kiverni a fejemből ezt az egészet. Jó benyomást kell keltenem az első beszélgetésben a srácoknál, ez sok mindent meg tud határozni. Miután megtöröltem az arcom, vettem egy nagy levegőt, majd kiléptem a fürdőszobábol, fülig érő vigyorral az arcomon. Ami.. félig igazi volt. - Sziasztok! - huppantam le a kanapéra Jacob, Aaron és Lauren mellé. A többiek kint voltak a medencénél, bár nem tudom mit csinálnak éjszaka ott... na mindegy.

- Szia! - szólt egyszerre Aaron és Lauren. - Miújság? - kérdezte a lány. - Jobban vagy már?

- Igen, köszi, már sokkal. Örülök hogy nyugodtan meg tudtuk ezt beszélni.

- És örülsz, hogy jössz a turnéra? Legalább lesz valaki, aki megérti miért készülődök ennyit minden reggel. - mondta Lauren, mire mindketten elröhögtük magunkat.

- Már nagyon várom! Kíváncsi vagyok a holnapra, még sosem voltam ilyen féle eseményen.

- Na, asszem mi most megyünk. Igaz, Jacob? - áltt fel Aaron, Jacob nyakát átkarolva.

- Jaja, szerintem is. - mondta Jacob, mire mindketten felálltak a kanapéról, és kisétáltak a többiekhez.

- Elsőnek lehet hogy durva lesz. De aztán megszokod. Ja, és ne ilyedj meg, ha tőled is kérnek aláírást, vagy képet! Vagy épp mindkettőt.. - mondta nevetve Lauren. - Kimegyünk a fiúkhoz? Kíváncsi lennék mi a francot csinálnak még fél 12-kor a medencénél.

- Ahaaam, mehetünk. - pattantam fel. Lauren nagyon szimpatikus lány, szerintem vele jól ki fogok jönni a turné alatt, és azután is remélem hogy jóban leszünk. Kiléptünk az ajtón, amit meg látok, az lehet hogy csak nekem volt furcsa, Lauren szerintem már megszokta hogy ennyire hülyék a fiúk. Az összes a medencében lubickolt.

- Lányok! Nem jöttök ti is? - kiáltott oda Hunter.

- Nem, köszi. - válaszoltunk egyszerre, kidüllesztett szemekkel.

- Naaa - fröcskölt le Jacob. - Gyertek már, tök buli! - nevetett. Laurenre néztem, mire ő megrántotta a vállát, lekapta a pólóját meg a nadrágját, és alsőneműben beugrott a fiúk közé. Úgy látom, ő már nem annyira szégyenlős előttük. De akkor nekem miért kéne? Én is ledobtam a gatyám meg a pólóm, és a lábam felhúzva beugrottam közéjük. Még legalább egy órát pancsoltunk a medencében, eszre sem vettem, hogy ilyen gyorsan elment az idő.

Sziasztook💘
Tudom, tudom.. NAGGYON régen nem volt már rész. De most szeretnék visszatérni. És tudom, ezt is már sokszor mondtam, de most tényleg szeretnék, és meg is próbálok. Remélem még vissza tudjuk hozni azt a sok olvasót, ami régen volt!
Remélem még van igény a könyvre! Ha igen, jelezzétek légyszi kommentben, bármivel💛
Xx, Eszti🌹