Just Friend | Jacob Sartorius ff. |

-12-

Dorothy (Kate anyukája) pár perc múlva be is sietett az ajtón, gondolom nagyon aggódott.

- 213. - segítettem ki, mire ő gyorsan berohant az előttünk nyíló terembe. Foggalmam sincs, hogy fogom elmondani ezt neki. Pár perc múlva én, és Jacob is bent termettünk Kate kórtermében.

- Még pár órán át eszméletlen fog maradni - magyarázta az orvos mindannyiunknak.

Épp azon gondolkoztam, hogy fogom ezt az egészet elmondani Dorothynak, de már senki sem volt Kate termében. Az ajtón kilépve Jacobot és Dorothyt pillantottam meg, biztos rám vártak. Jacob magyarázott valamit Dorothynak. Mikor közelebb értem, tudtam, hogy Jacob arrol beszél hogy történt ez az egész, de nekem is el kell mondanom azt, amit én láttam, mivel Jacob nem sok mindentől tud. Mikor Jacob befejezte a mondanivalóját vettem egy mély levegőt, majd beszélni kezdtem.

- ...de be volt zárva az ajtó, és ekkor hívtam Jacobot. - meséltem Dorothynak, aki lesokkolódott arccal ült mellettem, és rezzenéstelen arccal hallgatta végig a mondókám. Ezután hazasiettünk, és Dorothy elmesélt mindent Kate apukájának is.

                        ~Másnap~
Jacobbal Dorothynál aludtunk, hogy mindenről tudjunk, ha van valami Kate-tel. Épp ebédeltünk, mikor megcsörrent a vonalas telefon, én pedig felpattantam a székről és a zöld gombocskát nyomtam meg, így fogadva a hívást.

- Háló, Doktor McCaly vagyok, én kezelem Miss Matthewt. Az állapota stabil, tegnap óta. Ha minden jól megy, holnap már ki tudjuk engedni a kórházból. - magyarázta - mint ezelőtt megtudtam - Doktor McCaly.

- Ez szuper - lelkesedtem széles vigyorral az arcomon - Köszönjük! - majd lecsaptam a telefont. Vigyorogva ültem vissza az asztalhoz, és mindent elmondtam Dorothynak és Jacobnak.