Just Friend | Jacob Sartorius ff. |

2/6

Miután kimásztunk a medencéből, éjjel fél egy lett, és legszívesebben mindenki csak becsapódott volna az ágyába, és aludt volna. Én Laurennel aludtam, mindketten elmentünk zuhanyozni, átöltöztünk pizsamára, és bebújtunk az ágyba. Már nem is beszélgettünk, mindenki fáradt volt, holnap pedig dedikálás. Pár perc múlva mindketten álomba merültünk.

                                   ♥Reggel♥
8-kor ébresztett Lauren telefonja, de ő már úgy látom régebb óta fent volt.

- Jó reggelt - köszöntem Laurennek, miközben kitápászkodtam az ágyból.

- Jó reggelt! Már csak egy óránk van, és indulunk, úgyhogy azt ajánlom siess. - nevetett, miközben a nadrágját ráncigálta fel magára. Előkerestem azt a rohadt nagy sporttáskát, amit hoztam, és kiválasztottam a mai ruhámat. Tavasz van, de még mindig nem az a nagyon meleg, ezért egy hosszú fekete szaggatott gatyára, és egy rövidujjú pólóra esett a választásom. Felöltöztem, majd előkerestem a sminkes nesszeszerem, és oda álltam vele a tükör elé. Nem szoktam agyon sminkelni magam, most sem történt máshogy. Korrektor, szempillaspirál és kész is vagyok. Összepakoltam a cuccaimat, makd kimentem a többiekhez a nappaliba.

- Jó reggeeeeeeeelt - ásítottam el magam. A többiek a bár pultnál ültek, Cam pedig csinálta a reggelit.

- Jó reggelt! Jó lesz a palacsinta reggelinek? - kérdezte Cam, miközben énis leültem a pulthoz, és megpusziltam Jacob arcát.

- Persze hogy jó - kuncogtam, mire Cam odatolta elém a palacsintát, ehhez pedig lekvárt, kakaót és nutellát. Én most a legutóbbit választottam, megkentem vele a palacsintát és be is vágtam.

- 15 perc és indulunk! - kiáltotta el magát Cam. Már nagyon izgulok a dedikálás miatt, ugyanis ilyen nagyobb rendezvényen még nem voltam, főleg nem a fiúkkal. Ezt a 15 percet jól el is hulyéskedtük a srácokkal, mint mindig. Ezután mindenki megfogta a csomagját, felöltöztünk és felszálltunk a már a ház előtt álló buszra, ami nagyon nagy volt. Egy turné busz. - Fél óra míg megérkezünk az első állomásra. - mondta Cam, mire mindenki bólintott.

- Izgulsz? - ült oda mellém Lauren.

- Egy kicsit. - válaszoltam, miközben az ujjaimat ropogtattam. Mikor ideges vagyok, ezt szoktam csinálni, nagyon rossz szokás.

- Ez teljesen oké. De ne izgulj! Én és a fiúk is ott lesznek, bármi segítség kell. - mosolygott rám Lauren.

- Köszi. - öleltem meg, majd felálltam, megnézni mit csinálnak a fiúk. - Haliii - huppantam le Jacob mellé, mire ő átkarolta a vállam.

- Szia - puszilt meg.

- Mit csináltok? - kérdeztem a nyakamat nyújtogatva, hátha látok majd valami Daniel telefonjából. Úgy láttam musical.lyznek, úgyhogy őket nem is zavartam.

- Várod már a dedikálást? - kérdezte Jacob mosolyogva.

- Egy kicsit izgulok. De tudom hogy semmi baj nem lesz! - mondtam mosolyogva Jacobra nézve.

- Persze hogy nem. - ölelt meg Jacob. - 5 perc és ott vagyunk! - nézett Jacob az órára, én pedig vettem egy mély levegőt. Ahogy megláttam a tömeget, majdnem elájultam. De tartanom kell magam, úgyis meg fogom szokni. Egy kisebb úton vezettek be a dedikáló részlegre, ahol már egy nagyon hosszú sor állt. Az első lány egy rendes képet csinált Jacobbal, de aztán úgyéreztem kezd eldurvulni a helyzet. Mikor már csak Jacob ujja volt a lány és Jacob szája között. Ki kellett mennem a mosdóba, hogy egy kicsit lenyugodjak.

- Minden rendben? - kérdezte a mellettem álló Lauren.

- Persze.. csak.. csak ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök. - hadartam el neki, majd kiszaladtam egy nyugodt folyosóra, ott már patakokban folytak a könnyeim. Nem szabadna hogy ennyire kiakadjak miatta, de a nagy tömeg, és ez még rá tett egy lapáttal.. kiborultam. Bementem a mosdóba, a tükörben pedig láttam a könnyeimtel elfojt sminkem, a szemem teljesen fekete volt. Megmostam az arcom, majd lehajtottam az egyik wc ülőkéjét, és arra ültem rá. Próbáltam megnyugodni, de nem ment. Egyre gyorsabban vettem a levegőt, mikor hallottam a mosdó ajtó nyitódását.

- Kate, itt vagy? - kérdezte Lauren. Már biztos eltelhetett egy idő, mióta kijöttem. - Kate! - szólított meg másodjára, én pedig felálltam a wc-ről, és kiléptem a kabinból. Ahogy meglátott Lauren, egyből odarohant, és magához ölelt. - Mi a baj? - kérdezte, mire én szipogba elmeséltem neki amit láttam. - Ez mindig így szokott lenni, dedikálásokon. - mondta Lauren engem nyugtatva. - De szerintem ha megkéred Jacobot, hogy ilyeneket ne csináljanak, biztos vagyok benne hogy ilyen többet nem fordul elő. - mosolygott rám Lauren. - Na gyere, most rende kell hoznunk a sminked, tiszta fekete a szemed! - erre a mondatra már elmosolyodtam, majd bólintottam. Lauren kivezetett a buszunkhoz, majd ott lemostuk a szempillaspirált, aztán visszakentük, és szerencsére már elfogadhatóan néztem ki. Vettem egy nagy levegőt, majd visszasétáltunk a dedikáló terembe, ahol már nagyjából lement a sor, és csak pár ember maradt. Amint Jacob meglátott odarohant hozzám.

- Jól vagy? Mi történt? Te sírtál? - kérdezte Jacob a fejemet fogdosva, és mivel én nem voltam képes elmesélni neki, miért vagyok ennyire lelombozba, megtette helyettem Lauren. - Többet ez nem fordul elő, megígérem. - ölelt át Jacob, miután Lauren elmesélte neki, mi történt velem. Jacob magához húzott, adott egy puszit a homlokomra, majd visszament a helyére. Pár ember még tőlem is kért képet, nagyon cukik voltak, és a továbbiakban már élveztem is ezt. 4 óra körül, mikor már senki sem volt az arénában rajtunk, és a srácokon kívül, visszamentünk a buszba, és lehuppantunk a kanapéra.

- Na ez a nap sem volt semmi. - szólalt meg Cam, mire mindenki őrjöngeni kezdett. Én már egy kicsit fáradt voltam, és szerintem a többiek is, de ennek ellenére még baromkodtunk egy kört. - Ki mit szeretne enni vacsira? - ordibált Cam. - Van rántott hús, tojás, sali.. - és még elsorolt legalább 5 féle kaját. Én a sali és a hús mellett döntöttem. Mindenki megette a kajáját, eközben még az eltelt napról beszélgettünk. 10 óra körül már mindenki a turné kocsi második emeletén volt, a matracán. Én Jacob és Hunter közt aludtam, de már nem volt semmi különös dolog az este, mindenki kidőlt, amit nem is csodálok egy ilyen nap után. Eközben a sofőr egész éjjel vezetett, mivel a következő állomás nem volt a legközelebb. Anyát és Carolt sem hívtam fel, teljesen elfelejtettem, de majd holnap reggel megejtem ezt a két telefonhívást. Ezek jártak a fejemben, aztán szépen lassan elnyomott az álom.

Sziasztok!🐳
Remélem tetszett ez a rész is, és vissza tudom nyerni azt az olvasó számot, ami régen volt. Kommentbe írjátok le a véleményeteket, hogy izgalmas-e a történet, mert tudok rajta változtatni, csak még úgy érzem vissza kell rázódnom az írásba.
Puszii, Eszti🌹