Shameless Slytherin [Scorpius Malfoy AUFF]

Öt

240 Megpróbálom elhinni.

241 Aztán megpróbálom nem hinni el.

201 Nosztalgia a jelen iránt.

Simon Márton

Miután visszakaptam a pálcámat nehezen tudtam megállni, hogy rávessek Scorpiusra egy Carbunculus*-t, vagy egy Sectumsemprát**. Bár így utólag végiggondolva mindkettő kissé drasztikus megoldás lett volna a problémára. Igazából azt sem tudom konkrétan, hogy mi a probléma.
Egyet biztosan tudok: Scorpius Malfoy közelségétől egyszerűen viszketek és ha a közelében vagyok a pálcám furcsán viselkedik, sőt én magam is sokkal sötétebben gondolkodok. Ha meglátom azonnal eszembe jut, hogy mennyire szeretném ha egy kicsit rosszul érezné magát. Hisz annyi embert bántott. Köztük engem. Hosszú éveken át piszkált és nem tehettem ellene semmit. Még mindig nem tudok tenni ellene semmit. Ha megszólal, szinte azonnal megátkoznám, vagy rontást küldenék rá. Főleg miután megtudtam mit tett Rose-zal... bár, Rose sosem mesélt róla. Miért nem mondta el? Vajon James és Albus tudja? Nem lehet. Akkor Albus már rég megtámadta volna Scorpiust. Vagy talán nem... Albus az a tipikus apu pici fénye. Sosem okoz csalódást. És Ron bácsi? Ő biztosan nem tud róla. Akkor... akkor már, nem is tudom mit tett volna... Ő nem Albus. Ő nem apa. Mindig is úgy gondoltam hogy inkább hasonlítok a forrófejű nagybátyámra, és az intelligens Hermionéra, mint a szüleimre. Anya a világ legkedvesebb embere. Mindig őszinte, mindenkit szeret, csak a jót látja és semmiben sem hasonlítok rá. Apa nyugodt, hidegvérrel képes gondolkodni, pozitív, mindenre van megoldása és soha nem ártana a légynek se. Én ellenben betéve tudom az összes átkot, oda és vissza. Még csak gondolkodnom sem kell hozzá, ösztönből jön. Nemcsak hogy tudom őket, de használnám is, ha sokszor nem venném észre magam. Hazudok, és csalok. Önző vagyok és gonosz is.

Mit tagadjam? A Teszlek Süveg nem tévedett. Igazi mardekáros lett belőlem.

Most, hogy így belegondoltam, tökre hiányzik George bácsi, meg az ő hülye poénjai. Mindig megnevettet. Csodálom, hogy túlélte Fred bácsi halálát. Nagyon szerették egymást. Sajnos őt nem ismertem, de még így is libabőrös leszek, és borzasztó szomorú, ha megemlítik.

*

3 napja vagyunk büntetésben Scorpius-szal. Ami a legmegdöbbentőbb, az az, hogy még nem öltem meg. Komolyan mondom, túlélte. Amióta.. szóval az első nap óta hozzám sem szólt. Ami persze nem zárja ki a lehetőséget, hogy gúnyolódjon rajtam, vagy idegesítsen. De jóval könnyebb levegőnek nézni, ha csendben van.

-Szia Mardekár!

-Szia Griffendél! - Mosolygok kicsit talán erőltetetten Albusra.

Még mindig fáj, ha ezzel gúnyolódik. Mert ez gúny.

-Na, mi ez a búskomorság? - Kérdezi miközben átkarolja a vállam, és tovább sétál mellettem. A bátyám nem túl magas, de így is magasabb nálam egy kicsit.

-Semmi...

-Már kezdett hiányozni az a nyomi kis fejed, mikor ilyen csúnyán nézel. Sosem tudom eldönteni dühös vagy-e vagy csak megszoktad, hogy így tartod az arcod - ezzel egy puszit nyom az arcomra aztán kinevet.

Pont oda, ahova Scorpius.

-Kösz Al, te is hiányoztál nekem - morgom.

-Komolyan, a King's Cross-on láttalak utoljára. Rosszban sántikálsz, hugi? Százfűléfőzet? Prefektus vagy, igazán nem szabadna bűnöznöd - kopogtatja meg a prefektusi jelvényem.

-Idióta vagy. Büntetést kaptam - vágom hozzá elmélyült hanggal. Annyira utálom mikor fölényeskedik velem szemben.

-Jaj, ne! Miért? - Játssza a meglepettet.