Shameless Slytherin [Scorpius Malfoy AUFF]

Három

''Beszélget veled valaki bennem,
mikor én hallgatni kívánok.''

Tóth Krisztina

A tanév első napja. A gólyák beosztása.

Ó, Teszlek Süveg, jó barátom, már hiányoltalak.

Ja, nem.

Félreértés ne essék, nekem ugyan semmi bajom vele, de azért nem lettünk puszipajtások. Mint várható volt.

Egy csapat elkényeztetett kis aranyvérű, illetve nem aranyvérű csemete érkezett a Mardekárba, mint mindig, és ugyanúgy ahogy a többi házba is érkeztek.

Az idei első nap, mégiscsak más, mint az eddigi négy. Mert én prefektus vagyok. Nem is hittem, hogy a hatalom ilyen boldogsággal tölti el az embert. Pedig még igazából csak a prefektusi talár a változás.

Scorpius Malfoyt keresem a szemeimmel hirtelen, azonban nem találom. Ha nincs ló, jó a szamár is - alapon szemeimet a prefektuspáromra szegezem. Minden háznak hat prefektusa van. Egy fiú és egy lány az ötödik, a hatodik és a hetedik évfolyamról. Úgyhogy Josh talárját vizslatom, hogy vajon egyezik-e az enyémmel. Elégedetten veszem tudomásul, hogy bizony egyezik.

-Lily Potter! - Kiáltja Mrs. Wood. Ránézek. - Maga kíséri a gólyákat a hálókörletbe. A maga feladata körbevezetni őket, és segíteni nekik az elhelyezkedésben.

-Rendben, tanárnő! - kezdésnek jó lesz. El is indulok és a nagy tömegben, hirtelen fogalmam sincs mit kezdjek. A Nagyterem ajtajában üvölteni kezdek.

-A Mardekár elsőéveseit kérem, hogy jöjjenek ide!

Egykét kisgyerek elém botorkál, de ennyi. Magas alak bukkan fel előttem, a válláig sem érek, csak a mellkasáig. Vadiúj talárt visel, zöld nyakkendőt, és a talárja mellén egy Mardekár címer díszeleg. Fejebb emelve tekintetemet meglátom csinos vágású száját, aztán az átható, szürke szemeit, és a tejszőke enyhén kócos, göndör hajat, ami felfelé nyújtózik.

Nagyot nyelek.

Hát ki más lenne az?

De miért áll itt?

Miért áll itt a fiú, akit a Mardekár ház legszexisebb fiújának tartanak, nem csak a Mardekárosok. Aki a világ egyik legnagyobb tahója. Aki egy mosolyával képes félelmet kelteni másokban.

Aki Rose fiúja.

Látták őket vadul csókolózni a Griffendél toronyba vezető út egyik lépcsőfordulójában, tavaly.

Nem értem, hogy a jókislány Rose, hogy vetemedhetett ilyesmire.

Szóval itt áll.

-Potter. - vigyorog rám mintegy üdvözlésképpen, azzal az átható borotvaéles, csillogó mosolyával.

-Helló, Scorpius! Mondd, mit keresel te itt? Ez az én dolgom.

-Hűtsd le magad, csodabogár! Mrs.Wood küldött ide, hogy bébicsőszködjek rád - gúnyosan rámkacsint.

-Jaj, borzasztóan értékelem az erőfeszítéseidet, Scorpius. - gúnyolódok rajta, az arcától elmosolyodok.

-A nevem különben is Malfoy. - puffog a szőkeség.

-Akkor ideje, hogy megtanuld az enyémet. - kacsintok rá. És csak később jövök rá, mit tettem, mikor mosolya még szélesebbé válik. Ijesztőbbé.

-Még mit nem, nekem ne parancsolgasson egy ötödikes kis fruska! - Azzal maga előtt terelgeti a kb. 15 mardekáros gólyát. Azta, sokkal jobban csinálja, mint én. - Főleg ne, ha az a kis fruska egy Weasley, az meg tényleg a teteje, ha még Potter is!