Shameless Slytherin [Scorpius Malfoy AUFF]

Tizenegy

"Kivágnálak magamból, ha tudnám hol nőttél belém"

Borda Réka

Vége van az utolsó órámnak is, és habár most azt kéne csinálnom, amit akarok –nyílván a tanuláson kívül–, nem ezt teszem. Ó, de nem ám. Van tippetek, hogy mit csinálok? Az első emeleti leánymosdóban mosok fel. Úgy van, büntetést kaptam. Scorpius komolyan megkeseríti az életemet. Nem is értem, hogy miért állok még szóba vele, olyan hülye vagyok, hogy még mindig érdekel, amit mond. Folyton bajba kerülök miatta, és ami még rosszabb, le is bukok, ami nem csak az ő hibája. Összevesztem miatta apuval, és Albus-szal is, pedig még csak másfél hónap telt el.

Összerezzenek, mikor kinyílik a mosdó ajtaja, és érthetetlen módon keserű epe kúszik a számba.

–Szia, Lily, hát te meg mit csinálsz? – kérdezi kedvesen mosolyogva, finoman hátralökve tökéletes rozsdavörös árnyalatú, göndör haját. A csaphoz sétál, megmossa kezeit, majd mintegy ijedten fordul újra felém, kezéről a vizet a padlóra csepegtetve, amelynek már amúgy is mindegy, hiszem már pontosan 12 lábnyomot hagyott, mióta belépett a helyiségbe. – Jaj, ne, már megint bajba keveredtél, igaz? – összehúzza a szemöldökét, arcán egy sajnálkozó arckifejezéssel bámul rám szüntelen.

És az a keserű csak gyűlik, és gyűlik bennem, amíg egy része át nem változik dühvé.

–Szia, Rose.. –morgom nem éppen kedvesen, mire ártatlanul pislog rám.

Elém lép, ami újabb 5 piszkos lábnyomot jelent a munkámon.

Két kezét a két vállamra teszi, amivel konkrétan csapdába ejt engem.

–Már megint az a fiú volt?

–Honnan tudsz te erről? – sziszegem sértetten, és összehúzott szemekkel nézek fel rá.

Nem is tudom mi ez az érzés, amit a gyomromban érzek. Vajon miket tud Scorpiusról, amit én sosem fogok tudni róla? Vajon hány órát töltöttek együtt titokban sutyorogva a kastély sötét sarkaiban? Rose–t sosem szidta le senki azért, mert Malfoy–jal volt. Ki tudja miket csináltak ezek ketten.

–Jaj, húgi, Albus mesélte, hogy mennyire megbántottad. – megszorítja a vállam.

–Néha el is felejtem, milyen puszipajtások vagytok a bátyámmal. – lököm el a kezét durván. Meglepettség tükröződik az arcán. – Menj, beszélgess vele, mert nekem nincs kedvem hozzád.

– Mégis mi a baj, Lily? – kérdezi.

–Csak menj már innen, Rose! – kiáltok rá, és megragadom a felmosót, elkezdem felmosni a lábnyomait. – Már így is elég mocskot csináltál ide.

Elkenődött arccal távozik, én pedig újra felmosok.

–Szóval már megint az a fiú volt? – dörmögi a fülembe, miközben a falhoz lök, majd két csuklómat fogva ott tart. Levegő után kapkodok az ijedtségtől.

–Merlinre, te barom, engedj el! – lihegem. Szemtelen vigyorral ajkain elengedi a csuklóim, de nem lép hátrébb, zavarba ejtően bámul rám. – Olyan hülye vagy! – próbálom eltolni a mellkasánál, miközben kerülöm a tekintetét, de ő egyre csak közelebb lép hozzám, lehajtja a fejét, így a fejét, így az orra egy pillanatra az arcomhoz ér, és ettől biztosra veszem, hogy még a kisujjam is elvörösödött, pedig nem volt nagy szám tényleg. De ettől még a tény, hogy amikor hozzám ér, az olyan megkönnyebbülést eredményez, mint mikor szomjazónak vizet adnak, nem változott, és ez rossz.

–Egyébként is, mit keresel te egy lánymosdóban?

Nem válaszol a kérdésre, szinte látom ahogy lepereg róla. Valószínűleg nem ez az első ilyen.

– Szóval miért nem jöttél el? – kérdezi halkabban a megszokottnál, még mindig elég közel hozzám, és kissé fáradtnak tűnik.

–Tessék? Hova? Mikor?- Zavartan nézek a szemeibe, ami ilyen közelről sokkal nehezebben ment, mint ahogy én gondoltam. Annyira nehezen, a szám majdnem Scorpiuséhoz ért.

Kétségbeesetten próbálom eltolni őt, miközben elfordítom a fejem, és mélyeket lélegzem. Bepánikoltam.

Nagyot sóhajt és hátrébb lép egyet, úgy néz a szemembe, és zavartan motyogni kezd.

–Demetria azt mondta, hogy elvitte neked a levelemet.

–Tessék? – kérdezek vissza a kelleténél talán kicsit flegmábban. – Ó, a francba.

–Mi az?

–Belém kötött, aztán kicsit hajba kaptunk és elment... – motyogom.

Scorpius még hátralép párat, a hajába markol, és mikor elengedi kicsit furán áll. Bármilyen furcsa is, most, hogy Scorpius eltávolodott, szinte hiányolom a testéből áradó melegséget.

Öntudatlanul felé lépek, hogy közelebb legyek hozzá, és epekedve bámulom az arcát.

–Mit írtál nekem? – kérdezem mintegy megbabonázva. Vajon mi állt abban a levélben?

–Tuti elolvasta.. – motyogja, én pedig még mindig őt nézem kidülledt szemekkel, és elnyílt ajkakkal. Annyira rohadtul kíváncsi vagyok...

–Mi volt a levélben? – kérdezem bénán.

–Most mennem kell...– motyogja zavartan és az ajtó felé fordul.

–Malfoy! – kiáltok rá, mire meglepetten felém fordul, és értetlenül néz rám. Már mondanám is tovább, de karját felemelve belém fojtja a szót.

–Várj! Miért hívtál így? – kérdezi értetlenül.

–Azt szereted, ha így hívnak, nem? – most rajtam a sor, hogy értetlenkedjek.

–De nem tőled.

Ez a rész a második hónapforduló tiszteletére íródott. Előzményezve. :)