Szexpartner [JiKook]

2/1. rész

Ismét eljött egy olyan nap, amikor azt a ocsmány kék színű uniformist fel kell vennem. Mivel sosem volt ínyemre, ezért pofákat vágva öltöttem magamra az anyagokat. Elláttam a szokásos reggeli teendőimet, majd leléptem. Ám útközben eszembe jutott valami igazán fontos. Olyan, amit eddig még sosem hagytam ki, történjék bármi, de most mégis. 

Francba! Hogy mehetett ki egy ilyen fontos dolog a fejemből!? Ez mind, Mr. Choi hibája! Ha nem időztem volna ott annyit, akkor felszedhettem volna valakit, akit jól megdughatok vagy éppen fordítva. Viszont az ritka, hogy valaki a seggembe teszi a férfiasságát. Ma este, nem hagyhatom ki!

A sulihoz érve, már szedtem elő a cigim, és a lánycsorda is jött. Ellenben a legjobb spanom, sehol sem volt. Gondoltam elaludt, esetleg beteg. Ezért nem is törődtem vele nagyon. Amint elszívtam a bűzrudat, becammogtam az épületbe. Mikor azon voltam, hogy belépek az osztálytermünkbe, egy bige karon ragadott. Értetlenül néztem rá, hogy vajon mit akarhat. 

- Van egy szabad perced? - vontam fel szemöldökét, ami annyira vékonyan volt kiszedve, hogy szinte csak egy vonal volt.

Nemár! Ah, de utálom ezt a csajt. Hogy néz ki, de nem is, ez a legnagyobb gond, hanem hogy beképzelt. Azt hiszi, hogy Ő a valaki, mikor nem így van. 

- Persze, várj egy kicsit - forgattam meg szemeim. 

Bementem, majd a cuccom a padra vágtam. Mert én megtehetem. Az osztály felé fordultam, s vigyorral az arcomon köszöntem nekik. Végignéztem egytől egyik mindegyiken, majd tekintetem megállapodott a haveromon, akire azt hittem, hogy nem jött. Utána egy kicsit arrébb néztem, arra a személyre, akivel dumált. Az új húsra. Látószerveimet összehúztam, és durcásan mentem ki a helyiségből. Nem törődve azzal a tökfilkóval. Belülről fájt, hogy nem velem lógott. 

- Menjünk - fogta ismét meg karomat. 

Idegesítő.

- Mit akarsz? - kérdeztem rezzenéstelen arccal. 

A lány nem válaszolt. Helyette a lépcső alá vezetett. Átölelte derekam, és a falnak nyomott. Egész testével hozzám simult, majd próbált aranyosan felnézni rám azokkal a nagy, és undorító műszempillákkal. 

- Oppa, járj velem! - döntötte oldalra buksiját.  

- Bocs, de nem szeretem az ilyen ribancokat, mint Te - böktem volna mellkasához, de nem tudtam.

- MI!? Ribanc, Én!? Tudod kivel beszél, Te!? Az iskola legmenőbb csajával! - ellépett, majd egyik kezével meglibbentette hajzatát. 

- Na, ne mond -  gúnyosan nevettem el magam. - Előtted meg a legmenőbb srác - hajoltam arcába. - Szóval mi a gond? - vontam fel egyik szemöldökömet.

- Jesus, nem vagyok normális! Egy ilyen öntelt alakkal akartam járni. Meg vagyok bolondulva! - jobb kezét homlokára tette. 

- Mondod, ezt Te? A helyedben Én, inkább magammal lennék elfoglalva, nem pedig másokkal. Adj magadra! Undorító, ahogy kinézel - húztam el számat. 

Erre válaszképp, törékeny tenyere az arcom baloldalán landolt. A hatalmas csattanás után csak úgy otthagyott, akár egy gyökeret a szerelmi vallomás után. 

Chh, ribanc...

Kissé mérgesen mentem vissza a helyiségbe, nem törődve azzal, hogy mi történt az előbb. Azonban, mikor beértem, az osztály letámadott azzal a kérdéssel, hogy mitől vörös a képem egyik fele. Egy vállrántással elintéztem, majd inkább a telefonomat kezdtem bújni. Most senki nem jött oda hozzám, mivel elég ideges ábrázatom lehetett.