Szexpartner [JiKook]

2/2. rész

Az ágyamon szétszórta a cuccait, majd egyenesen rám pillantott éjfekete szemeivel. Tekintete azt sugallta, hogy tegyem a seggem az ágyra, mielőtt bajok lesznek. Röhögni tudtam volna, de inkább helyet foglaltam. Bámultam a papírokat, és a tolltartót, amiből épp előttem pakolt ki. 

- Van laptopod, vagy géped? - ismét rám vetette látószerveit. 

- Ja, ott van - mutattam az éjjeliszekrényem fiókjára. 

Jó kérdés számomra, hogy miért tartom ott. Talán, mert, mikor hozom a partnereket, nem akarom, hogy lenyúlják. 

Odamászott, és simán kikapta belőle. Arcán egy nagyobb vigyor kerekedett, miközben a drága készüléket legeltette pupilláit. 

- Most már eltudom csórni, ha alszol - nevetett fel ironikusan. 

- Anyád! - mordultam rá. 

- Fekszik - vigyorogva döntötte oldalra a fejét. 

Jaj, hogy szakadjon rád valamelyik épület. 

Az interneten megkereste a bemutatónkhoz való anyagot, majd Ő, és Én a csúnya írásommal lemásoltuk a szöveget. Mikor ezzel végeztünk, elkezdett firkálni a papírra. Először csak azt hittem, de mint később kiderült, rajzolt. Egész ügyesen. Elvégeztük az utolsó simításokat rajta. Végül felírtuk a nevünket, és kész voltunk. Ez volt az első eset, hogy nem akartam megcsinálni a beadandót.

Hálát adok Istennek, hogy most végre elmegy. Örülök, hogy ilyen hamar végeztünk, és nem kell tovább a pofáját néznem.  

- Szóval.. a fiúkra áll fel a kukid? - pakoltam össze halál nyugodtan a filceit, és a ceruzáit.

- Mi van, ha igen? Semmi közöd hozzá. Te csak egy kívülálló vagy, aki pofátlanul betört a házam, mikor dugni akartam - tettem el a készüléket.

Egyre jobban idegesít! Mikor akarja már elhúzni innen a belét? 

- Hallod? Nem akarsz végre hazamenni? - fordultam meg. 

-Ja, de. Egy pillanat - állt fel.

Ah, a falra tudok mászni, mikor azt mondják pillanat! Nem veszi észre, hogy nem látom szívesen? 

Megfordultam, hogy kitessékelem a helyiségből, de egy magasabb, JeongGuk-kal találtam magam szemben. Lepillantott rám, majd arcara egy ismételten egy vigyor kerekedett. Úgy tettem, mintha észre sem vettem volna. Karjánál megragadva húztam volna kifelé, de nem akart jönni. Idegesen dobbantottam egyet lábammal, majd vicsorítottam. 

- Hé, járhatok benned? - magától sétált az ajtóhoz. 

- Nem - hevesen ráztam a fejem. 

Meg, hogy Ő? Előbb ugrok vonat alá, minthogy seggbe rakjon. Talán abban benne lennék, ha Én tehetnem, de az sem biztos. Meg jól átgondolnám előtte.

- Miért nem? Az a srác sem tűnt a pasidnak - itt gondolt NamJoon-ra.

- Viszont te meg nem vagy meleg vagy biszex.. Szóval akadj le rólam. Meg nem, mintha bejönnél. Taszít a külsőd - nevettem fel.

Kicsit füllentettem. Való igaz, nem az esetem, de egy kicsit tetszik. Mármint azok a nagy fekete szemek. De erről nem kell tudnia. 

- Elérem, hogy megdughassalak, legalább egyszer - vigyorgott, majd köszönés nélkül távozott.

Hülye pöcs!  Ma is lőttek az estémnek. Hát ez kurva jó! 

Elmenem tusolni, majd vacsorázni (ami két szelet  kenyér volt). Szívesen ittam volna kakaót, de nem mertem csinálni. Még a végén tűzoltókat kellett volna hívnom, esetleg a szomszédoknak. Luhan meg lecseszne, hogy mi a francért van konyhám. Na, meg, hogy hogyan lehetek, ekkora balfasz. Felmásztam a szobámba, majd lekapcsoltam a villanyt. Nekifutásból ugrottam az ágyra, mivel azért vannak olyan esték, amikor "félek". Valami szörnyek elkapnak, és behúznak az ágy alá. Megesznek, és a csontjaimból sátrat építenek maguknak. Végül nehezen, mérgesen merültem álomba.