Szexpartner [JiKook]

3. rész

Másnap hullafáradtan keltett. Éreztem, hogy megártott a sok írás. Eldöntöttem, hogy ma mással fogok íratni. Viszont még változhat, mivel a tanár nem fogja hagyni, hogy lazsáljak. 
Elvégeztem a reggeli teendőimet, majd elindultam a pokol sötét bugyrába. A buszon tömegnyomor volt, már megint. Minden egyes reggel, ez van. Mar unom. A buszmegállónál kirobbantam a járműből, hogy levegőt tudjak venni, de minél gyorsabban. Lihegve támaszkodtam a táblájának. 

- Nocsak, a Törpe nem kapott levegőt? - nevetett fel valaki a hátam mögött. 

- Szopjál le, Luhan - fordultam felé.

- Most? Itt? - tette fel kérdéseit. 

- Akár - rántottam vállat, de meg mindig szaporábban vettem a levegőt. 

- Akkor gyere - elkezdett húzni a suli felé. 

Minden vágyom bemenni, már most. Még lenne kb. 20 percem, de nem lesz. Mivel ez a vadállat berángat a pokolba. 

Éppen, hogy csak beértük, máris egy lánycsorda fogadott. Nem jó okból. A tegnapi tettem kertek volna számon, hogy mi jogon utasítottam vissza a tegnapi vallomást. Nem voltam köteles rá válaszolni, így csak elhaladtam mellettük, mintha ott sem lettek volna. Beérve a terembe szokás szerint a padra vágtam a táskám, majd Lulu-val kimentünk a folyosóra. Szinte az egész testemben éreztem a cigaretta elvonásait. 

Ma még nem szívtam. Szerintem nem is fogok, mert a drágalátos barátom nem hagy időt rá. Na, meg szerinte egészségtelen. Nem tudja mi a jó. 

Hiába beszélgettünk, rettentő lassan telt az idő. Már azon voltam, hogy felmászok a plafonra és le nem jövök onnan, míg nem kapok egy szálat. Viszont szerencsém volt, mert nemsokkal később megszólalt a csengő. Bevánszorogtunk a tanterembe, majd utánunk a tanárnő is. Egyből matekkal kezdtünk. Mivel így is szar voltam belőle, átadtam TaeHyung-nak a füzetem, hogy írjon. Szívesen csinálta, de hogy mi okból, azt nem tudom. 
Így telt el az órából jó, élvezetes tízperc. De nem tartott sokáig, mivel a tanárnő elég szépen lebaszott. Kénytelen voltam jegyzetelni az óra anyagát. Végigszenvedtem a maradék időt, de kibírtam. Bár nagy akaraterő kellett hozzá.
A szüneteket ismét a folyosón töltöttük, mialatt cigaretta után vágyakoztam. Voltaképp egész nap, Ő járt a fejemben. Hogy mi okból mondatta azt. Próbáltam nem gondolni a kérdésére, de nem ment. 

- Elmegyünk este bulizni? - tette fel hirtelen a semmiből a kérdését.

- Persze, hogy elmennék, de még csak szerda van - magyaráztam.

- Megint kevered a napokat? Péntek van, ember... - forgatta meg látószerveit. 

- Bocs mester! - tartottam magam mellé a kezeim. 

- Elnézem, ifjú padavanom - nevetett fel hangosan. - Szóval, ezt megbeszéltük. A szokásos helyre megyünk - magyarázta.

Furcsa, hogy Én vagyok az idősebb, mégis Luhan az érettebb. Jó esélyem lesz, hogy összeszedjek ott valami pasit. Most a tegnapi sem érdekel. 

Válaszképp csak bólogattam. Majd vártam, hogy az utolsó pár óra elteljen. Nehezen akart telni, de mikor letelt. Boldogan szállingóztam ki az iskola kapuja elé, hogy rágyújtsak. Nagy vigyorral a képemen tettem ajkaim közé a rudat, és gyújtottam meg. Arcomon egy olyan boldogság lebegett, amit ritkán lehet látni. Így indultunk hozzám, Luhan társaságában. 
Csigasebességgel értünk haza, de utána nem lazsáltunk. Bekaptunk valami kajaszerűséget, ami a hűtőben pihent (ki tudja már mióta), majd öltözködni rohantunk. Ám a szekrényhez érve, gondunk támadt. Fogalmunk sem volt, hogy mit vegyünk fel. Szóval turkálni kezdtünk a göncök között, hátha találunk valami normálisat. Időközben kezemben akad egy fekete ing. Egyből beugrott, hogy miket kellene még felvennem hozzá. Gyorsan kerestem egy szintén fekete színű csőnadrágot, majd övet és egy keskeny nyakkendőt. Jó volt a páros. Már csak barátomnak kellett valami.  
Kitaláltam, hogy Ő, ma egy fehér pólóban, fekete nadrágban és dzsekiben fog bulizni. A kezébe nyomtam, majd elküldtem öltözködni. Ugyan így tettem én is. 
Félórával később, készen álltunk. Ruhák, hajak, kiegészítők, cipők. Minden rendben volt. Egyedül az odajutás jelentett már csak (megint) nagyobb gondot. Szóval ismét buszra kellett pattannunk, hogy eltudjunk menni oda. Egy távolibb szórakozóhelyhez mentünk, ami eléggé népszerű most a fiatalok körében. 

Talán a jó pia és a fasza zene miatt. De aztán a jó ég tudja, hogy miért. Egyszer csak elkapott lett.

A buszról leszállva már messziről lehetett hallani a hangos, dübörgő  zenét. A föld remegett és, ahogy egyre közelebb értünk. A zene csak hangosabb lett. Kicsit sem vett vissza. 
Megvettük a jegyeket, majd fejtettük, és bementünk. Nem volt számunkra hosszú művelet.
Odabent még hangosabban szólt a zene, mint odakint. 

Nem is csodáltam volna, ha pár ember nem süketül meg. 

- Először igyunk valamit - reflexszerűen mentem a pulthoz, kikérve egy olcsóbb italt.

Ha menő, drága, jó minőségű italt szeretnék inni, akkor körbe kell magam ugráltatni csajokkal. Ők majd megveszik azt, amelyiket csak szeretnék. 

Persze a hülye barátom, egyből szórni kezdte a wont. A mellette ülő nőcire. Az meg csak bambán vigyorgott. Egyáltalán nem néztem jó szemmel, hogy rákölti. Összevont szemöldökkel kezdtem el neki mondani, hogy ne csinálja. De, mintha a falnak beszélnék. Jobb is lenne, ha a falhoz beszélnék. Az legalább nem szólna vissza hülyeségeket.
Hagytam inkább a francba, és legurítottam a kért italt.

Mint mondjak, nem ütött meg semennyire. Nem is vártam többet egy 'felvizezett szesztől'. Olyan gyenge volt, mint a mamám, aki pár éve hunyt el. Szomorú, de ez van. Egyszer mindenki meghal. Ha szeretne, ha nem. Az élet egyik tréfás játéka, hogy azt visz el akit akar, és akkor, amikor kedve tartja.

Feltápászkodtam, majd a táncparkett felé vettem az irányt, ahol megannyi pénzesnek tűnő, csaj rázta magát. Közéjük vetettem magam, a zene ritmusára táncolva.
Percek elteltével már egy csomó lány, és srác állt körbe. Próbálva leutánozni a mozdulatokat. Többé-kevésbé sikerült párnak, ami hihetetlenül boldoggá tett. Annyira belemerültem a táncba, hogy alig vettem észre, egy lány 'nyálát csorgatva' kérdezte tőlem, hogy meg e hívhat egy italra. Bármennyire is undorodtam az ilyenektől, belementem. De csak az alkohol miatt.
Visszavonszoltam a seggem a pulthoz, majd a csajszi kikért egy jóval drágább italszerűséget. Nem siettünk a megivásával. Szép lassan eresztettük magunkba.

- Mi a neved? - szólalt meg a semmiből.

- JiMin, neked? - kérdeztem vissza, de csak udvariasságból.

- HyunAh - válaszolta.

- Szép név - vágtam cukin oda, de nem gondolva komolyan.

Ajkába beleharapva biccentett egyet, majd pohárra koncentrált. Elmosolyodtam, mivel láttam rajta, hogy igencsak zavarban van.
Később éppen, hogy csak megittuk az üveg tartalmát, máris rendelt egy újat. Ez már tényleg egy nagyon drága mulatság lett. Már a fél üvegtől, na meg az előtte megivott pohártól nem voltam egészen beszámítható. Viszont a csaj sem, de kit érdekelt. Beszélgettünk, megittuk a másik üveget, majd leléptem.

Itt az ideje, hogy partnert is keressek. Meg egy picit táncoljak még.

Viszont épp, hogy csak kimondtam. Egy erősebb szédülést éreztem, majd a földön kötöttem ki. Nem éreztem egyetlen porcikám sem. Bizsergett a testem. Majd' szétment a fejem, és a testem sem bírta. A padlón lépkedő emberek lábai, egyre és egyre homályosabbak lettek. A visító női zenét is már alig hallottam. Hatott az alkohol, meg mielőtt találtam volna valakit.

Tényleg szerencsétlen barom vagyok. Meg kellett volna azt a csajt dugnom, de elbasztam. Hol vagy, LuHan? Gyere és segíts!

Talán két percig feküdtem, mire valaki összeszedett. A karjai közé emelt.

- Hazaviszlek, Te alkoholista - nevetett vidáman egy hang.

Nem tudom ki lehet az, de biztos a haverom. Vagyis ezt gondoltam. Viszont Ő, túl gyenge ahhoz, hogy felvegyen egy hozzám hasonló bálnát.
Így vitt haza, az a titokzatos srác, mivel az arcát nem láttam.

(Nagyon szépen köszönöm, hogy olvassátok, ezt a valamit. 😂 Itt abbahagyom, ezt a részt, mivel a következő enyhe szexjelenetet fog tartalmazni. Szóval, aki nem bírja a fiúk közötti szexet, az most hagyja abba. Köszönöm.)