Szexpartner [JiKook]

7. rész

Mint minden reggel, ma is elvégeztem a szokásos teendőimet. Ám ma, mivel elfogyott a cigarettám, vennem kellett. Képtelen voltam beugrani, és venni egy dobozzal. Elvégezve, szélsebesen száguldottam az iskolába. Becsapódtam egy lány bandába az osztályban lévőknél. Flörtölni kezdtem velük. Elhatározásom szerint, ma egy csajt kívánok. 

– Szeretem, ha egy embernek világos a bőre és nagy szemei vannak. Nem úgy, mint nektek – vallottam be.

Attól tartok, már megint túl őszinte voltam, de most valahogy nem bánom.

– Mesélj még! – szólalt meg hirtelen egy férfias hang.

Fejemet hátravetve, pillantottam a hímnemű egyedre. Arcát egy csábos mosoly ékesítette.

– Beszélnünk kellene. Egy eléggé fontos dologról. Szóval sajnálom hölgyeim, de el kell rabolnom az uraságot pár percre.

Lesütöttem a szemem, és csak mentem utána, ahogy húzott. Nem szóltam, és Ő sem. A folyosó sarkára mentünk, ahol az egyik lépcső volt. Leült rá, de Én állva maradtam. 

– Tudni szeretnéd, ugye? Ha igen, ígérd meg, nem hagysz el, mint barát – csendben ült, nem mondva semmit ezután. 

Nem vagyunk barátok, de ha ez kell hozzá, hát legyen. 

– Ígérem. 

Hallottam, ahogy nagy levegőt vesz és lassan kiengedi a tüdejéből. Jelezve nekem, hogy felkészült.

– Egy ostoba baleset volt. Alkoholproblémákkal küzdött, melyet próbált leküzdeni, ám végül vesztett. Ittas állapotban motorra szállt, és balesetet szenvedett. Belehajtott egy villanyoszlopba. Még aznap este kórházba szállították, de a súlyos sérüléseibe belehalt.

Olyan átéléssel mesélte, hogy a gyomrom összezsugorodott. Tekinteték akartam elkapni, de nem nézett a szemeimbe. A cipőjét nézegette.

– Sajnálom– mondtam halkan, együtt érezve. 

– Akkoriban voltam pszichológusnál, segített feldolgozni. Mostanra egyszerűen fáj az emléke. Ennyi az egész - erőltetett műmosolyt.

Vonásai, mintha erősebbek lettek volna egy pillanatra. Arca tükrözte a fájdalmát, de nem akarta kimutatni. Elfogytak a szavak. Nem volt, mit mondani. Meg a becsengetés után is, hosszan gondolkoztam, a dolgon. Veszélyes a motor. 

Aggódom. Mi a francot tehetnék érte?

Az ideg gombócként gyűlik fel a torkomba. Muszáj rágyújtanom. A negyedik óra után, az udvaron elbújva kezdtem meg a dobozt. Ajkaim közé préseltem, és rágyújtottam az öngyújtómmal. Mélyen beszívtam, és csak másodpercek múlva eresztettem ki az orromon a füstöt. Megnyugtatott. Leültem a fűbe, tovább cigizve. A szürkés árnyalatban úszó ködféleség, hol az orromon, hol a szám jött ki. Váltogattam. Könnyebb volt elfelejtenem így.

– Mit csinálsz?– kapják ki a számból a bűzrudat. 

JeongGuk volt. Szemöldöke összevonva, mintha mérges lenne. Nem értettem mire véljem. 

– Cigizek, nem látod? Add vissza – szóltam rá. 

– Nem! - ezzel ledobta a földre és határozott mozdulattal elgyúrta.– A barátom vagy, és tudnod kell, hogy nem bírom a szagát. 

– Igen, barátok – sóhajtottam. 

Már tudom, most már nincs visszaút. A barátjának kell lenne, mert nem vagyok annyira gerinctelen féreg. 

Felhúzott, és visszamentünk. Az órák teltek, és a hetedig előtt lebeszéltem egy csajjal egy dugást. Persze, hogy belement. Az új barátom viszont hallotta, és nem nézte jó szemmel. De nem érdekelt. Az óra végeztével megvártam a suli előtt a lányt, akinek nem tudtam a nevét, és mentünk a buszra. Kook velünk tartott, mert Ő is azzal a busszal jött. Viszont ma Luhan-nal nem beszeltünk. Majd este írok neki.. JeongGuk egész idő alatt egy szót sem szólt. Némán ült, és figyelte az épületeket. Viszonylag gyorsan hazaértünk, így sietősen mentem a lakásomba, és vetkőztettem a lányt. A falnak löktem, nyakát csókolgatva. Kéjes sóhajokat adott ki magából, ami valamiért nem izgatott fel, ahogy szokott. Egyenruhája alá nyúltam, majd simogatni kezdtem. Meg mindig semmi. Egyszerűen nem volt képes felizgatni az érintés sem. Tudtam, itt már gondok vannak. Ezért gyorsan cselekedtem. 

– Oh, bocs. Elment a kedvem - léptem hátrébb. – Tessék - az egyenruhám részéből kivettem a bukszám, majd némi pénzt.– Ezzel hazatudsz menni.

Idegesen, morogva hagyta el az épületet. Nem erőltette, hogy csináljuk.

Mi baj van velem? Miért nem keményedtem? Ilyenkor már szoktam. Valami nincs rendbe velem.