Don't let me down *Luke Hemmings*

2. fejezet- "Friends can break your heart too"

Bevonultam Luke szobájába, amit a lányka szintén nem nézett jó szemmel, de nem igazán érdekelt. Nem akartam fültanúja lenni egy veszekedésnek, főleg akkor nem, ha a veszekedés tárgya én vagyok. Csendben ültem az ágyán, és próbáltam kizárni a fejemből a kintről jövő sikonyálásokat és egyéb ismeretlen eredetű zajokat. Előszedtem a fülhallgatómat és a telefonomat, majd beraktam a lejátszási listát, amit mostanában hallgattam. Teljesen megfeledkeztem a külvilágról, nálam ez úgy működött, hogy "zene be, világ ki". Ám ekkor valaki megszakította a nyugodt perceimet.  Miss "szőke vagyok és egy szoligépben élem az életem" úgy rontott be a szobába, mint valami tank, a kis mérete ellenére. Azt hittem, folytatja a sipákolást, de ehelyett odalépett hozzám, és lekevert egy pofont, már ha ezt annak lehetett nevezni. A meglepődéstől köpni nyelni nem tudtam, de aztán észhez tértem a sokk okozta kábulatból, és egy ötször akkora pofonnal ajándékoztam meg, mint amivel ő engem. Csak hát ő jóval kisebb volt nálam, és olyan sovány, hogy elfújta a szél, ezért a pofon  erejétől a feje a földön csattant. Kissé megijedtem, hogy komoly sérülést okoztam neki, mert mégiscsak egy emberi lény, már amennyire. De aztán feltápászkodott, lesöpörte a ruháját, és próbált magabiztos arckifejezést erőltetni magára. Akkor vettem észre, hogy Luke is a szobában van, és csak értetlenül bámulja a jelenetet. 

- Na jó, viselkedjünk felnőtt módjára.- szólalt meg a szőke, mire majdnem elnevettem magam, de vissza kellett tartanom, mert folytatta.- Én Luke barátnője vagyok, Melissa. Sajnálom, hogy felpofoztalak, de elég féltékeny tudok lenni. - nézett rám bocsánatkérően, és a kezét nyújtotta. Mielőtt megráztam volna, Luke-ra néztem, aki pedig kiskutya-pofival kérlelt szavak nélkül, hogy legyek vele kedves. Ez bevált, mert kezet fogtam végül Melissa-val. 

- Hope vagyok. - mosolyodtam el végül. - Én is bocsi a pofonért. Én Luke legjobb barátja vagyok évek óta, nem is mesélt még rólam? - húztam  fel a szemöldököm.  Melissa megrázta a fejét, Luke pedig lehajtotta.

- Hát akkor itt az ideje. - kacsintottam rájuk. Lehet, hogy félre ismertem ezt a lányt, lehet hogy okkal volt féltékeny első látásra, mert hát tudom , hogy Luke milyen. Nem egy hűséges kiskutya, az egyszer biztos. De szeretni nagyon tud. 

Kimentünk a konyhába, én pedig elküldtem Luke-ot, hogy hadd beszélgethessek kettesben a barátnőjével. Egy ideig kérdezgetett, hogy végül is mit csinálok itt, én pedig elmeséltem röviden, hogy a volt barátom elöl menekültem, de megkértem, hogy ne faggasson a részletekről, mert még nem vagyok képes beszélni róla. Felfogta, és inkább magáról kezdett mesélni. Megtudtam, hogy 16 éves, tehát csak egy évvel idősebb nálam, ami elég furcsa volt, mert fiatalabbnak néztem. Egy hónapja jöttek össze Luke-kal, és szinte együtt élnek. Melissa nagyon szerelmes, de hát Luke-ot nem tudom. Majd rákérdezek. 

- Hogy bírod Luke-ot? - nevettem fel.

-Hát van pár hülye dolga... De én így szeretem. - pirult el. Á, ez a lány nem is egy szörnyeteg. Még talán barátnők is leszünk. De azért nem árt jobban megismernem, mielőtt megint rosszul ítélem meg.  Már csak abban reménykedtem, hogy Luke is szerelmes, vagy legalább érez valamit iránta. Mert szemmel láthatólag Melissa halálosan szerelmes. A rossz első benyomásom ellenére nem szeretném, ha Luke összetörné a szívét, mert akkor beállhatna a sorba a legalább 200 lány közé, akik ugyan így jártak. Csak az volt velük a baj, hogy mindegyiket hozzám irányította a "hős szerelmes", hogy vigasztaljam őket, és vegyem rá őket egy kis "ex-szexre" a távoli jövőben. Elég undorítóan hangzik, de ez a cudar valóság. 

Melissa olcsó kis ringyó kinézete ellenére volt egy kis sütnivalója is, tehát reményeim szerint őt nem fogja átverni. 

Amíg ezeken gondolkoztam, a szorító érzés a mellkasomban egyre nőtt, nem tudtam mitől van, ezért azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy csak a szokatlan helyzet  és a feszültség miatt. De a tudatalattim a felszínre akart kerülni, hogy közölje velem a nyilvánvalót, csakhogy nem engedtem neki utat, mert nem akartam tudni az igazságot. Mert ha én tudom, más is hamar megtudja, és két ember csak akkor őrizhet meg egy titkot, ha az egyik közülük halott.