A hitevesztettek

Angyallány

*Sziasztok! Felteszek még egy történetet. :) Ezzel most egy kicsit lassabban fogok haladni, de majd jön a kövi.*

- Á, lehet, hogy inkább én is otthon maradok!

A fizikaterem előtt ültek, amikor Ava bejelentette, hogy ma este nem ér rá. Először azon tűnődött, elmondja-e a barátainak, hogy Angie-vel tölti a délutánt, de erre nem volt lehetősége, mert Mels félbeszakította.

- Teljesen szét vagyok esve, napok óta nem jógáztam. Rám férne a pihenés – magyarázta, miközben egyik letört körmét piszkálgatta.

- Ne már, csajok... - fejezte ki nemtetszését Kennedy. – És én mit csináljak?

- Legyél Jensennel – mondta Mels. – Vagy már nem vagytok haverok?

Kennedy lehajtotta a fejét, és megpróbálta levakarni a sarat fehér cipőjéről.

- Ja, de – válaszolta, majd vállat vont. – De Jensennel csak gépezni szoktunk. Egész hétvégén játékokat fogok tolni?

- Nem – mosolygott rá Ava. – Vasárnap a bogaras beadandót fogod tolni bioszra.

Kennedy felkapta a fejét, és Avára meredt.

- Viccelsz. Milyen bogaras beadandó?

Mels válaszolt helyette kissé ingerülten. Bizonyára elege volt abból, hogy Kennedy mindig le van maradva.

- Húsz rovarfajtát kell felsorolnod, képeket adnod hozzájuk, és leírni fontosabb tulajdonságaikat. – Amikor megpillantotta a fiú elnyűtt arckifejezését, rávigyorgott. – Szívesen.

Míg Kennedy szitkozódott, Ava megkönnyebbülten vette tudomásul, hogy konfliktus nélkül sikerült megoldania a helyzetet.

Amikor este eszébe jutott, hogy péntekre beszélték meg Angie-vel a találkozót, hirtelen pánik tört rá. Nem tudta, mit fognak szólni a barátai ahhoz, hogy helyettük egy másik lánnyal tölti az időt. Aztán korholta magát, mondván, mégis mi baj lehetne ebből? Szabad ember, szabadon választja meg azt, hogy kivel társalog és barátkozik. De mégis ott pislákolt benne a félelem, mert tudta, hogy Mels és Kennedy nem kedvelik Angie-t, legalábbis van róla egy előzetes negatív véleményük.

Elhatározta, hogy megpróbálja Angie nevét tisztára mosni. Már beszélt vele párszor, a vallásosságán kívül semmi furcsának nevezhetőt nem talált vele kapcsolatban. Nem értette, miért ítélnek el egy ilyen aranyos lányt. Sajnálta, hogy egyedül ül az ebédlőben, de még inkább azt, hogy pontosan tudja, mit gondolnak róla az emberek.

Aznap is együtt ebédeltek hárman, és Ava látta Angie-t a szeme sarkából, ahogy leül egy távolabbi asztalhoz. Kissé tartott attól, hogy fog lezajlani az elválás, de Mels hamarabb felállt, mert az apja hívta, hogy a közelben van az autójával, és haza tudja vinni.

Amikor Kennedyvel kiléptek az étkezőből, Angie már az egyik padon ült, és újból olvasott.

- Itt elválnak útjaink – nézett Ava a fiúra, aki felvonta a szemöldökét.

- Hát jó – mondta, és megeresztett egy félmosolyt. – Hétfőn találkozunk. Ha gondolod, segíthetsz a bogarakban. Értékelném.

- Oké – hagyta rá Ava, és megkönnyebbülten felsóhajtott, miközben Kennedy távolodó alakját figyelte.

Aztán visszafordult Angie felé, aki már figyelte őt, és mosolygott.

- Ma mit olvasol? – kérdezte tőle Ava, és a könyvre bökött.