A hitevesztettek

A névtelenek

*Sziasztok! Köszönöm, hogy könyvtáraztatok :) Ez egy hosszabb fejezet, mivel túl vagyok az utolsó vizsgámon is! ^^ Ha gondoljátok, nézzetek be a blogomba, kint van a profilomon, elkezdtem pár új dolgot. Remélem, tetszeni fog a fejezet!*

x

„Soha ne bízz abban, aki nem árulja el a nevét."

Ezt mondta neki az apja, amikor Ava még csak tíz éves volt. A könyvtárszobában ültek, az antik bútorok és a könyvek öreg illata telepedett rájuk. Az apja sok időt töltött abban a helyiségben, így néha még a ruháin is érezni lehetett azt a jellegzetes szagot. A por soha nem telepedett meg a könyveken, az édesapja gondoskodott róla, hogy tökéletes rend és tisztaság övezze a tudás termét.

A shaltoni tisztítók az emberektől elszigetelten éltek, a hegy sűrű erdejében megbúvó ősi kúriákban, melyek évszázadok óta a családok birtokában voltak. Nem haladtak a korral, nem szerették a modern technikát, így Ava televíziót is csak akkor látott először, amikor Robin Redhead szállásán tartózkodott a szökése után.

A tisztítók eredete a homályba veszett, egyszerűen csak léteztek. A képességeik meghaladták az emberekéit, a vérükben csörgedezett egy ősi erő, úgy hívták: venom. Később rájöttek, hogy a vérátömlesztés az egyszerű halandókat is megváltoztatja, ekkor arra jutottak, hogy a démonok elleni harcban fogják bevetni ezeket a katonákat.

Ava nagyon korán megtanulta a történetet úgy, mint a többi gyermek. Otthon oktatták őket, ritkán párokban vagy kisebb csoportokban. Korához képest hamar megtanult olvasni, és amint beszélni tudott, elsajátította a szokásokat, az illemtant.

Az apja komoly ember volt, keveset beszélt, de mindig gyengéden, szeretettel fordult felé. Türelemmel tanította, nem pedig szigorral, és mindig ügyelt arra, hogy kellő magyarázatot adjon a kijelentéseihez.

Amikor azt mondta, ne bízzon a névtelenekben, Ava tökéletesen megértette, mire gondol. A tisztítók mind ismerték egymást, minden családnak megvolt a maga híre, erőssége. Ha valaki nem mondta ki a családnevét, amikor bemutatkozott, az arra utalt, hogy az illető nem teljes tagja a családjának, mert bűnös.

A szigorú szabályrendszer nem engedte meg a házasságtörést, a fattyúkat Larához hasonlóan eltüntették. A gyilkosság, az árulás, az előre megtervezett eljegyzés felbontása is a bűnök közé tartozott. A démontisztítók, akik visszatértek a pokolból, soha nem mehettek vissza családjaikhoz, mert betegesnek, őrültnek tartották őket.

Amikor Ava tizenhárom éves lett, nem sejtette, hogy ezeket mind elfelejti. A felkelő Ramos megjelenésekor a világuk összedőlt. A férfi, aki egy démoni szövetséget kívánt létrehozni, hipnózist alkalmazott az összes tisztítón, ezzel elérve, hogy engedelmeskedjenek neki, a gyermekeiket pedig bezárta egy toronyszobába.

Nem tudta pontosan, mennyi időt tölthettek ott. A gyermekek féltek, megrémültek, és hiába volt ő a legidősebb, nem tudta, hogy kell bánni egy rémült kicsivel, így csak akkor lélegezhettek fel, amikor Lara megérkezett hozzájuk. A lány nem állt hipnózis hatása alatt, és mindig biztatta őket. Rögtön rájöttek, hogy a jó oldalon áll.

Ava akkor már nem gondolt apja tanácsaira, az etikettre és a szabályokra. A fogságból egy démontisztító mentette ki, akihez beszélnie sem lett volna illendő. Mindezek után Robin vette az oltalma alá, aki szökött katona volt, szintén bűnös. A szigor nyugalma, a szabályok rendszere szertefoszlott, és csak a túlélés maradt. Emberek, különlegesek, és végül a démonok csoportja.

Ha Connor nem jelenik meg aznap este, akkor Avának talán nem jut eszébe mindez.

Amikor a táncpróba után Evangeline meghívta a kávézóba, Ava arra számított, hogy a lány édesanyja teleszórja az asztalát hittérítő magazinokkal. A középkorú, kedves arcú nő azonban mosolyogva üdvözölte őket, és nem kérdezett semmit, még a nevét sem – mert Angie előbb bemutatta őt.