Make it out Alive (H.S)

Huszadik fejezet

Akkor éjjel elég nehezen tudtam álomra bírni magam. Számtalanszor érintettem meg Harry homlokát, attól félve, hogy láza újra visszatér. Sokszor lélegzetvisszafojtva figyeltem, ahogy egyszerűen csak megfordul alvás közben, vagy érthetetlenül motyog valamit, mert tartottam attól, hogy megint rémálma lesz. Megmagyarázhatatlan kijelentése után képtelen voltam ugyanúgy gondolni rá, és bármivel viszonozni akartam szeretetét. Azt szerettem volna, ami neki a legjobb, és a tőlem telhető legtöbbet adni a számára.

Azonban végül sem a láz, sem a rémálmok nem törtek elő, így hosszú idő után én is álomba tudtam merülni. A tegnapi fárasztó nap után talán semmire sem ébredtem volna fel reggelig. Pihenésem teljesen álmatlanul és a lehető legzavartalanabb módon zajlott, amire már nagy szükségem volt. Csak azt sajnáltam, hogy ez idő alatt Harryre nem tudtam úgy figyelni, ahogy szerettem volna.

A nap már erősen besütött a barlangba, mire kinyitottam szemeimet. Hatalmasat ásítottam és nyújtózkodtam, és csak azután vettem észre, hogy Harry már nem fekszik mellett. Kissé még kómásan ültem fel, de az álom azonnal eltűnt a szemeimből, mikor a fiút sehol sem találtam a barlangban, és kicsit mérges lettem, amiért nem ébredtem fel előbb. Féltem attól, hogy nem a legjobb most őt egyedül hagyni a gondolataival, arról nem is beszélve, hogy fogalmam sem volt, hogyan érezheti magát éppen.

Pár pillanat múlva viszont megláttam a kusza ágyneműk mellett két mangót és egy csillaggyümölcsöt egy egészen frissnek tűnő üveg víz mellett, hiszen a palack oldalán még apró, csillogó vízcseppek folytak le. Aggodalmam még messze nem múlott el egészen, de arra mertem következtetni, hogy Harry nem meggondolatlanul, az elvonási tünetek miatt tűnt el, hanem valódi, épeszű oka volt rá. Persze azért szerettem volna megbizonyosodni arról, hogy tényleg minden rendben van vele, és megtudni, hogy a mai napon hogy viseli a megvonást. Az első hely, amire gondolni tudtam Harry tartózkodásával kapcsolatban az a tó volt.

Még mindig álmoskásan, de kissé sietősen igazítottam meg az ágyneműket -, hogy ne legyen hiábavaló tegnapi takarításom -, majd felöltöztem, és bepakoltam a reggeli készülődéshez pár fontosabb tárgyat egy hátizsákba, arra az esetre, ha Harryt valóban megtalálom a vízesésnél. Mielőtt kiléptem volna a barlangból, még a kezembe vettem a nagyobb mangót, majd a jól ismert úton elindultam a tó felé.

Nem csodálkoztam túlságosan, de egészen megkönnyebbültem, mikor megláttam Harry vizes fürtjeit felbukkanni a tó közepén. Örültem volna annak, ha nem tűnik el ilyen hirtelen, de el tudtam képzelni, milyen unalmas lehetett a várakozás, míg én mélyen aludtam. Tegnap pedig láza miatt nagyon sokat izzadt, így biztosan jól esett neki egy mártózás a hűs hullámokban.

- Jó reggelt! – köszöntem hangosan, hogy meghalljon a víz csobogása mellett is. Ekkor vette csak észre, hogy megjelentem, mert egészen eddig a hátát mutatta nekem, most viszont felém fordult.

- Jó reggelt, hercegnő – köszöntött ő is. Egy kissé fáradt mosoly húzódott beteges kinézetű arcára. Már nem is csodálkoztam sápadt bőrén és ajkain, ahogy örökké karikás, kimerült, tompa csillogású szemein sem. Azt viszont már pozitívumok közé számítottam, hogy a tegnapi naphoz képest, most teljesen magánál volt. Az pedig, hogy idáig teljesen önállóan eljött, arra engedett következtetni, hogy fizikailag egészen rendben van.

Mikor újra lebukott a víz alá, én hozzáláttam egy komótos fogmosáshoz, ahogy az reggeli után szokás, majd egyszerűen csak lábamat a hűs tóba lógatva letelepedtem egy kőre, és ráérősen megmostam az arcomat, hogy felfrissüljek.

Nem tartott túl sokáig, míg Harry úgy döntött, hogy elég volt a fürdőzésből. A tó másik oldalán mászott ki a partra, ahol a törölközőjét hagyta. Figyelmesen követtem mozdulatait miközben megszárítkozott, majd halvány mosoly ült ki az arcomra, mikor közeledni kezdett felém. Egy törölközővel én is megszárítottam vizes arcomat, majd igyekeztem lépteimmel csökkenteni a köztünk lévő távolságot.