Locked together [H.S.]

I.

-Harry,gyere! Egy házból lövéseket hallottak.-Nyitott be az irodámba Stevens,a társam.Egy rendőrkapitányságon dolgozom Londonban,már két éve.20 éves koromban kezdtem itt szolgálni.Sokan szemrehányást is tettek az miatt,hogy még túl fiatal vagyok,és kizárt,hogy a sulit befejeztem volna.De mit csináljon az ember,ha van egy piszok gazdag apja?!Hát igen! Így már sokkal tisztább a kép,nem igaz?

-Megyek!-Kiáltottam utána,majd felkeltem a kényelmet nyújtó székemből,és az ajtóhoz mentem.Útközben még felkaptam a kabátom,majd kimentem,bezárva magam után az ajtót.

***

Mikor kiértünk a helyszínre,döbbenten vettem tudomásul,hogy ez Bieberék háza. Pattie Biebernek dolgozom szabad időmben,ha éppen nem vagyok bent a kapitányságon.Titokban felfogtam egy magánnyomozói állást,és Mrs.Bieber bérelt fel.

-Menjünk be! Ha itt is volt a támadó,mostanra már biztosan elmenekült.-Bólintottam egyet,majd kivettem a fegyverem,és magam előtt tartva bementem a házba,Stevensszel a nyomomban. Mrs.Bieber a földön feküdt holtan,körülötte óriási vértócsa díszelgett.A lánya,Alexa nem sokkal mellette állt,és egy pisztolyt tartott a fejéhez.Szemei csukva voltak,arcát könnyek áztatták.

-Dobja el a fegyvert!-Kiáltottam rá,majd felé tartottam a pisztolyom.Hirtelen kipattantak a szemei,amelyekben félelem,és megtörtség tükröződött.Tudom,hogy nem lenne képes senkit sem megölni,főleg nem a saját anyját,de tennem kell a dolgom,nem veszíthetem el a munkám.

-Nem mondom még egyszer!-Most nem kiabáltam,tudtam,hogy azzal csak még jobban megijeszteném.Karját lassan leengedte maga mellé,és engedett a szorításán,kezei már nem kulcsolódtak olyan erősen a fekete tárgyra,hogy elfehéredjenek az  ujjai.Fejemmel intettem egyet a lány felé kollégámnak,aki csak egy bólintással válaszolt,majd odament Alexához,és lassan kivette a kezéből a fegyvert.Nem ellenkezett,hagyta,hogy elvegyék tőle,miközben én mögé léptem,és hátul összefogtam mind a két kezét,majd összebilincseltem őket.

-Nem én tettem!-Keserves zokogás töltötte be a kihalt helységet.Ficánkolt,próbált kiszabadulni,de rászorítottam a karjára,mire feljajdult,és nem kiabált,csak sírt tovább.Kivezettem a házból,és beültettem a kocsiba,majd én is beültem.

Izgalmas ügynek nézünk elébe!