Locked together [H.S.]

IV.

Miután szépen magamra hagyott,egy számomra ismeretlen házban,úgy gondoltam teszek ez ellen. Szép lassan felálltam a kanapéról,és elindultam valamerre. A bejárattal szemben volt egy ajtó. Az előbb onnan jött ki a teával,gondolom akkor az a konyha,így hát oda mentem először.
Tulajdonképpen nem is olyan nagy baj,ha lecsukját. Mi is ezt akartuk elérni anyával még annak idején. És így,hogy egy nyomozó haragszik rá,nehezen fog ő nyerni.

Már vagy egy órája,hogy a nyomozó elment. Azóta semmi hír. Bár nem tudom hogyan is lenne,mikor még a telefonom sem kaptam el. Mondjuk amúgy sem tudnák rajta mit csinálni.

Mivel azt mondta,hogy ezentúl vele fogok lakni,gondolom hozzá szabad nyúlnom pár dologhoz. Lassan besétáltam a konyhába. Nem siettem sehová. Már a tárgyalásról sem tudom,hogy mit mondott. Próbálok mindent elfelejteni eddigi életemből. Jó,mondjuk ez pár órája történt,de akkor is.
Fogalmam sem volt,hogy a nyomozó vajon mikor érhet haza,ezért gondoltam csinálok magamnak teát. Na igen,ez sikerült is volna,ha nem lennék akkora szerencsétlen. Egy külön kis szekrényrész volt a falon,amiben a bögrék,valamint poharak sorakoztak. Mivel a nyomozó sem egy alacsony termetű,már nem is csodálkoztam azon,hogy magasan van a polc. Ami valljuk be,az én 159 centimmel,17 éves létemre elég nagy gondot okoz. Lábujjhegyre álltam,és úgy próbáltam elérni az általam kiszemelt baba kék bögrét. Akárhogyan nyújtózkodtam,pár centi még mindig hiányzott ahhoz,hogy elérjem. Nagy levegőt vettem,majd ugrottam egyet,és úgy próbáltam elkapni. Igen ám,ez sikerült is,csak az volt a baj,hogy ezzel egy másik bögrét is meglöktem. Nem tudtam időben elkapni,ezért szerencsésen a csempe padlón landolt,és apró darabokra tört. Letettem a bögrét a kezemből,és mindkét kezem a szám elé kaptam. Ne,ne,ne,ne! Mit fog velem csinálni,ha ezt meglátja? Nem nagyon volt időm gondolkodni,inkább leguggoltam,és az apró darabokat kezdtem el felszedni.
Abban a pillanatban hallottam az ajtó nyitódását. Szemeim elkerekedtek,és nem figyeltem eléggé oda,ugyanis egyik szilánk a kézfejembe állt. Felsikítottam,és amilyen gyorsan csak tudtam,beszaladtam a fürdőszobába. Először is azért,mert iszonyatosan féltem a nyomozótól,hogy mit fog velem csinálni,másodszor pedig folyt a vér a kezemből. Hihetetlenül nem bírom az ilyeneket,még ha valaki csak simán rosszul van,azt sem,nem,hogy még a saját kezemből follyon a vér. Még az ajtót sem csuktam be,csak leültem a földre,és meredten bámultam a kezem,amiben még mindig ott volt a csésze darabja. Megállíthatatlanul folytak a könnyeim,és remegett egész testem. Lépteket hallottam,és már nem érdekelt,hogy akár bántani fog,csak azért imádkoztam,hogy találjon meg.
-Alexa! Mi történt? Merre vagy?-Hallottam egyre hangosodó hangját,miszerint épp erre tart.
Félszemmel láttam,hogy megáll az ajtóban,mire nagy,könyörgő szemekkel ránéztem. Arcáról egy pillanatig a döbbentség volt leolvasható,majd villámgyorsasággal leguggolt elém. Lágyan megfogta a kezem,miközben én már szinte nyüszítettem. Amint keze óvatosan enyémhez ért,egyből megnyugodtam,hogy van a közelemben valaki,aki segít,és nem vagyok egyedül. Szemeim becsukva sóhajtottam egy nagyot,majd a kád csempéjének dőltem. Még mindig sírtam,de már nyugodt voltam.
-Jézusom! Nyugodj meg baba!-Mondta nyugtatóan,de már alig hallottam valamit. Még éreztem a hirtelen erős fájdalmat belenyilalni a kezembe,majd minden elsötétült.

-Hé,baba! Kelj fel!-Simogatta valaki a karom. Nem tudom,honnan jött ez a becenév,de nekem tetszik. Nem volt elég erőm ahhoz,hogy kinyissam a szemem,túl fáradt voltam.

///Harry szemszöge///

-Szerintem hagyjuk még aludni!-Mondta Louis,majd vállamra rakta a kezét bíztatásképp. Hogy történhetett meg ez vele? Ráadásul már az első napon. Nem vigyáztam rá eléggé.
Nagyot sóhajtottam,majd felkeltem az ágy mellől. Most az én szobámba hoztam,mivel nincs vendégszobám. Gondoltam,hogy majd elalszok én a kanapén,de aztán kielemeztem az ötletet jobban,és nem igazán tetszett,szóval majd alkudnom kell.

-Mi történt?-Kérdezte Louis,a legjobb barátom,immáron a kanapén ülve. Kíváncsian meredt rám,mire én csak idegesen a hajamba túrtam.
-Nem tudom,mikor hazaértem hallottam egy nagy csörgést. Amint beléptem,már csak a törött bögrét,és vércseppeket láttam a földön. Kiabáltam,de semmi válasz,ezért gondoltam a fürdőben lesz,és fertőtleníti a sérülést,de ő ehelyett a földön ült,és a karjában lévő szilánkra nézve nyöszörgött,és alig kapott levegőt. Teljesen kiakadt. -Dőltem hátra a kanapén. Barátom csak elkerekedett szemekkel nézett rám,majd a konyha irányába.
-Harry,ha már összeesett,és így kiakadt,nem gondolod,hogy pánikbeteg? Segítségre szorul.-Talán igaza van. De még csak egy napja van itt,nem hívhatok hozzá rögtön dilidokit azzal az érvvel,hogy őrült.
-Nem tudom,Louis! Eddig alig beszéltünk. Nekem nem mond semmit,mintha félne tőlem.
-Ez természetes,hisz csak most ismert meg. És lássuk be hajlamos vagy gyorsan felkapni a vizet.
-Vizet! Ezaz! Teát akart csinálni,csak túl magasan volt a polc,és nem érte el a bögrét,ennek következ...
-Harry,az istenit! Ne most csillogtasd a tudásod,én erre már régen rájöttem okostojás.-Szakított félbe,és unott arccal nézett rám.
-Jó,mindegy!-Sóhajtottam megadóan,majd ismét rá néztem.-Viszont,mivel én háromig dolgozok kellene valaki,aki vigyáz rá.-Szerintem tudta mire akarok kilyukadni ezzel.
-Tizenhét éves.
-De látod mi történik,ha maga van. Kell,hogy legyen mellette valaki. Kérlek!
-Jó,oké!-Adta be a derekát.

°°°°°°°°°°°°°°°°°°°°

Csatlakozz a facebook csoporthoz: https://www.facebook.com/groups/1979753695603268/?source_id=752584998256138

Remélem tetszett! Véleményeket szívesen fogadok kommentben!♥♥