XIV.

147 17 6
                                    

Csak álltam ott sokkos állapotban,és fel sem fogtam,hogy mi történt. Istenem,mit tettem? 

-Lou...Louis!-Annyira zokogtam,hogy alig tudtam beszélni. Kapkodva vettem a levegőt,és könnyeim megállíthatatlanul folytak le arcomon. Gyorsan leguggoltam mellé,és kezeim közé vettem arcát,majd a kis tárgyra pillantottam. Óvatosan megfogtam,majd kirántottam onnan a kést. Talán ez volt a legrosszabb dolog,amit jelen esetben tehettem. Louis a földre esett,miközben felkiáltott. Felsikítottam,de ekkor lassan,erőtlenül megfogta a kezem. 

-Sze...szeretlek,Alexa?-Motyogta,majd még utoljára a szemembe nézett,mielőtt lehunyta volna sajátjait. Mellkasára borultam,és csak sírtam. Még az sem érdekelt,hogy tiszta vér leszek,egyszerűen nem tudtam felfogni,hogy mit is tettem. 
Nem kiabálhatok segítségért,hisz akkor megtalálnak. De Louist sem hagyhatom itt. Lassan,remegő kézzel megfogtam a csuklóját,de nem volt pulzusa. Elengedtem kezét,majd gondolkodtam. Nincs szívem itthagyni. De nem tehetek mást. Ígx elkapnak. Na nem,mintha amúgy nem kapnának el,elvégre a nyomozónál lakom. Az lesz a legegyszerűbb,ha hazamegyek,mintha mi sem történt volna,és bezárkózom a szobámba. 


Remegve léptem be a házba,ahová időközben megérkezett a nyomozó is. A fenébe! Miért nem tartott tovább az a rohadt nyomozás? A kanapén ült,de nem volt bekapcsolva a tévé. Idegesen dobolt a lábán,majd,mikor becsuktam magam mögött az ajtót,azonnal felkapta a fejét.

-Szi...szia!-Köszöntem,majd lassan beljebb sétáltam,miután levettem a cipőm. Csak ekkor jöttem rá,hogy a kezeim véresek. Jézusom,hogy felejthettem el? Gyorsan zsebembe rakam a kezeim,majd feszengve álltam előtte. Lehajtottam a fejem,és a padlót tanulmányoztam.

-Szia,baba! Hol voltál?-Úgy látszik elfelejtette a tegnapit,vagy csak szemethunyt felette. 

-Sé...sétálni!-Motyogtam halkan,majd elindultam az emelet felé.

-Louisszal nem találkoztál?-Kérdezte,mire lefagytam, Lábaim megálltak mozgásukban,és nem tudtam mit kellene mondanom.

-Ne...nem!-Mondtam,majd felrohantam a szobába. Szerencsére a zárban volt a kulcs,így gyorsan ráhajtottam. Pontosan tudtam,hogy a nyomozó bármikor bejöhet,hiszem az ő háza,és biztos,hogy van pótkulcsa. De reméltem,hogy,ha látja,hogy be van zárva az ajtó,akkor nem zavar. 

Tíz perc múlva,mikor meggyőződtem róla,hogy nincs rajtam több vér,halkan lementem a konyhába. A nyomozó az asztalnál ült,és a mobilján babrált valamit. A hűtőhöz mentem,hogy kivegyem az almalét. Épp csuktam be az ajtaját,mikor Harrynek megcsörrent a telefonja. 

-Aha...Hogy mi?...Azonnal ott vagyok!...-A vonal túlsó végén lévő személyt nem hallottam,de a nyomozó hangjából tisztán érezni lehetett a szomorúságot. Poharam letettem,és lassan Harry felé fordultam,mire tudatosult bennem,hogy ő is engem néz. Szemei könnyesek voltak,mire nyeltem egy nagyot. Ez mind az én hibám! Az én szemeimbe is könnyek gyűltek,mikor Harry felállt,és odajött hozzám. Megfogta mindkét kezem,majd egyiket szájához emelte,és nyomott egy csókot rá.

-Baba! Tudom,hogy nagyon szeretted Louist,de....most telefonáltak,hogy Louist megölték!-Suttogta az utolsó szavakat,mire könnyeim szép lassan lefolytak az arcomon.  Telefonja ismét csörögni kezdett,mire csak egyik kezem engedte el,és kihangosította a mobilt.

-Igen,Stevens?

-Styles! A helyszínen lévő késen a te ujjlenyomatod van,és még valakié. Azt egyenlőre nem tudták megállapítani.

-Mi? Biztosan tévedtek,mondd meg nekik,hogy vizsgálják újra.

-Siess!-Ennyit mondott a férfi,majd bontotta a vonalat. Én ekkor hihetetlenül remegni kezdtem,amit a nyomozó is észre vett. Összeráncolt szemöldökkel meredt rám,agytekervényei forogtak,majd,mint akinek felgyúlt a kis villanykörte a feje felett,elengedte a kezem. Könnyes szemmel lassan hátrált,mire én hangosan felsírtam,de tartottam vele a szemkontaktust.

-Alexa!- Kezdte idegesen.-Te voltál?-Kiabált,de hangjában érezhető volt a hitetlenség. Nem szólaltam meg,csak sírtam,és kezem magam előtt tartottam,mint,mikor a nyomozó fogta. Képtelen voltam megmozdulni.-Ezt nem hiszem el!-Dühösen odajött,hozzám,és megragadta a karom,majd az ajtó felé ráncigált. Ezt nem úszom meg!

Locked together [H.S.]Where stories live. Discover now