Locked together [H.S.]

XII.

Reggel az ablakon beszűrődő napsugarak pont az ágyra vetődtek,nagy örömömre. Mivel nem bírtam visszaaludni,lassan felültem,miközben megdörzsöltem a szemem. Kicsit kellett még szoknom a fényt. Hirtelen a fájdalom belenyilalt a fejembe,mire odakaptam a kezem. Összeszorítottam a szemem,és a fejem fogva keltem fel az ágyról. Még a tegnapi ruháimban voltam,ez nem is meglepő. Miután a nyomozó magamra hagyott nem tudom,hogy meddig sírhattam még,de végül elnyomott az álom. 

A szobáról nyílik még egy ajtó,gondolom az lesz a fürdő. Így hát elindultam arra,lassú léptekkel. Mikor benyitottam,majdnem eltátottam a szám. Egy nagy zuhanyzó,és egy fürdőkád is volt bent. Úgy látszik van még olyan ember,akinek mind a kettőre futja. Remélem nem akad ki a nyomozó,hogy bejöttem. Bár a tegnapiak után mindent kinéznék belőle. Nem tudom mi járhat a fejében. Egyszer kedves,egyszer meg csak úgy itt hagy. Sosem fogom megérteni őt,pedig annyira szeretném! 

A tükör elé álltam,és belenéztem,de bár ne tettem volna. Szemeim vörösek a sok sírástól,hajam kócos,arcom sápadt. Mivel fésűm nem volt per pillanat,ezért kezemmel próbáltam rendbe hozni a hajam. Miután ez valamennyire sikerült,kiléptem az ajtón,és elhatároztam,hogy lemegyek,ha meg is öl a nyomozó. Vettem a bátorságot,és kinyitottam az ajtót,de csend  volt. Lassan lementem a lépcsőn,és a konyhába vettem az irányt. Torkom már kellőképpen kiszáradt,ezért nem ártana valami innivalót keresni. A nappaliba belépve láttam,hogy a tévében valami foci ment. Az ajtóban egy nagy levegőt vettem,majd beléptem a helységbe. Szemeim elkerekedtek,amint megláttam Louist az asztalnál ülni. Valamit pötyögött a telefonján,de,mikor meglátta,hogy ott állok,letette a készüléket az asztalra,és felém fordult. Elmosolyodott,de rögtön elkomorodott az arca,ahogy meglátta ábrázatomat. Szemeimbe könnyek gyűltek,és azonnal odarohantam hozzá. Az ölébe ültem,és átöleltem. Fejem nyakhajlatába fúrtam,és teljesen megnyugodtam,hogy olyan erősen szorítottam magamhoz,hogy szerintem még levegőt sem kapott.

-Jézusom,Alexa! Mi a baj?-Kérdezte nehezen,de én csak megráztam a fejem,nem mozdultam. Kezeit derekamra vezette,és finoman eltolt magától,hogy a szemembe tudjon nézni. Kezeim még mindig vállán pihentettem,most már boldogan mosolyogva néztem rá,mire ő is elmosolyodott. Még pár pillanatig néztük egymást,majd ki akartam szállni az öléből,de,amilyen béna vagyok nem sikerült,mindig visszaestem,mert beakadt a lábam az asztalba. Így csak ficánkoltam az ölében,mire hirtelen lehunyta a szemét,és felmordult. Kezeivel megszorította a derekam,és úgy tartott egy helyben. Arcom rögtön vörös színre váltott,amint tudatosult bennem a helyzetünk. 

-Jézusom,te lány! Inkább segítek!-Jelentette ki,mikor kinyitotta a szemét,és felállt velem a karjaiban,majd letett a földre. Nem tudtam mit mondani,csak álltam ott lesütött szemekkel.