Locked together [H.S.]

XV.

-Mi történt pár órával ezelőtt?-Kérdezte végig a szemembe nézve Liam,de én még mindig nem szóltam semmit. Egyszerűen képtelen voltam rá! Nem tudtam felfogni azt,amit tettem,nem akartam bevallani magamnak,hogy rosszat tettem. 

Egy viszonylag sötét szobában voltunk,amiben összesen egy asztal,és a vele járó három szék díszelgett. Csak Liam foglalt helyet velem szemben,ugyanis Harry fel-alá járkált a helységben. Düh,és szomorúság tükröződött szemeiben,ami most csakis az én hibám volt. Miattam volt olyan elveszett,hisz Louis - tudtommal - a legjobb barátja volt. Mondanám,hogy átérzem a helyzetét,mivel eddig csak egyetlen egy barátom volt,azt is elveszítettem,de nem mondtatom. Egyszerűen nincs jogom hozzá,hiszen én öltem meg. 

Gondolataim hatására még az eddiginél is nagyobb sírásba kezdtem. Kézfejemmel törölgettem az arcom,miközben lopva Liamre néztem. Csak felsóhajtott,majd a nyomozóra nézett,aki megindult felém. Összerezzentem,és minél jobban próbáltam összébb húzni magam,de ez nem igen ment. A nyomozó mögém állt,kezeivel a székem támláján támaszkodott,úgy hajolt a fülemhez. 

-Alexa! El kell mondanod,hogy mi történt,nem mehet ez így a végtelenségig!-Mondta rekedtes,parancsoló hangján,mire megborzongtam. Imádtam,mikor így beszél,szeretem az egész lényét,minden apró hibájával együtt. Bár nem ismertem olyan régóta,tudtam,és éreztem,hogy jó ember! 

És én hihetetlenül beleszerettem ebbe az emberbe!

Remegve bólintottam egy aprót,ezzel mindkettőjüket meglepve. Fogalmam sincs,hogy hogy kezdjek bele. Mégsem mondhatom azt,hogy a nyomozóval összevesztem,aztán öngyilkosságra készültem,majd véletlenül leszúrtam Louist. 

Kezem a szám elé kaptam,mikor ismét felzokogtam,majd végre belekezdem a mesémbe. Ekkor már Harry is átment a másik oldalra,és mélyen a szemembe nézett. Esélyem sem lett volna hazudni...

-É...éppen...-Folyamatosan szipogtam,ezért kicsit lassabban haladtam,de türelmesen vártak.-miután össze...összevesztünk a nyomozóval...-Itt felnéztem,és éppen elkaptam azt a pillanatot,mikor Liam szúrós szemmel néz Harryre. Ezért nem akartam szóbahozni,mert tudtam,hogy balhé lesz belőle.-...meg...meg....szóval....-Nem tudtam sehogyan sem kinyögni,amit akarok. Tartottam a következményektől. Bár ennél rosszabb már úgysem lehet. - Én meg akartam ölni magam.-Motyogtam halkan,majd felnéztem a nyomozóra. Nagy szemekkel nézett vissza rám,és ajkai kissé elnyíltak egymástól. Mintha indulni készült volna felém,de az utolsó pillanatban meggondolta magát,és csak nyelt egyet. Igaza van,én is undorodom magamtól azért,amit Louval tettem.- É...és nagyon féltem,minden félét beképzeltem magamnak,majd csak azt hallottam,hogy valaki siet utánam. Vállamra rakta a kezét,akkor fordultam meg,de én nem akartam!-Kezdtem el hangosan sírni,de azért folytattam.-Én nem akartam ezt,nem akartam megölni Louist,csak úgy tartottam a kést,esküszöm,hogy magamat akartam megölni!-Kezdtem csapkodni az asztalt,és még engem is meglepett a  viselkedésem. Liam azonnal felpattant a székéből,és átjött az én felemre. Felém nyúlt,mire annyira megijedtem,hogy sikítottam egyet,és felálltam az asztaltól. Liam értetlenül Harryre pillantott,aki csak lefagyva állt ott. Liam egy lépéssel előttem termett,és körbefogott izmos karjaival,így esélyem sem volt tovább kapálózni.

-Shh,nyugodj meg!-Súgta a fülembe,mikor átölelt,és én már nem tudtam ellenkezni. Hihetetlenül jól esett most az ölelése,bár tudtam,hogy ő is csak szánalomból teszi,ez egy cseppet sem érdekelt. Vállára hajtottam a fejem,úgy sírtam tovább. 

Hamarosan hallottam,hogy nyílik az ajtó.

-Alexa!-Szólt halkan Liam,majd eltolt magától. Fejével biccentett az ajtó felé,mire azonnal odakaptam a tekintetem. Két nagydarab rendőr,már idegesítő kék ruhában ott álltak előttem,egyik pasas a kezében egy bilincset tartott,mire egy nagyot nyeltem. Harryre néztem,aki csak meredten bámult rám.  

Kinyújtottam a kezem,majd,miután hallottam a bilincs kattanását,két-két erős kar ragadott meg,és az ajtó felé kezdtek vezetni. Már sírni sem volt erőm,csak a nyomozó könnyekben úszó arcára néztem,majd megtaláltam gynyörű zöld szemeit.

-Szeretlek!-Suttogtam,és csak remélni tudtam,hogy más nem hallja meg rajtunk kívül. Harry pár percig még elkerekedett szemekkel elemezte mondandóm,majd villámgyorsasággal előttem termett. 

-Várjanak!-Utasította a férfiakat,majd homlokát enyémnek döntötte. Szemeim elkerekedtek,hizen mégiscsak ez véget vethet az állásának.

-Harry,mit csinálsz?-Kérdeztem hitetlenül,mire egyik kezét az arcomra simította,másikat pedig derekamra helyezte. Én elmosolyodtam,és a könnyek ismét mardosni kezdték a szemem,míg a többiek elkerekedett szemekkel nézték végig a jelenetet. 

Harry az ajkaimra tapadt,és légyan falni kezdte őket. Én tényleg szeretem,de a sors nem akarja,hogy együtt legyünk. 

-De Harry! Az állásod! -Suttogtam,mikor elvált ajkaimtól.

-Nem érdekel,baba! Inkább élek boldogan egy börtöncellában veled,minthogy szenvedjek nélküled!-Jelentette ki,mire újból elsírtam magam.

-De téged nem csukhatnak börtönbe!-Értetlenkedtem,de abban a pillanatban nyílt az ajtó,és egy magas,kopasz férfi lépett be rajta. Harry oda sem nézett,csak vigyorgott.

-Harry Edward Styles! Letartóztatom bűnrészességért!-Kiabált rá a kopasz.

Harry abban a pillanatban elővett a zsebéből egy bilincset,amit gondosan csuklójára illesztett,majd másik felét az én karomra akasztotta,és ismét megcsókolt. 

 !♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!♥!

Köszönöm,ha eddig olvastad,véleményt szívesen fogadok!^^ 
Kommentben,hogy akartok-e második évadot! ♥