Átsétáltunk az egyik kiképzőterembe, ahol az egyik kövön egy rúna izzott. Hodge feloldotta az irónjával, így arrébb tudta tenni a raklapot. Alatta egy rubinvörös kővel ellátott nyakláncot láthattunk.
Isabelle-t egyenesen elbűvölte ez az ékszer:
-Ez tényleg igazi?-kérdezte csodálkozva?
-Egy négykarátos, kezeletlen rubint. Magnusnak különleges jelentőséggel bír, ugyanis ajándékként vette akkori szeretőjének Camille Belcourt-nak.
-Camille és Magnus szeretők voltak?-kérdezte Alec csodálkozva.
-A boszorkánymesterek nagyon meggyőzőek tudnak lenni.-vigyorgott az öcsém.
-Magnus egy londoni ház áráért vette 1857-ben. -folytatta Hodge.- Az ékszert megbűvölték, hogy jelezze a viselőjének, ha démon van a közelében.
Izzy még mindig nem tért vissza a Földre, annyira tetszett neki a nyaklánc. A kezébe vette, úgy nézte meg közelebbről:
-Varázslatos!
-Magnus régóta szeretné ezt a nyakláncot. Ajánljátok fel neki! Hát ha bekapja a csalit.
-Küldök üzenetet neki a találkozó miatt. Előbb meg kell találnunk, mielőtt Valentine teszi.-jelentettem ki határozottan, majd elindultam a gépek felé.
Az üzenet után mentem, hogy felkapjak valami csinosabbat, ugyanis tudom, hogy ha nem öltözök ki, Isabelle megölne.
Egy vörös, térd fölé ruhát válaszottam, aminek az alja lazább volt, a felső része pedig húzott. Minimális sminket is tettem fel, plusz a magassarkúmat is felvettem. Köszönet az Angyalnak, hogy izzy megtanított benne járni.
Kisétáltam a fegyverekhez, ahol Izzy és Alec beszélgettek. Mondjuk pont akkor hagyták abba, amikor odamentem hozzájuk, de mindegy...
-Cathy! Csini vagy!-ölelgetett meg "kishúgom".
Alec csak szimplán végigmért, semmilyen reakciót nem láttam az arcán. Mondjuk mit is vártam, ha meleg...ja, meg össze is vesztünk.
Felkaptam egy Szeráfpengét, meg egy tőrt, amit a szoknyám rengeteg zsebének egyikébe tettem.
Épp indultam kifele, amikor parabataiom megállított:
-Catherine, várj!
-Mi az?-fordultam felé hanyagul, pedig legbelül nagyon érdekelt, hogy mit akar mondani.
-Ássuk el a csatabárdot, jó? Együtt kell majd most is dolgoznunk, mint mindig. Nem akarom, hogy rosszban legyünk.-nézett rám gyönyörű szemeivel, ami szokásához híven lenyűgözött.
-Persze, minden oké. Igazad van.-mosolyogtam rá mire megölelt. Ketten mentünk a többiek után.
Megbeszéltük, hogy Isabelle és Alec figyelik a helyet, addig mi beállunk a sorba.
Claryék számomra jelentéktelen dolgokról beszélgettek, ezért a figyelmem másfele kalandozott.
-Tiszta a levegő.-állt mögém Alec, mire ijedten rezzentem össze. Parabataiom jót mosolygott rajtam.
-Csajok, szerintetek a vörös az én színem?-kezdett bele a csajos beszélgetésbe Izzy,
-Iz, egy olyan alakkal, mint a tied, minden a te színed.-foglalta össze Clary a tényeket.
-Jó válasz.-vigyorgott a Lightwood lány, mire elnevettem magam.
-Ó basszus olyan jól áll ez a nyaklánc.-"szomorkodott" Isabelle.
-Levennéd? Biztos vagyok benne, hogy Magnus Bane nem akar nyálcseppeket látni a rubinján, amikor megcsináljuk a cserét.
-Nem is tudom...a legtöbb pasi szereti, ha az ékszereit bámulom.-vágott vissza Isabelle, mire felköhögtem.
-Nem adnád oda inkább Catherine-nek?
-Olyan ünneprontó vagy.-ellenkezett Izzy, de azért engedelmeskedett bátyja szavának.
Amikor beértünk a klubba, hangos zene és egy csomó Alvilági fogadott minket.
-Olvadjatok be! Fegyverek a kéznél!-adta ki az utasítást Jace.
Alec és Izzy elváltak tőlünk, mi pedig megláttuk Magnust, aki épp a sminkét igazította.
-Magnus!-kiáltottam rá, mire csodálkozó arccal nézett felém.-Semmit nem változtál.-mosolyogtam rá, mire gyorsan, szó nélkül magához ölelt.
-Kicsi Cathy, hogy megnőttél.-mosolygott rám Magnus.-Jó újra látni.
-Téged is.- bújtam oda hozzá, mint kiskoromban.Nevetve elengedett, majd a többiekhez fordult.
-Clary Fairchild. Szép nővé cseperedtél.-nézett végig az újoncunkon.
Azonban Clary cseppet se volt kedves vele.
-Magnus Bane. Szóval te vagy az az ember, aki ellopta az emlékeimet.-nézett rá szúrósan.
-Az anyukád kérésére.-tette hozzá saját maga védelmében boszorkánymester barátom.-Ismerte a kockázatokat.
-Add az ékszert létszíves, Cathy!- szólt hozzám újra Magnus, mire elővettem a zsebemből a rubintkövet.
Magnus már nyúlt volna érte, de Jace félbeszakította:
-Először add ide Clary emlékeit, utána megkapod.
-Meg kell győződnöm a hitelességéről, ifjú Herondale. -válaszolt Magnus, mire öcsém vonakodva ugyan, de odaadta neki az ékszert.
Magnus elmélázva nézegette.
-"Az igaz szerelem soha nem halhat meg." Jaj, de hiányzott már ez a nyaklánc.
-Most te jössz Magnus.-noszogatta Clary.
-Bárcsak visszaadhatnám az emlékeidet, de már nincsenek nálam.
-Hogy érted, hogy nincsenek nálad? Hol vannak?-kérdezgette a vöröske.
-Odaadtam őket egy Emlék Démonnak, megőrzésre.-válaszolt, mire Jace-szel egyszerre szisszentünk fel.
-És mi a francért tennél ilyet?-emelte fel a hangját az öcsém.
-Hogy megvédjem Claryt és a Kelyhet. Ha Valentine valaha elkapna, megkínozna az emlékekért.
-Srácok, igaza van.-szóltam közbe, mire Magnus hálásan pillantott felém.-Ahogy Dotot is megkínozta.
-Várj, mi? Dotot?
-Nem tudod? Dot halott.-értesítette a boszorkánymester Claryt, aki elsápadt.-Honnan tudod?
-Nem érzem a varázserejét többé.-motyogta Magnus.-Valentine megölte, mert nem akarta elárulni édesanyádat. Gyere velem! Olyan védelmet adhatok neked, amelyiket egy Árnyvadász se képes.-nézett ránk, mire megforgattuk a szemeinket.
-Nem! Nem megyek veled sehová!
-Ne légy bolond!-mosolygott rá gúnyosan Magnus.-Anyukád azt akarja, hogy élj.
-Segíts visszaszereznem az emlékeimet attól a démontól, akinek adtad!
-Valentine rád is vadászik. Minden pillanattal, amit a búvóhelyen kívül tltünk, Valentine közelebb kerül hozzánk.-győzködte Magnus.
A Boszorkánymester megnyitott egy portált, majd még egyszer Claryhez fordult:
-Többször nem ajánlom fel-forgatta a szemeit.
Újoncunk Jace felé fordult, aki nemet intett a fejével.
-Nem.Nem fogok elbújni--
-Vigyázz!-kiáltott fel Isabelle mögöttünk, ugyanis egy nyílvessző hasított a levegőben, lelőve a mögöttünk lévő Árnyvadászt. Alec nyila volt az.
YOU ARE READING
All The Legends Are True
FanfictionShadowhunters-fanfiction El kell titkolnom. Ha rájön, mindennek vége.