Alec a monitort bámulta. Odamentem hozzá.
-Ne aggódj. Alvilágiak nem tudnak bejönni az Intézetbe. A Kehely biztonságban van itt.
Anélkül, hogy felém fordult volna, válaszolt.
-Ha jól emlékszem, Valentine egy Árnyvadász. A Kehely nincs itt biztonságban. Vissza kell adnunk a Klávénak. -fordult a többiek felé, akik idejöttek hozzánk.
-Nem.-tiltakozott reflexből Clary.-Azok után, amiken keresztülmentünk érte, csak úgy adjuk vissza?
-A bátyámnak igaza van.
-Te most egyetértettél velem?-nézett őszintén csodálkozva Alec húgára.
-Tele vagyok mglepikkel.-mosolyodott el halványan Izzy.
-Én Claryvel értek egyett.-jelentette ki Jace.-Még szükségünk van a Kehelyre. Nem adhatjuk vissza. Nem most.
Hallottam, hogy parabatiom mormogott valamit amiből csak annyit hallottam, hogy "hatalmas" és "meglepetés".
-Cathy? Te mit mondasz?-nézett felém jelentősségteljesen Clary.
-Figyeljetek srácok...Alec és Izzy reálisan gondolkodik.-néztem az emített személyek felé.-Viszont Jace-nek és Clarynek is igaza van. Kell még a Kehely.
Jace hálásan pillantott felém.
-Kövess!-mormogta Clarynek a parabataiom, majd elindult az egyik szoba felé. Tudtam, hogy mit fog csinálni. Elrejti a padlóban található "fiókjában" a Kelyhet.
Mi, a többiek a gépeknél maradtunk. Az öcsém elkezdett szórakozni egy tablettel.
-Hallod öcsi. Ez a lány rengeteg mindenre képes.
-Azt gondolod?-nézett felém Jace, de tudtam, hogy egyetért velem.
-Naná! Meglágyította azt a kő szívedet, plusz össze is vesztünk miatta.
-Jah..-nevette el magát, mire rámosolyogtam.
Nem sokáig maradhattunk boldogok, ugyanis az egyik monitor elezdett sípolni.
-Mi a...-érkezett vissza hozzánk Alec. Clary a nyomában.
-Külső behatoló a hátsó bejáratnál.-néztem a monitorra.
Mindannyian felpattantunk fegyvereinkkel.
A sötétben csak egy alakot láttunk, aki látszólag egy másik embert cipelt.
-Állj! Tedd le, ami a kezedben van.
-Simon!-kiáltott fel Clary.
Már mi is láttuk: Raphael volt a mondival a kezében.
Gyorsan lefektettük az egyik mondén vallásos helységben.
-A többiek kíváncsiak lesznek, hogy mi történt. Megmondom nekik, hogy nem találtunk semmit.-ment vissza Alec.
-Igaz, hogy vámpír vagyok, de jó katolikusként neveltek.-mondta a vámpír, majd keresztet vetett. Ch. Micsoda álszent.
-A vámpírok megszegték az Egyezményt. Megöltek egy mondént.-nézett haragosan a "betolakodónkra" Izzy.
-Nem a vámpírok. Csak Camille.-kezdett bele a mesélésbe Raphael.-Camille vette rá, hogy igyon a véréből. és ő, mint egy függő, visszajött többért. Én figyelmeztettem, hogy ne jöjjön vissza. Nem akarok összetűzésbe kerülni az Árnyvadászokkal.
-Okos döntés.-sziszegtem felé.
-Miattad van. Miattad ivott Camille véréből. Te raboltad el, te vitted a DuMort Hotelbe!!-kiabált Clary könnyes szemmel.
-Nem akartam soha, hogy ez megtörténjen.-védte magát fojtott hangon.-Van egy módja, hogy visszahozzuk.
-Mi? Micsoda?-kíváncsiskodott Clary.
-Ő egy ivadék. Ez az átváltozás első szakasza.
-Ne!-kiáltottuk egyszerrehárman Jace-szel és Izzyvel.
-Simon újra élni fog?-kérdezte Clary, mire Raphael bólintott.-Élve és virulva?
-Ez az! Nem élve és virulva, hanem vérszívóként.
-És nem a dögös, romantikus módon.-tettem hozzá.-Hanem a koporsóban döglődő, csúf módon.-néztem Raphaelre.
-Ez sértő.-színészkedett a vámpír.
-Igazán?-morogtam.
-A koporsó alatt régebben fakoporsót értettünk. Mostmár érckoporsóink vannak. Többkarátos arannyal.
-Én kérek elnézését.-néztem rá szúrósan.
-Na, a lényeg! Mindjárt napfelkelte. Simont éjszaka kell vámpírrá változtatni, vagykarót döfni a szívébe.
-És ha egyiket se teszem?-mondta szipogva Clary.
-Akkor a lelke csapdába esik az örökkévalóságig.-informálta a vámpír.-Hozzátok meg a dömtéseteket napnyugtáig.
Clary-t soha nem láttam még ennyire kétségbeesettnek.
BẠN ĐANG ĐỌC
All The Legends Are True
FanfictionShadowhunters-fanfiction El kell titkolnom. Ha rájön, mindennek vége.