-Gyere Clary, tiszta a levegő!-szólt oda neki Jace. A lány odaállt mellé, majd összekulcsolták a kezeiket, és elindultak. Én felvontam a szemöldökömet, majd utánuk mentem. A mondi egy pillanatig tétovázott, majd követett minket.
-Meg kell értened, hogy a Néma Testvérek nem olyanok, mint mi-kezdett bele az öcsém.
-Nem olyan elbűvölőek az emberekkel , mint ti?-kérdezte cinikusan Clary. Halkan felnevettem, ugyanis igazat kellett adnom neki.
-Senki nem olyan jó, mint én-vigyorgott beképzelten Jace. Valahogy gondoltam, hogy ezt fogja mondani.
-A Néma Testvérek szavak nélkül kommunikálnak, a gondolatainkon keresztül.
-Ez nem hangzik olyan rosszul-jegyezte meg Clary.
-Ne hagyd, hogy a némaságuk megtévesszen-tanácsoltam neki. Hátrafordult, aprót bólintott, majd újra Jace-re koncentrált.
-A fejed felé fogják tartani a Végzet Kardját, azzal fogják előfaragni az igazat az elmédből. Ha nem vagy elég erős, meghalsz. -Claryn látszott, hogy egy kicsit elbizonytalanodott.
-Figyelj, Clary...-kezdett bele Jace, de a lány félbeszakította.
-Nem. Meg fogok tenni bármit. Tűzön járok, démonokkal harcolok, ha kell. De nem tudom...nem fogom elveszíteni anyukámat.
-Nem fogod. Nem fogjuk.-jelentette ki határozottan Jace, mélyen Clary szemébe nézve.
A többiek pár lépésnyire lemaradtak, így ők most értek utol minket.
Megéreztünk a kapuhoz. Még engem is kirázott tőle a hideg, nemhogy Claryt.
-Meg tudom csinálni-motyogta maga elé.
-Persze, hogy meg tudod. Clary kicseszett Fray vagy, bármit meg tudsz csinálni-bátorította a mondi, majd előrelépett. Megállítottam.
-Héhé, állj csak meg!
-Ó, milyen meglepetés! Mondénok nem mehetnek be , úgy mint a kiképzőszobába, ugye? Hát most nem lesz így. Az összes horror filmet láttam, és a vicces barátból mindig...halott ember lesz. Megragadtam a kabátját, taszítottam rajta egyet, majd odaléptem Alec mellé. Nem bírom elviselni ezt a gyereket. Izzy felnevetett a "poénon".
-Nem vagy annyira vicces. De tudod mit, ha ennyire akarod, hajrá, menj be.
-Szívességet tenne-dünnyögtem az orrom alatt, mire Alec alig láthatóan elmosolyodott mellettem.
A mondi elindult, de Jacenek még volt hozzáfűznivalója:
-De persze, ahogy bemész, meghalsz.-Na, most én nevettem fel.
-Van itt egy kis probléma, mégpedig az, hogy nem bízom benned.-fordult vissza a srác.
-Nem hazudik-szólalt meg Alec mellettem.
-Most nem..-jegyezte meg Izzy. A mondén értetlenül meredt rá.-A múltkor hazudott.
-A Csontvárosban lévő rúnák minden mondént megölnek, szóval kérlek...-mutatta azt Alec, hogy lépjen vissza egy lépést.
-A Testvérektől kiráz a hideg. Én majd vigyázok a kis mondira-húzta csábító mosolyra a száját Isabelle.
-Értékeljük az alázatodat, Izzy-mondtam neki mosolyogva.
-Ha már áldozatoknál tartunk, CLary, kihagytam a pénzkezelési órámat..-kezdett bele a mondén, de Alec félbeszakította.
-Nem tudok tovább itt maradni, szóval...Jace..én...ellenőrzöm a határokat.-mondta zavartan.
-Veled megyek-jelentettem ki. Elmosolyodott, majd mintha valami eszébe jutott volna, elkomorodott, majd elindult. Utánafutottam, majd a lépéseimet az övéihez igazítottam. Castielt a kezembe fogtam, készenlétbe voltam. Alec csak elgondolkodva lépdelt mellettem. A csönd soha nem jelentett jót köztünk, ez most sem volt másképp. Némán mentünk egymás mellett, majd Alec szólásra nyitotta a száját.
CZYTASZ
All The Legends Are True
FanfictionShadowhunters-fanfiction El kell titkolnom. Ha rájön, mindennek vége.