Rémálmaimmal küszködve keltem fel. Nem tudtam még alvás közben sem nyugodt maradni. Elvileg nagyon közel járnak ahhoz, hogy megtalálják Jace-t. 9 éve nem sikerült, de úgy néz ki, hogy most minden rejtővarázslat elmúlt, és újrakereshetjük az összes helyet, ahol eddig jártunk, de most lehet, hogy sikerrel is járunk.
Gyorsan felöltöztem és a Központ felé mentem. Lightwoodék már ébren voltak. Kivéve természetesen Izzyt, aki egy hihetetlen nagy alvó, és őt még az se kelti fel, hogy lehet, hogy megtaláljuk a fogadott nővére öccsét.
-Jó reggelt, Catherine.-köszöntött nevelőanyukám, Maryse Lightwood.-Szeretnélek tájékoztatni a mai hírekről.-Mögötte jövendőbeli parabataiom, Alec Lightwood állt, aki(már mennyire ez tőle kitelt) szintén izgatottnak tűnt.
-Van valami fejlemény?-kérdeztem.
-Igen van, már tudjuk, hogy Idrisben van és-
-Alexander, hagy mondjam én!-pirított Alecre az édesanyja.-Tehát, ahogy ezt hallhattad, annyit már biztosra tudunk, hogy Jace Herondale Idrisben tartózkodik.
-Akkor mire várunk? Előkészülök fegyverekkel és mehetünk!-tört ki belőlem a Herondale énem.
-Óhh, drága Cathy....-guggolt le elém Maryse, és két keze közé vette az arcomat.-Annyira olyan vagy, mint édesapád. Figyelj. Tudom, hogy mennyire szeretnéd látni az öcsédet, de nem mehetsz. Túl fiatal vagy még ehhez. Engedd, hogy tapasztalt, felnőtt Árnyvadászok hazahozzák őt.
-Én mehetek Cathyvel!-tört ki Alecből a szó.-Ketten erősebbek vagyunk. Hiszen mindjárt parabataiok leszünk!
Maryse hitetlenül felnevetett.
-Gyerekek..mit szólna ehhez a Klávé? Kiküldünk két 13 éves gyereket, akik nem is tudják még teljesen használni a Portált, megkeresni egy olyan kisfiút, akik évek óta keresünk, és az se biztos, hogy él még?
Mindketten lehorgasztottuk a fejünket. Marye ilyen volt: mindig kedves akart lenni, de a nyers gondolatait is kimondta.
-Nos, akkor látom, egyetérthetünk. Kiküldünk egy csapatot a Klávé nevében, hogy megkeressék Jace-t. Rendben?-nézett rám, mire bólintottam.
Ketten maradtunk Aleckel.
-Te is látod, hogy nem hisz nekem, ugye?-motyogtam.
-Miről beszélsz?-erősített Alec.-Én teljesen hiszek neked. Egyáltalán, hogyan kérdőjelezhetnék meg azt, hogy emlékszel, hogy van egy kisöcséd? Még a Néma Testvérek is megvizsgálták az agyadat, hogy tényleg vannak-e ilyen emlékeid!-Alec két kezét rátette a vállamra, amibe enyhén beleborzongtam.-Meg lesz, Cathy. És úgy fogjuk kezelni, mint egy családtagot. Akárcsak ahogy téged kezelünk.-mondta, mire én szorosan átöleltem.
--------------------------
Tétlenül járkáltam a szobában. Nem akartam Lightwoodékat zavarni, ezért megmondtam nekik, hogy Jace megérkezéséhez egyedül akarok lenni.
Épp azon voltam, hogy kinyissak egy könyvet, amikor Isabelle rontott be a szobámba.
-Itt van....itt van Jace!!!!
Teljesen lefagytam. Erre a pillanatra vártam 9 éve. De most, hogy tényleg elérkezett ez a perc, egyszerűen nem tudtam megmozdulni. Mi van, ha nem fog kedvelni? Ha nem fog hinni nekem?
-Minden rendben lesz Cathy.-biztatott Izzy.-Te is tudod.
Bizonytalan léptekkel, de gyorsan sétáltam át az Intézet Központjába. Épp ekkor nyílt meg a Portál, amit Magnus Bane nyitott meg. Ő is ugyanolyan kíváncsian várt, mint én.
A sok Árnyvadász közül előlépett egy szőke hajú, 9 éves kisfiú. Az első pillanattól kezdve tudtam, hogy ő az. Látszott rajta, hogy Herondale.
Hirtelen megakadt rajtam a tekintete. Odasétált hozzám.
-Szia. Te vagy Catherine?
Az, ahogy csak így idejött, ilyen egyszerűséggel, könnyeket varázsolt a szemembe.
-Szia. Catherine Amber Herondale vagyok. A nővéred.
Jace eltátotta a száját. Nem mondott semmit, csak iszonyat szorosan átölelt.
-Tudtam, hogy létezel.-suttogta, mire halkan sírni kezdtem.
Végre van egy igazi rokonom.
Sziasztook!
Bocsánat a kihagyásért mégegyszer, remélem megérte várni! ;)
Szeretnétek esetleg egy újabb Flashbacket?
Írjátok meg nyugodtan!
xoxo,
Dóri
ESTÁS LEYENDO
All The Legends Are True
FanficShadowhunters-fanfiction El kell titkolnom. Ha rájön, mindennek vége.