All The Legends Are True

3.fejezet

A szemem sarkából kiszúrtam a tejfelszőke parókát, ami a tetőn ugrált. Elmosolyodtam, ugyanis hiába vagyunk teljesen eltérőek Isabellel, attól még a húgomként tekintek rá.
Az Alakváltó időközben egy hosszú, barna hajú, miniruhás lány alakját vette fel.
-Ez Jace prédája lesz-jegyezte meg halkan Alec.
-Ugyanmár, a tied nem lehetne?-kacsintottam rá. Ő csak hitetlenkedve elnevette magát, majd sétált tovább.
Jace-t is kiszúrtam az emberek tömegében. De meglepődve vettem észre, hogy egy mondénnal beszélget. Hogy láthatja őt? Nem álcázta magát?
Értetlenül néztem Aleckre, aki csak intett a fejével, hogy menjek tovább.
A klubban hatalmas tömeg volt, alvilágiak vegyültek egymással. Próbáltam nem nézelődni, mert ha kiszúrják, hogy kik vagyunk, balhé lenne. Ezért a szememet Alec hátára szegeztem. Időközben Jace is csatlakozott hozzánk, zavart volt az arca. Jelentősségteljes pillantást küldtem felé:"Koncentrálj a küldetésre!". Vette az adást, és elindult a démon után.
A nő befordult egy kis zugba, ahol másik öt démon várta őt. Rögtön Castiel után(az Árnyvadászok angyalok után nevezik el fegyvereiket) nyúltam, de Izzy állított meg. "Elterem a figyelmüket"-tátogta felénk. Aleckel bólintottunk, majd várakoztunk. Jace a háta mögött állt meg, a derekára tette a kezét, és mosolyogva suttogott a fülébe. A démon meg se rezzent, csak szembefordult az öcsémmel, majd megvillantotta zöld szemeit. De Jace gyorsabb volt nála: a szívéhez szúrta pengéjét, a démon eltávozott. Izzy, aki eddig testi előnyeit kihasználva táncolt a férfi démonok előtt, lecsapott a korbácsával az egyikre majd, tőrjével ölte meg. Ekkor jöttünk mi Aleckel. Az egyik elindult felém, én kitértem az ütése elől, majd keményen belerúgtam, és leszúrtam Castiellel. Ekkor ránéztem a többiekre: Alecnek szüksége volt rám. Együtt megöltünk kettőt: a szívünk egy ritmusra dobogott. Ekkor feltűnt az a mondi lány, aki Jace-szel beszélgetett korábban. Kezében egy penge, és leszúrta az egyiküket. Az arca teljesen döbbent volt, majdnem sokkot kapott. Majdnem elnevettem magam, amikor iszonyatos fájdalmat éreztem a jobb vállamban. Démonméreg. Épp vettem volna elő az irónomat, amikor elsötétült előttem a világ. Az utolsó hang, amit hallottam, az Alec hangja, ahogy a nevemen szólít.