Apokalipszis Lovasai I - Az Alvilág lánya. Befejezett

1.fejezet

A történet valamikor a múltban kezdődött, amikor az egyik lélek vallomást tesz.

- Én Ingrid Sabellicus! Itt állok az idő kapuja előtt, hogy tovább lépjek és egy emlék töredékkel hagyjak a következő életre. Én nem akartam, az lenni ami. Nem tehetek róla, hogy kik voltak a szüleim, hiszen az apám, maga volt a megtestesült Gonosz, az anyám Jezabel, aki egykoron Júdea királynője volt és egy napon életre kell tette, hogy egyik céljában segíthesse, azt tudom, hogy valamikor 102-ben születtem Romában. A szüleim először is hírnevet akartak szerezni, hogy később tovább költözhessenek, amikor elértem a tizenhárom éves kort a szüleim, az Alvilágnak bemutattak, hogy apám áldását megkaphassam, de az áldással egy jogot is kaptam, azt a jogot, hogy újjászülethessek, és valamikor én lehessek az Alvilág királynője. Az áldás egy feltétel is volt, mit ér az a lány, ha megakadályozzák abban, hogy a barátját maga válassza ki és főleg akkor mit ér a lány, ha megfosztják attól, hogy ha eljön az idő igazi nőnek érezhesse magát. Amikor eljött a meghatározott idő visszaszülethettem. Tudtam, hogy én ki is vagyok, de közben fiúkkal is barátkoztam kerestem, azt a valakit, aki segít majd abban, hogy megszűnjön az áldás, tudtak volna segíteni de, az apám megtudta a fiúkat meg megbüntette. Minden újjászületés idején, más helyen laktunk, de valamikor elkövetkezett a hetedik újjászületésem és vele együtt egy költözés. Romából elköltöztünk Aachenbe, mert az apám ott kapott tanári állást.
A történetem valahogy így vette kezdetét és az Aacheni beköltözéssel, de éreztem, hogy az új hely egy új remény a célom eléréséhez és végre egy új életet is kaphatok. Így halandóvá válhatok, és ami fontos nagyon igazi nőként élhetem, az életemet, hiszen mindig is erre vágytam.

-----

A történet az Úr évének 95. esztendejében veszi kezdetét, valahol a Közel-Keletnek nevezett helyen, még nem nevezik Izraelnek, hanem még a Római birodalom része csak Júdeának nevezik. Ebben az esztendőben, a birodalomban sok minden történt főleg lázadás. A kereszténység lázadt a római vezetők ellen, akik Júdeában laktak, amikor minden lázadást levertek a vezetőket elfogták és a büntető bíróság a Szanhedrin elé, vitték. A római birodalom része volt a bíráskodást a Júdeai törvényre bízták. Az egyik foglyot a törvényszék elé vitték, amikor meglátták, nem akarták elhinni, hogy János apostol volt.

Egy szürkehajú szakállas ember, csak a botjára tudott támaszkodni, hisz az idő nyomot hagyott rajta, számúkra öregember volt, de szellemileg idősebb volt. A Szanhedrin tanács elnöke kérdezni kezdte a foglyot.

- Ön az a fogoly, aki lázadást szított a Római-birodalom ellen, arra akarta rábeszélni a Júdeai népet, hogy ön és Jézus tanításait kövessék, mert a hitük nagyobb, a mi értelmezett prédikációnkban és azt is állítja, hogy csak egy isten van és Róma császáránál nagyobb. Ön hirdet egy olyan királyságról, amit másképp értelmezünk.

- Igen én! Egy olyan fogoly vagyok, akik ártatlanok a Júdeai törvényben, mert hirdetem azt a nézőpontot, amit a nagy embertől tanultam. Ott voltam, láttam azokat, amit csodának neveznek és megírhattam az igaz ember történetét, aki itt velünk járt, hogy higgyünk benne. Amit a bibliának nevezünk, egy kinyilatkoztatás az isteni törvényre, hogy az isteni beszédet tegyük az első helyre.

- Mi a törvénytudók az írásokat olvastuk, a szó jogán, mit tud elmondani, hogy ne ítéljük el káromlás, eltévelygés miatt, mert mi törvénytudók nem úgy értelmeztük az írásokat. Vádlott! Beismeri az istenkáromlás bűntettét.

- Én János apostol kijelentem nem voltam a lázadók között, hisz én, aki ott volt az Emberfia közelében és az életét megírhattam. Azért, hogy az emberek befogadhassák a szeretet erejét, hogy amit kell, azt megadhassák Rómának. Követhessék az igazság útját, hogy az a sok gazdagság nem kell, hisz úgy is lehet uralkodni. A mi kincsünk a bizalom, a szeretet és a hitünk. Amikor az isten fia közöttünk volt ő egy másik királyságról beszélt, amely nem itt a földön van, hanem az égben. Láttam a csodáit és a tetteit, ti miért vádoltok engem vagy ti, nem jól értelmeztétek az írásokat.