Apokalipszis Lovasai I - Az Alvilág lánya. Befejezett

41.fejezet

Az alvilágban a lázadók egy része azt találta ki, hogy a legveszélyesebb dolgot fogják megtenni, azt, hogy elrabolják az alvilág örökösét, ezzel akarják majd zsarolni az Alvilág urát.

- Hűséges katonáim! A tervemet segítitek? Az a célom, hogy az örököst fogságba ejtsem, megmutassam neki a birodalom másik arcát, hiszen amit őméltósága hisz, az nem úgy van, a birodalomnak két arca van.

- Én vezérem! Benne vagyok! Mond, mit kell tenni, hogy elfoghassuk, és ide hozzuk neked, ha jól tudom, van egy halandó barátja és azzal együtt hozzuk ide?

- Igen! Vele együtt! Lássa a halandó, hogy mi az igazi pokol, és ha problémázik, pusztítsátok el a fiút először, azután az örököst, semmilyen veszíteni valónk nincsen! Azzal a szúrási ügyben is, lehet, a király már tudja, de valahogyan még nem lépett.

- Rendben van! Meg tesszük! Mikor legyen meg az akció?

A lázadók vezére elmondja.

- Még ma! Nem kell bántani, élve szeretnék velük beszélni, az örököst rá szeretném venni, hogy segítsen a célomban, először is szép szóval, hanem, akkor marad az erőszak, hiszen tudjátok! Nem áll tőlünk mesze a kínzás. Ha segít, akkor ráveszem, ölje meg a halandó barátját. Először is! Ráveszem! Egy közös estét töltsön a barátjával, vagyis, engedje a vágyát kibontakozni, azután ölje meg, ahogy a Fekete Özvegy nevű pók teszi.

- Vezérem! Ez jó ötlet! De nem veszélyes?

- Bízz bennem! Mindenre gondoltam!

- Akkor megtesszük! Még ma beszélgethess az örökössel.

Amit kellett azt megbeszélték, és már indultak is úgy hatan voltak. A halandó világba tudták hogyan kell eljutni, eközben az Aacheni gimnáziumban, az történt, már az utolsó óra is elkezdődött. A két barát beszélgetett.

- Te Peter! Látom rólad, boldog vagy, a szerelmedet mindig megvárod, és együtt mentek haza.

- Igen Christian! Jól látod! Megvárom, először haza kísérem azután haza megyek. Nem azért mondom, de Ingrid jól tud csókolózni, mintha tudná mi az igazi csók! Neki édes és finom a csókja.

- Én is így vagyok Krimhildával! Ő is tud csókolózni, hisz ha az ajkam, az övével egyesül gyönyörű érzést kelt.

Majd átváltottak más témára, az idő ott volt, hogy a munkaidő lejárt, majd Peter megvárta az időt, hogy kicsengessenek, a szerelmével együtt menjenek haza. Christian hamarabb indulhatott haza.

-----

A gimnáziumban végre eljött az idő, amikor a csengő megszólalt, ez az órának végét is jelentette, azután zajongás járta be a folyosót, ezt a pillanatot várta Ingrid Sabellicus és a barátja Peter Mörken. Együtt menjenek haza. A főbejárat előtt találkoztak, majd Ingridtől elvette Peter a táskát, hogy majd ő viszi, a karjuk egymásba kapcsolódott és így gyalogoltak.

- Szerelmem! Mi volt ma a tanulmányaidban? Feleltetek-e valamiből? Remélem tudtad, hisz egy ilyen lány, akinek van tapasztalata, nem kaphatott rossz jegyet!

- Igen! Feleltünk! Veled mi volt? Mit javítottál meg? Volt-e valamilyen dugulás! Mi van Christiannal? A szerelmével! Remélem náluk is minden rendben van? Te is láthatod, hogy jól kijönnek egymással.

Peter választ is adott.

- Igen! Jól látod! Egymáshoz is illenek, ahogy mi is, légy nyugodt nem tudja senki, hogy te és a szüleid kik valójában. Ha átgondolom, felfoghatatlan, bizony, hogy apukád maga a bizonyos gonosz, nem hiszem el! Pedig tudom. Remélem, hogy a kedves lányuk nem örökölt sok gonosz erőt.