Apokalipszis Lovasai I - Az Alvilág lánya. Befejezett

50.fejezet- Végjáték

Az idő eljött, amikor Peternek beszélni kellett nem csak a szerelmének, hanem az anyával Jezabelel. Nem sokára meg is érkezik. A lány nyitott neki kaput majd ajtót. Köszöntötték is egymást.

- Szia, Ingrid szerelmem! Végre láthatlak, remélem jól teltek a napjaid.

- Neked is, szia! Igen! Jól teltek a napok, ez a pár jó is volt, mert anyával a dolgaimat meg tudtam beszélni.

A házba együtt léptek be, majd a vendéget hellyel kínálták.

- Peter! Örülünk, hogy láthatunk, milyen volt a csatamező, mint szövetségesként.

- Én is örülök! Kedves lányát és önt láthatom. A harcmezőn nehéz volt, sajnos rossz hírt kell mondanom. A gonosz angyal- vagyis Mephistopheles Sabellicus elesett a harcmezőn. Egy párviadalban vesztette életét, az egyik lovassal vívta a csatát, a gonosz valahogyan nem figyelt, és a végzetes tőrszúrás érte.

A család két tagját a hír rosszul érte, majd percekig csend volt. Annyit mondott a lány.

- Aput sajnálom! Mint ember, de mint a másik lélek azt nem, mert meg kellett volna változnia, ez volt a sorsa, így kellett neki. Remélem tanult abból, hogy nem jó gonosszá válni, mert akivé lettél az a sorsod.

- Mit tehetnék önökért? Hisz a legközelebbi ünnepen családfő nélkül van. Miben tudnék segíteni, mert hiába rossz hírt hoztam. A csatát megúsztam.

A lány azt válaszolta.

- Szerelmem köszönöm! Hogy elmondtad a rossz hírt, eljöttél így láthatlak. Belülről tudtam, hogy egy napon a gonosznak el kell pusztulnia. Veled szerencsés lehetek, mert segítségeddel lehettem halandó.

- Mond! Mit tehetek érted és anyukádért, és önnel mi lesz, ha meglehetne kérdezni.

A lány anyja annyit válaszol.

- Megkérdezheted! Köszönöm jól vagyok. Már belőlem is eltávozott a gonosz erő, épp ma valamikor éjfél után, és már halandóvá lettem. Most már így ketten élhetjük a halandó emberek életét. Ha eljön majd az idő, akkor fogok igazi társat keresni.

- Ez nagyon jó hír! Mit mondjunk a gimnáziumban, hogy tanár úr hol van? Mert meg fogják kérdezni.

Percekig csend volt, hogy átgondolják, mit mondjanak, majd Ingridnek eszébe jutott valami.

- Mondjuk azt, hogy apunak el kellett mennie egy távoli helyre, egy másik iskolába kapott állást, egy bányászati iskolába. Régen bányászként dolgozott.

- Szerintem is jó ötlet! Én már lassan mennék, lekísérnél szerelmem.

A fiú elköszönt a lány anyjától, majd együtt lementek a ház elé, búcsúzás előtt egy puszit adtak egymásnak, azután átölelték egymást. Nem sokáig voltak, a lány visszatért a házba, majd Peter indult is a hétvégi ház felé.

Mesélő.

Ingriden és az anyján, azért látszott a szomorúság, nem tehetek róla, hogy a csatában elpusztult, mert maga kereste a bajt.

-----

Napok múltával elérkezett a 2012-es év szenteste, az ünnepeket Peter a szerelménél fogja eltölteni, mert a mamájával már megbeszélte.

Peter nemcsak a szerelmének vett ajándékot, hanem az anyukájának is. Előtte megbeszélték a szerelmével, a lány nyitott kaput.

- Szia, Ingrid! Örülök, hogy láthatlak, ahogy megbeszéltük, hogy ezt a pár napot így együtt tölthessük el.