Apokalipszis Lovasai I - Az Alvilág lánya. Befejezett

44.fejezet

Nemsokára Peter is haza ért, a mamája is kiakadt, hogy haza került.

- Hol voltál? Nem is telefonáltál! Én még rosszra is gondoltam, biztos történt veled valami?

- Azért nem tudtam telefonálni, mert elraboltak Ingriddel együtt, a város külterületére vittek, és ott egy romos épület, ott egy másik világba kerültem, amit alvilágnak neveztek, amit mi pokolnak hívunk. Az egész egy átverés, mert ott ugyan úgy emberek élnek, az egy párhuzamos dimenzióban van.

- Nem esett bajod? Ingridet bántották-e? Téged!

- Nem bántottak, mert mind ketten el tudtunk szökni, Ingrid segítségével.

Majd Peter is azt tette, hogy első útja a fürdőszobába vezetett, lefürödjön, és tiszta ruhát vehessen fel. Amíg a dolgát megteszi, addig Ingridéknél már végzett, tiszta ruhát vett fel, majd lement a szüleihez.

- Kincsem! Most, hogy felfrissültél, mond el kirabolt el, és akart-e bántani és tényleg az alvilágban voltatok?

Ingrid válaszolni tudott.

- Igen anya! Ott voltunk! Nekem nagy kaland volt és persze Peternek is, valami lázadók vezére raboltatott el. Így akarta aput bántani, de ez még semmi, még azt akarta, hogy tőlem legyen az örököse, de említettem neki az áldást. Arra azt mondta, hogy ha a barátommal megteszem, akkor az áldás csökken, és utána vele kellett volna eltöltenem az éjszakát.

- Te mit mondtál?

- Abba az volt a jó, hogy megengedte azt, hogy Peterrel megbeszélhessem, de különleges volt. Peter tudhatott valamit, hogy mondjak igent, volt feltétele is, bejött a számítása, el tudtunk szökni.

Ingrid apja is kérdezősködött.

- Egyetlenem! A lázadók vezére nem bántott téged! Biztosan akkor az iskolában tégedet szúrt meg, és volt-e benned valami furcsa érzés. Mond, hogyan tudnám a barátodnak megköszönni azt, hogy kijutottatok, mert halandó létére kijutni az alvilágból, az bátorságra vall.

- Megbeszélem vele, de most megyek aludni, mert fáradt vagyok, ez a nap, a tegnapi is, sok volt. Akkor, sziasztok.

Ingrid a szüleitől elköszönt, a szobájába ment, majd az anya annyit mondott.

- Jó pihenést kívánok.

Ingrid felment a szobájába, hogy az ágyát elkészítse, mert nagyon fáradt volt. Még egyszer belépett a fürdőszobába, hogy még elvégezze a dolgait, majd amikor az alsóneműben, ott volt, amit szoktak használni a lányok, meg könnyebbült. A szobájába belépett, az ágyára vetette magát, majd elhelyezkedve a takarót, magára húzta és becsukva a szemét, kezdett pihenni. Így volt Peterrel is, ő is az ágyában volt.

-----

Napok telnek, sőt már elérkezett a 2012-es év, az egyik januári napon a négy lány, akik megkapták az Apokalipszis lovasainak a lelkét, az egyik lány talán Lucia Tickner arra gondolt, hogy felhívja az egyik lányt.

- Szia! Florence Gurfinkel! Azért hívtalak, hogy mi a négy lány megbeszélést tarthatnánk arról, hogy a hét medál őrzővel hogyan is tudnánk beszélni.

Florence válaszolt is.

- Szia, Lucia! jó ötletnek tartom, de vajon hol tudnánk megbeszélni a dolgot? Hiszen nincsen olyan épület, ahol 11 lány összejönne, hisz a parkban nem mehetünk, nagyon hideg van. Ha találnál olyan házat, ahol összejönnénk, én benne vagyok, addig nem üzennénk a lányoknak.