Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

1. Miért?

Suhan a kés és Papyrus feje a hóba hull. Lassan porrá esik szét és elfújja a szél. Chara nézi, ahogyan a késen elterül, az apró szemcsés por majd egy könnyed mozdulattal a ruhájába törli. Felveszi a piros sálat, ami megmaradt a páncélon kívül és beleszúrva a kését végig húzza rajta és elszakítja. Addig vágja apró darabokra az anyagot, míg felismerhetetlenül hever a hóban. Egy-egy piros cafatot elfúj a szél amire Chara hisztérikusan nevetni kezd. Snowdin és minden hely üres. a szörnyek menekülnek, de nem bújhatnak el. Az üres erdőben visszhangzik a nevetés és minden apró mozdulat zaja. De még is az egyik fa mögül Sans lép ki nesztelenül.

- Mit akarsz? – Kérdi felé fordulva Chara. Szemei feketék és benne az írisz pirosan izzik. – Jöttél, hogy hamarabb vége legyen az egésznek? – Kérdi nevetve Chara. Hangja eltorzult és ijesztő. Sans megmert volna esküdni rá, hogy azért öl, hogy neki okozzon fájdalmat.

- Nem. – Mondja Sans amire Chara egy pillanatra ledermed, majd ismét szélesen elmosolyodik. – Annyiszor jöttél már ide. Annyiszor öltél már meg mindenkit. De sose beszéltük. Csak egy kérdésem lenne: Miért? – Kérdi Sans és bal szeme már kéken izzik és támadásra készen áll.

- Miért ölök meg mindenkit? Ez igen egyszerű... Mert megtehetem, és ti nem tudtok ellene semmit se tenni. – Mondja nevetve Chara. – Ha meg is ölsz, újra visszajövök. Újra és újra megölöm azokat, akiket szeretsz. Toriel, Papyrus, Undyne, Alphys, Asgore... már mind rákerültek a késre. És te is hamarosan újra felkerülsz rá. – Mondja Sansre fogva a kést. – De ölj meg, ha nagyon akarsz. Nem számít. Nekem egy egyszerű mozdulat, de nektek ismét fájdalom lesz. – Mondja kuncogva.

- Majd a következő körben kölyök! – Mondja Sans és átszúrja Charat egy csonttal. Chara vért köhög, ahogyan újból és újból átszúrja egy csont. Hol jobbról, hol balról. De amikor a HP-ja eléri, az 1-et elmosolyodik, és magára fogja a kést.

- Majd legközelebb tovább játszunk. – Mondja, és azzal bele szúrja magába a kést. Sans nézi, ahogyan Chara térdre esik, és porrá esve eltűnik. Sans szomorúan sóhajt és lehunyja a szemét. Amikor kinyitja, az ágyában fekszik otthon. Ilyenkor van pár órája míg Chara elkezdi a mészárlást. Fel kell és felöltözve lemegy a konyhába. Papyrus, Alphysal és Undynenal ül, ami szokatlan látvány.

- Mi folyik itt? – Kérdi értetlenül.

- Sans? Végre felébredtél. – Mondja Papyrus morcosan. – Alphysék átjöttek beszélgetni. Mondja és közben Sans mögé áll. Kíváncsian néznek mind ketten Alphysra.

- Szerintünk nem kéne hagyni neki, hogy öljön. – Mondja ki egyszerűen.

- Mire gondolsz? – Kérdi Sans.

- Amint kilép, az ajtón elkapjuk és megöljük. Ha ezt csináljuk, akkor kevesebb lesz az áldozat. – Mondja Undyne megszorítva a szigonyát.

- És mi lesz Torival? Ő oda bent van. – Mondja az asztalra csapva Sans.

- Van jobb ötleted? – Kérdi üvöltve Undyne. – Vagy szívesen látnád még a testvéred halálát? - Kérdi amire Sans ledermed. A levegő megfagy és senki sem szólal meg. Sans megfordul és elindul kifelé. Út közben felkapja a kabátját és fejére húzva a kapucnit kimegy a hó lepte utcára.

- Én... nem akartam. – Mondja szomorúan Undyne. Alphys meg fogja Undyne vállát és elkezdi vigasztalni.

- Nem fog bele menni. – Mondja Papyrus sóhajtva egyet. – Ő senkit sem akar látni, meghalni... és ezért vagy mindenki, vagy senki. – Mondja Papyrus felállva az asztaltól és kitessékeli a hívatlan vendégeket. Könnyes szemmel az ajtónak dől, majd felnéz az órára.

- Ideje készülnöm. – Mondja és a szobája felé veszi az irányt. Sans közben már elindult az ajtó felé. Tudja, hogy hallani fogja, ahogyan Toriel kileheli a lelkét. Ahogyan Papyrus feje a hóba hull. Tudja, jól hogy mi vár mindenkire. Nem akarja, hogy mindenki szenvedjen, de ezt senki sem érti meg. Eddig bármit próbáltam nem hatott. Chara továbbra is jött és ölt. Sosem vitte végig a játékot. Amint megölte Sanst, Resetelt és elölről kezdődött. Sans ahogy halad nem tudja kiverni a fejéből Undyne szavait: „Szívesen látnád még a testvéred halálát?" Nem erről van szó. De ha egyszer nem tudnak semmit se tenni. Annyiszor látta már Sans a halált hogy már lassan nem váltott ki belőle reakciót. Lassan már természetes volt az érzés, ahogyan a kés felvágta a mellkasát, és hogy a meleg vér eláztatta a pólóját mielőtt meghalt volna.

Leült a bokor mögé és várt. Várt, hogy Chara kilépjen az ajtón. Várta, hogy ismét megölhesse. De ismeretlen léptek zaja csapta meg a fülét. Mögüle jöttek a léptek mélyen az erdőből. Ránézet az órára mi a levegőben lebegett. Visszaszámlált és mindig eltűnt mikor elkezdődött. Még 20 perc volt kezdésig. Sans úgy gondolta annyi idő elég ahhoz, hogy megnézze, mi okozza a zajokat és elindult be az erdő sűrűjébe. Amikor elért egy nagy sziklához ledermedt. Egy lány sétált békésen előtte. A szikla előtt megállt és megtámaszkodva rajta levette a cipőjét. Haja a válla felé ért és barna színe épp olyan volt, mint Charaé.

- Nem értem miért nekem kellet jönnöm! – Szólal, meg hirtelen miközben visszaveszi a cipőjét. A cipő orrát leüti, a földre majd megy tovább. Rutinosan lépi át a kiálló gyökereket és lépi át a gödröket. – Tudom. Nem kell emlékeztetni rá! – Áll meg és mintha magában beszélne. – Eddig semmi különös nem történt bár még el se kezdődött a játék. – Mondja és elővesz egy kis tükröt és mintha telefon lenne nyomkodni, kezdi. – Te csak hallgass! – Kiált fel hirtelen amire Sans megrezzen. – Tudod, hogy miattad kellet munkát keresnem! Amúgy is gyűlöltem mindig máshova menni most meg... - Sóhajt egyet és elteszi a tükröt a farzsebébe. – Nekem kell feltérképezni az új univerzumokat, tudod milyen rossz? – Kérdi maga elé bámulva és megy tovább. – Persze biztos elhiszem. – Mondja szarkazmussal a hangjában. – Inkább tedd hasznossá magad! – Mondja és csípőre teszi a kezét. Sans nem tudja mit higgyen. A lány ruhája egy térdig érő farmerből és egy kék pulcsiból ált, amin két lilás csík futott keresztbe. Hasonlított Charara és Sans már azon gondolkodott megtámadja. Lép egyet előre és pont rá egy ágra, ami hangosan kettétörik. A lány hátra néz és Sans elbizonytalanodik. Bár úgy néz ki, mint Chara a szemei zöldje nem sugall semmi rosszat. Kiss fájdalom, de főleg kíváncsiság árad belőlük, ahogyan körbe vizslatják a tájat.

Sans egy időre elbizonytalanodik majd távolról az ajtó csapódását véli hallani. Elkezdődött a játék. Még egyszer utoljára a lány után nézet, aki tovább haladt egyre beljebb az erdőben majd teljesen eltűnt. Sans visszaszaladt és gyorsan beállt a helyére. Tudta, hogy újra meg fog halni, de muszáj ott lennie. Ez a szabály.

Ha valaki nem tudná ez egy melléksztori amit az egyik történetemhez írtam (Én és a tükör világ) Ha nem olvastad ajánlom néz át oda is mivel sok kérdésre ott találhatsz választ. Ha nem olvasod el ez kicsit zavaros lesz de szerintem érthető. Remélem tetszik és ha igen tudasd valamilyen módon. (Vote, Comment)