Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

7. Kísért a múlt

A kést a kezemben vékonyan bevonja a szörnyektől származó apró szemű pór és vér. Előttem egy Froggit után maradt kupacot nézem. Érzem, ahogyan Chara megfogja a kezemet és lenézve rá elmosolyodok. Együtt megyünk tovább, és akit lehet, megölünk. Nem rég hagytuk el Snowtownt és már nem is tudom követni hányadik alkalommal kezdtük elölről. Egy idő után arra eszméltem fel, hogy én is élvezem a helyzetet. Eltölt elégedettséggel ha Chara boldog és ő, csak akkor boldog, ha én is olyan vagyok, mint ő... egy gyilkos. Elérve Waterfallt megállok, és a földet nézem. Nincs ez így rendben.

- Tina? – Kérdi Chara elengedve a kezemet és elém áll.

- Pihenhetnék egy kicsit? – Kérdem, de a hangom elváltozik. Megint kezdi.

- Tina minden rendben? – Kérdi kissé aggódva Chara.

- K-k-kérlek csak m-m-me... csak meny! – mondom és eldobom a kést. A kezemet az arcomra teszem. A hangom folyton megcsuklik és akadozik. Chara elszalad, én pedig elindulok és leülök, a földre miután már képtelen vagyok tovább menni. A térdemen vagyok majd előre dőlve a kezemmel támasztom magam. A kezemen és már lassan az egész testem pixelesé válik és mintha épp szét akarnék esni. A világ kezd elsötétülni körülöttem és végül összeesek. Az utolsó dolog, amit meglátok magam előtt egy pár cipő, vagyis nem egy pár mivel az egyik kék a másik rózsaszín.

Miután magamhoz tértem egy ágyban feküdtem és felismertem a szobát ahol voltam. Otthon vagyok?

- Miért hoztál ide egy gyilkost? - Halom meg az ideges Sans hangját. Biztos, hogy még ugyan abban a világban vagyok... de miért vagyok Sans szobájában? Aztán meglátom, hogy az ágy mellet egy kis doboz gyógyszer van. Felveszem és látom, hogy az aljára egy cetli van ragasztva: „A leírást kérd Sanstől! :D" Forgatom egy ideig, de nem találok semmi írást rajta.

- Csak egy kis ideig fog maradni aztán visszamegy Charahoz. De most pihennie kell, szóval arra kérlek, hogy figyelj rá és ne meny el mellőle. Szüksége van egy normális ember... vagyis szörny társaságára. – Hallok meg egy lány hangot. Nem lehet túl idős, de még is a hangja felnőttes és nyugodt. – Tudom, hogy nem bízol bennem, de ezt rád bízhatom? – Kérdi nyugodtan a lány hang. Felállok és résnyire nyitva az ajtót kikukucskálok. miután nem látok senkit elindulok lefelé a lépcsőn. Aztán meglátok egy nagyon furcsán kinéző lányt és hogy Sans előtte áll mérges tekintettel. Barnás szőke haja kb. a könyökéig ér és nagyon ápoltnak látszik. Ha jól látom egy sima pántos trikót és egy térdig érő világos kék farmert visel felemás cipővel. Nem látom, jól mivel ha lejjebb megyek, a lépcsőn észrevenne Sans. A lány kezeit csípőre teszi, és előre hajol. – Na, gyerünk ne légy ilyen makacs! – Mondja viccelődve.

- Nem is ismerlek, miért bízzak meg benned? – Kérdi Sans és arcán tényleg látni, hogy nem biztos a dolgában, vagyis jobban mondva egyáltalán nem bízik a lányban.

- Tudom, de én, se ismerlek téged annyira... Geno mondta, hogy ha téged megkérlek, talán segítesz, de nincs rá garancia. – Mondja, a lány a tarkóját megdörzsölve majd előre húzza a haját láthatóvá téve a hátát, vagyis csak a nyaki részét. A trikóján élénk színű virágok vannak és a nyakában mintha valamiféle medál lógna.

- Ki az a Geno? - Kérdi Sans kíváncsian. Ez a lány ismeri Genot? (Aftertale Sans, becenevét onnan kapta, hogy a Genocide végig játszásban volt sajna rész. Csak hogy mindenki tudja, kiről van szó :D )

- Hosszú történet és nem is igazán érek rá most! – mondja a lány és maga elé emeli a kezét, amin egy ezüstszínű óra van, De valami mintha nem lenne rendben vele. – Később mindent elmagyarázok, ígérem. De most mielőtt elmegyek tudnom, kell! Megbízhatok benned? – A lány hangja bizakodó, de nem remél túl sok mindent.

- Ha ide jön Chara nem rejtegetem tovább! – Mondja Sans félre fordulva. a lány megnyugodva sóhajt egyet.

- Köszönöm. – mondja és ad egy puszit Sans fejére, amit nem értek és kicsit összezavar. Majd elmegy és csak az ajtó csapódását hallom. „Ez meg ki volt?" Kérdi T zavarodottan. „A lelke hasonlít a tiédhez... vagyis nem teljesen." Nem igazán értem mit akar mondani, de a következő pillanatban leesek a lépcsőn és fejel előre érkezek. A kezemet a fejemre teszem, de érzem, ahogyan kezdek megint szétesni. Elkúszok a sarokig és a térdeimet felhúzva a fejemet szorongatom. Sans felém nyújt egy tablettát és egy pohár vizet.

- Azt mondta ilyenkor neked adni szóval vedd be! – Mondja, de én elfordítom a fejem.

- Azt se tudod, ki vagyok... elfelejtesz, mindig! – Mondom, miközben a hangom akadozik és valahol hangsúlyt, vagyis inkább hangszínt vált.

- Gondolom láttad az előbbi lányt. – Mondja, amire bólintok. – Ő elmondott mindent és valamit csinált velem hogy ne felejtselek el. De ez nem jelenti azt, hogy jót akarok tenni veled. Ugyan olyan romlott, vagy mint Chara. – Mondja, amire kissé megrezzenek majd félve, de elveszem a gyógyszert és beveszem. A testem hamar visszatér a normális alakjába és mintha jobban is lennék, mint előtte. Kérdően nézek Sansre. – Ne néz, rám nem tudom mi volt az. A lány azt mondta, hogy ha elkezdesz szétesni, vegyél be egyet. – Mondja és elfordul. Hirtelen mintha csak megvágták volna a filmet. Sans a kanapén fekszik és ijedten ül fel. Hátra kapja a fejét és meglát engem. – Remek megint újra kezdi! – Mondja, majd mély levegőt vesz és felül a kanapén. Papyrus kiront a szobájából és lenéz Sansre.

- Sans mi történik itt? – Kérdi, majd észrevesz engem. – Ő meg ki? – Kérdi amire Sans rám néz, majd a tarkóját kezdi dörzsölni.

- Ő itt Tina nem rég jött vendégségbe! – Mondja amire Papyrus elém jön és üdvözöl. Nem értem mit mond. Nem hallom. Csak a lelkét tudom figyelni, ami lassan, kilebeg a testéből. Ő ez kicsit ijedten hátra lép és Sans szeme is felizzik kéken. Nem tudom miért, de kinyúlok érte majd ökölbe szorítva a kezemet megölöm. Mozdulatlanul rémült arckifejezéssel esik, a földre majd porrá válik. Én mire feleszmélek mit tettem Sans csontok közé zár és mérgesen figyel engem.

- Még is mi volt ez? – Kérdi dühösen. – Én adtam neked egy esélyt, de ennek itt vége. – Mondja és felülről egy Blastert szegez felém a lövésen készen. Én becsukom a szemem és várom a fájdalmat, de semmi sem történik. Amikor kinyitom a szemem Sanst valaki a falhoz nyomja a torkánál fogva.

- Látom, nem tudod megtartani az ígéreted Sansy~ - Mondja a lány. Visszajött? Miért? „Talán hogy megmentsen észlény!" De miért? „Honnan tudjam? Én se tudhatok mindent!"

- Ez nem a te dolgod! – Mondja Sans dühösen majd az arcára hirtelen félelem ül ki. – Miért nem...

- Tudod használni az erőd? Egyszerű, mert leblokkoltam! – Mondja, a lány majd elengedi Sanst, aki leül a földre. – Tudom kicsit problémás, de viseld gondját egy ideig. Lehet ő az utolsó esélyetek a jó véghez. – Mondja, és felém fordul. Arcán egy kis heg húzódik a szeme alatt. Szemei gyönyörű kékek bár mintha egy kicsit hajlana a zöld felé. Elmosolyodik majd sóhajt és a csípőjére teszi az egyik kezét. – Tudod meg ígértem Ryannak hogy nem verek meg senkit és még nyugtatót is bevettem ennek érdekében, de te kihúztad nálam a gyufát! – Mondja idegesen Sansre nézve. Ryan? .... „Várj ő nem a te..."

- A fiam? – Kérdem felpattanva a földről.

- Elég lassan kapcsolsz anya... de mindegy is. Nekem most tényleg mennem kell, ja és Sans! – Fordul vissza a még mindig dermedten ülő Sanshez. – Az erődet nem tudod használni Tina ellen szóval ne is próbálkozz! – Mondja, majd elmegy. Kilép az ajtón, de én utána futok és kitépem a helyéről az ajtót, de ő nincs sehol. Azt mondta, hogy anya? Akkor ő volt... „... Nova?" Akkor ők is képesek univerzumok közt utazni? De hogyan?