Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

5. Elfelejtve

Utána szaladok, de nem érem utol. Látom, ahogyan tovább sétál és Sans továbbra is őt figyeli. A szemeim könnyesek és a futástól alig kapok levegőt. Térdre esek és köhögni kezdek. A szám elé teszem a kezem és érzem, ahogyan egy kis vér feljön a torkomból. Sans felém fordul és értetlenkedve néz rám. Felnézek rá és valami nem stimmel a tekintetével.

- Te ki vagy? – Kérdi vádló hangon. De hát mi már találkoztunk és be is mutatkoztam, nem?

- Sans? N-nem ismersz meg? – Kérdem, és neki ökölbe szorul a keze.

- Honnan tudod a nevem? – Kérdi dühösen. Nem emlékszik rám? De miért nem? Előttem a földből hirtelen egy csont jön ki, amit éppen, hogy kikerülök. Felpattanok és beszaladok az egyik fa mögé. Nem megyek el. Ki kell derítenem miért nem emlékszik rám. – Válaszolj! – Kérdi egyre dühösebben.

- Már találkoztunk egyszer! Nem emlékszel? – Kérdem, elég halkan mivel már a torkom nem bírja sokáig és ismét megnémulok. Értetlenül néz rám és már nyitja a száját, de megcsörren a telefonja. Figyelmen kívül hagy engem és elsétál telefonálva. Én ismét lerogyok, a hóba majd a hátamat a fának támasztom. Nem messze tőlem meglátom, hogy egy bokorban megcsillan egy kamera. Alphys! Ő egy tudós talán tud segíteni. De most pihennem kell. A látásom egyre homályosabb és érzem, ahogyan a kezem ismét szétesik. Nem csinálok semmit, tudom, hogy nem állíthatom meg, de nem adom fel. „Engedj ki!" Szól T. Elengedni? Pont őt? Aki mindenkit meg akart ölni és pont ezért zártam magamba?

- Még mit nem! – Mondom recsegő hangon. A hangom is kezd torzulni. Nem kell sok idő és visszatér az eredeti alakom, ahogyan visszatér az eltökéltségem. – Mit gondoltál? Csak úgy kiengedlek hagy meny öldökölni? – Kérdem ökölbe szorult kézzel. „Miattam van ez az egész!" Kiált fel hirtelen, amire egyik kezemet a fülemre tapasztom. „Ha nem lennék, benned nem változnál át olyanná, mint én! Nem halnál meg és tűnnél el. Nem fogod fel, hogy csak jót akarok neked?" Kérdi még mindig ordibálva.

- Nem érdekel... - Mondom halk elhaló hangon. – Ha meghalok, meghalsz velem együtt. De ha nem így lesz én azt se bánom. – „Miért?" – Annyi mindenen mentem már keresztül. Annyi mindent láttam és hallottam. Talán túl sokat. Mióta látom a dolgokat meg akarok halni. Mióta látom a rémálmokat meg akarok halni. Mióta tudom, ki vagyok meg akarok halni. Túl sok szenvedést éltem már át. – Mondom és könnybe lábad a szemem. Nem hittem volna, hogy ezeket valaha ki fogom mondani. „De vannak olyanok, akik miatt élni szeretnél nem?" Kérdi T egy perc csend után. – Igen vannak, ezért vagyok itt. – Mondom és a kamera felé fordulok. - Átmegyek hozzád Alphys! – Mondom és elindulok a labor felé. Ő talán ad magyarázatot bár kételkedek benne. Tudok egy rövidebb utat így azon keresztül 5 perc alatt a labornál leszek. Bemegyek, de bent teljesen sötét van. Aztán neki megyek valakinek és hátra esek. A fények felkapcsolódnak és Mettaton áll előttem.

- Oh, istenkém hát te ki vagy? - Kérdi meglepetten. Felállok és leporolom magam.

- Tina! – Mondom, miközben körbe nézek. – Alphys már elment? – Kérdem amire Mettaton meglepetten fordul felém.

- Te nem vagy szereplő, vagy igen? – Kérdi nem válaszolva a kérdésemre.

- Nem, tényleg nem vagyok szereplő. De, bár bizonyára nehezedre esik, bízz meg bennem! – Mondom felé nyújtva a kezem, de ő a kezéből egy hatalmas kést alakít ki és nekem támad. – Hé, én nem akarok harcolni! – Mondom, de nem hallgat meg. Hirtelen kiválik belőlem Error Tina és felveszi a fekete árny alakját. Mettaton hátra hőköl az előtte megjelenő fekete alak látványára. Én a földre esek, és ott próbálok levegőhöz jutni.

- Te meg ki a fene vagy? – Kérdi vádlón rám nézve.

- Mint mondtam Tina és egy másik univerzumból jöttem. Szeretnék, segíteni ezért kell meg tudnom hol, van Alphys. – Mondom felállva. Bár nagyon bizonytalan volt elmondta hol van és én elindulok arra. De azzal kell szembesülnöm, hogy mindenki elment innen és valószínűleg nem találom meg. „Figyelj, szerintem hagyjuk ezt az egészet!" Mondja T. Én leülök a fal mellé és lábaimat magamhoz húzom.

- Nem hagyhatok hátra senkit! – Mondom, halkan majd lépésekre figyelek fel. Lassú, de céltudatos lépések melyek visszhangja szinte üvölt a csendben. Felnézek és meglátom az előttem álló Charat. A kezében lóg a kés, amiről vér csöpög le a földre. Arcán is megtalálható egy kis vér és a szemei is hasonló vörös színben izzanak. Nyelek egyet, de nem veszem le róla a szememet. – Chara? – Kérdem félre döntött fejel. Remélem, nem akar megölni. A jelenlegi állapotomban nem tudnék harcolni és nekem nincsenek mentéseim. Ha meghalok nincs vissza út: GAME OVER! Lassan pislog, mintha nem látna engem. Aztán lassan az üres kezét felém nyújtja. Előttem van a keze és szerintem azt akarja, hogy megfogjam... de miért? És a legfőbb kérdés... megtegyem?

Ilyet se csináltam még de hát ilyet is kell :) Na szóval bár tudom nem olvassák olyan sokan ezt a sztorit még is egy kérdést tennék fel az olvasóknak. Ti dönthetitek el hogy Charaval menjen-e Tina vagy sem. Mindössze annyi a dolgotok hogy kommentben megírjátok mit szeretnétek és amelyikre több lesz a "szavazat" az fog bekövetkezni. Köszönöm azoknak akik eddig olvasták a történetet és szavaztak illetve kommenteltek remélem a további részek is tetszeni fognak majd.