Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

8. Új játékos

Miután Chara ismét újra kezdte Sans bezárva tartott egy szobába, hogy ne tudjak senkinek se ártani. Egyedül némi víz és a gyógyszereim vannak itt mellettem. Nem tudom, miért teszem már ezt. Miért is vagyok itt? Miért védem ennyire Charat?

- Azért mert a saját gyerekeidet cserbenhagytad és Charára nézve bűntudatod lesz, így úgy bánsz, vele mintha a te gyereked lenne! – Hallom meg Nova hangját. Oldalra fordulva látom, hogy egy kis könyvet fog és abba jegyzetel, miközben az ablakban ül.

- De hát az ablak le volt lakatolva. – Mondom értetlenül.

- Vannak módszereim. – Mondja Nova vállat vonva majd rám mosolyog. Leszáll az ablakból és leül elém törökülésbe. – Az igazat megvallva nem pont így képzeltem el a találkozásunkat. Azt hittem majd megjelensz az esküvőn vagy valami, de ez most nem lényeg. Ryan nem szeret, sőt azt hiszi meghaltál szóval...

- Várj, miről beszélsz? – Kérdem zavarodottan. Nova összerándul, és a tarkóját kezdi dörzsölni.

- Bocsi kissé előre szaladtam biztos össze vagy zavarodva. – Mondja, majd az állát fogja és elgondolkodik. Kezet nyújt és kedvesen elmosolyodik. – A nevem Nova Turner a lányod vagyok, örülök, hogy ismét látlak. – Mondja én értetlenül megfogom a kezét és kezet rázunk.

- Én... Tina Turner vagyok. –Mondom zavarodottan. Nova feláll és előveszi, a telefonját majd lefotóz. – Mit csinálsz? – Kérdem, miközben én is felállok.

- Titok! – Mondja és ismét a kis füzetébe kezd írogatni. – De azt elárulom, hogy szeretném, ha megállítanád egy percre Charat. – Mondja és tovább ír a könyvecskébe.

- Mi? Miért? – Kérdem és hátrálok egy lépést.

- Ugyan nem kell félned csak, szeretnék beszélni vele egy kicsit ennyi az egész. – Monda Nova nevetve. Teljesen más, mint amire emlékeztem eddig. Sokkal nyugodtabb, mint amilyen kiskorában volt. „Valami nem stimmel itt... Nagyon nem tetszik a lelkének a színe!" Mondja idegesen T. – Mi a baj? – Kérdi félre döntött fejjel Nova.

- Semmi. – Mondom és elmosolyodok. 'Ugyan már T ne legyél már ilyen.' Mondom neki gondolatban, amire elhallgat. Nova elindul az ajtó felé, és ahogyan a kilincs felé ér a keze az ajtó kinyílik. Hátra néz rám és elmosolyodik.

- Mehetünk? – Kérdi és elindul kis idő után és is elindulok zsebre téve a gyógyszert. Mint aki tudja, mi hol van, megy egyenesen az üres utcákon, majd amikor elérjük Snowtown és Waterfall határát megáll és ránéz az órájára. – Már itt kéne lennie. – Mondja, és szinte végszóra megjelenik Papyrus és hallom Chara lépteit is mögülem. – Menetrend szerűen int mindig. – Mondja, és a kis könyvébe írogat valamit.

- Tina? – Kérdi Chara amire felé fordulok. – Ki ő? – Kérdi kissé ijedten. Nova elég hangosan becsapja a könyvet majd mintha kuncogna.

- Kik vagytok ti? – Kérdi Papyrus csípőre tett kézzel. Nova elteszi, az oldaltáskájába a könyvet majd megköszörüli a torkát.

- Sajnálom, biztos útban vagyok. – mondja és oldalra vonul, majd leül törökülésbe a földre. Chara és Papyrus lefagyva figyelik Novát, aki szemmel láthatóan nem zavartatja magát és előveszi a szendvicsét, amit nagy örömmel kezd el enni.

Kicsit furcsa, ahogyan viselkedik, de nem tűnik annyira rossznak. Leül, vagyis követ minket Charaval és figyeli, miket teszünk. Aztán amikor elérünk Hotlandbe ásít és megfordul.

- Hova mész? – Kérdem, amire csak hátra int nekem egyet.

- Nekem mára ennyi volt aludnom kell egy kicsit. – Mondja és tovább sétál, míg el nem nyeli a sötétség. „Ha azt mondod, hogy még most sem gyanús neked én felakasztom magam!" Mondja idegesen T.

- Rendben ez tényleg kicsit fura volt. – Mondom.

- Kicsit? – „Kicsi?" Kérdik egyszerre Chara megfogja a kezem és ijedten néz rám. – Kiráz tőle a hideg. – Mondja és látom rajta hogy tényleg fél. „Na ha már a gyilkos kis csaj is fél valami tényleg nincs rendben! Hadd nézzek utána!" Kéri T, amire egy percre elgondolkodok. A szívemhez teszem a kezem és kiveszem, T lelkét majd visszaadom neki az árnyalakját. – Menny csak ne vegyen észre. – Mondom aggódva. Bólint egyet és elmegy Nova után.

- Ez mi volt? – Kérdi Chara. Leguggolok hozzá és felveszem.

- Ő az egyik barátom volt kicsit utána néz, hogy mi a baja Novának. – Mondom, de amint kiejtem, Nova nevét Charta arcára rémület ül ki.

- Azt... mondtad Nova? – Kérdi akadozva és az arca falfehér lesz.

- Igen mi a baj? – Kérdem, de ekkor belenyilall a fájdalom a lelkembe és összesek. Megnézem a csuklómat, amin a fekete „kötélnek" kéne lennie, ami összeköt T-vel de az nincs ott. Értetlenül nézek, a csuklómra majd felnézek de Chara már nincs sehol. Meglátom a visszaszámlálót, ami azt jelzi, hogy ismét újra kezdte, de mi történt itt?

Visszamegyek egyenesen Toriel lakásába, de ő nincs ott. Se Novát se Charat sőt senkit se találok. Mintha mindenki csak úgy eltűnt volna.

- Már azt hittem megbízol bennem. – Hallom meg Nova hangját megfordulok és ott áll mögöttem. Valami viszont nem stimmel a hangja sokkal ijesztőbb. – Mi a baj anya? Talán nem erre számítottá? – Mondja és nevetni kezd. – Sajnálom, de a játék csak most kezdődik! – Mondja és nevetni kezd de ettől a nevetéstől a vér is megfagy az ereimben. Mi folyik itt?