Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

3. Chara?

Még mindig a történtek hatása alatt vagyok. Nem hiszem el, amit láttam. Miért tesz valaki ilyet? Elindulok gyors léptekben Alphys laborja felé, hogy kiderítsem, mi folyik itt. De mikor oda érek csak Mettaton ripityára tört darabjaival találkozok.

- Most komolyan? – kérdem ökölbe szorult kézzel. Lassú léptek visszhangzanak mögöttem, lassan megfordulok. Frisk áll mögöttem vörösen izzó szemekkel és széles vigyorral az arcán. Lép egyet közelebb, de mikor látja, hogy én nem reagálok rá semmit, megáll.

- Új szereplő? Furcsa. – Mondja kissé eltorzult hangon. Nyelek egyet és közelebb megyek hozzá.

- Mi folyik itt Frisk? -Kérdem fenyegetően. Elneveti magát és lassan örült kacajba fordul át a nevetése.

- Te tényleg új vagy itt nem igaz? – Kérdi még mindig eltorzult hangon és nevetve. – Én nem az a Frisk vagyok, akit te ismersz. - Mondja, és késén végig futtatja az ujjait. Rám néz és szélesen vigyorogva nekem esik. Én felugrok és mögé megyek. Láthatóan nem tetszik neki, hogy kitérek, és egyre erőszakosabban támad. Próbál megvágni, de én mindig, kitérek. Már mérgesen morog akárcsak egy kutya, mert nem képes hozzám érni. De én figyelmetlen vagyok és elesek Mettaton karjában, ami test nélkül hever a földön. A fejemet fogva ülök fel és egy késsel találom szembe magam. Liheg, más szóval már fárad. – Hallj már végre meg! - Ordítja és belém akarja szúrni a kést, de én „el teleportálok" vagyis a testem megint 'Errort' kap és elkezdtem szétesni. Waterfallban ülök az Echo virágok között, amik már semmit se mondanak. Összeszedem magam és részletesebben körbe nézek. Mindenhol szörnyek maradványai hevernek. Sehol egy élő szörny... semmi. Aztán rábukkanok Undyne páncéljára, ami az egyik hídon van összetörve. Oda szaladok és térdre esve előtte rá teszem a kezemet. Sírni kezdek és a könnyeim a páncélra esve lefolynak. Mért jó ez neki? Nem akar barátokat?

- Te más vagy... - Hallom meg Sans hangját magam mögül. Megfordulva látom, hogy nyakában Papyrus sálával áll pár méterre tőlem. Felállok és letörlöm a könnyeimet. – De Chara nem fog leállni. – Mondja komoly hangon. Chara? Már hallottam róla. Nem hittem volna, hogy itt Frisk helyett ő van. De ez megmagyarázná, miért gyilkol.

- Sans! – Mondom felé fordulva. – Segíteni fogok! Nem hagyom, hogy gyilkoljon! – Mondom komoly hangon. De ő erre fájdalmasan felnevet.

- Nem tudod leállítani, mindegy mit teszel. – Mondja, és kikerülve engem elindul a palota felé. – És ha most megbocsátasz mennem, kell meghalni... - Mondja szomorú elhaló hangon. Meghalni? „Utána néztem és nagyon úgy tűnik, hogy Chara a végén Sanst öli meg és utána Resetel!" Mondja T. Én Toriel háza felé veszem az irányt. Ha utána kezdi újra, akkor majd ott kell lennie. De muszáj kérdezősködnöm Torielnél. Talán tud valamit, ami segíteni fog... ha nem már az se érdekel.

Amint elérek, a házához benyomom a nehéz ajtót és belépek a sötét folyosóra. Végig szaladok rajta és kinyitom a következő ajtót. Belépve megijedek Toriel véres ruhája láttán. Por és vér keveréke hever a földön és láthatóan több napos lehet. „Koncentrálj!" Szól rá T és én kikerülve Toriel maradványait elindulok fel a lépcsőn. A ház fel van túrva és minden szanaszét hever. A konyha pulton egy már megromlott fahéjas-vajas pite van és már egészen büdös ezért messziről kikerülöm. Körbe nézek a lakásban, és amikor nem találok, semmit leülök a földre pihenni. „Nem maradhatunk itt! Hamarosan újra kezdődik!" Mondja T sietetve.

- T... Chara azt hiszi, hogy én egy új szereplő vagyok, igaz? – Kérdem kíváncsian. Szereznem kell némi információt róla és a játékról mielőtt bele kezdenék bármibe is. „Igen miért kérded?" Kérdi értetlenül Error. – Hitesünk el vele néhány dolgot hogy bezavarjuk! Aztán amikor már tényleg nem érti ki vagyok, akkor meg tudom állítani! – Mondom felpattanva a földről. „Sosem programoztunk át játékot! Ez képtelenség!" Mondja T kiakadva. – Nem is programoznánk, csak elhitetünk vele valamit. Biztos, hogy a többiek is segítenének, ha elmagyaráznám a helyzetet. – Mondom bizakodva. A játék hirtelen valamilyen zenét játszik le majd minden visszaáll. A pitének se híre se hamva. És a lakásban minden a helyén van.

- Te ki vagy? – Hallom meg az ijedt Toriel hangját. Megfordulok és kedvesen mosolygok rá.

- Segíteni vagyok itt! – Mondom bár ő nem hisz nekem. Sokáig győzködöm, mire meghallgat. Elmondom neki az én helyzetemet, és hogy én megállíthatom Charat csak kell egy kis idő és segítség.

- És mit akarsz, mit tegyek? – Kérdi bizakodva. Én az államat fogom, majd eszembe jut valami.

*

- Erre gyermekem! – Vezeti be Toriel Charat a lakásban. – Érzed ezt az illatot? Fahéjas-vajas pitét sütöttem neked! – Mondja kedvesen. Én egy hosszú virágmintás ruhában és két copfba fogott hajjal lépek ki az egyik ajtó mögül. Chara ledöbben, és nem érti, mi van.

- Kit hoztál haza Anya? – Kérdem félénken. Toriel természetes marad és oda jőve hozzám megpuszilja a homlokomat.

- Ő itt Chara az új testvéred! – Mondja megsimogatva a fejem. Megragadja a kezemet és Chara elé vezet. – Gyertek egyetek egy kis pitét és akkor összeismerkedhetek! – Mondja, és szabad kezével megfogja Chara kezét és az asztalhoz vezet minket. Leülünk, és én örömmel esik neki a finom meleg pitének. Amúgy is rég ettem így jól esik a meleg étel.

- A te neved akkor Chara, igaz? – Kérdem kedvesen. Chara nem eszik csak üres szemekkel bámul rám. Továbbra is mosolygok, mintha nem venném észre.

- Igen. Téged hogy hívnak? – Kérdi egy perc csend után. Hangja fenyegető és monoton egyszerre. Lenyelem az épp a számba lévő faltatott majd a mellettem ülő Chara felé fordulok és kezet nyújtok.

- Az én nevem Tina! – Mutatkozok be mosolyogva. Megfogja a kezemet én meg magamhoz rántom, és a füléhez hajolok. – A játékodnak hamarosan vége! – Mondom, fenyegetően majd visszaváltok aranyosba. – Anya kaphattok még egy szeletet? – Kérdem tányérommal a kezemben és kimegyek a konyhába. Hallom ahogyan Chara becsapja a szoba ajtaját. Toriel míg én a hangra figyelek, tesz még egy szelet pitét a tányéromra. A pultnak dőlök és elmosolyodok.

- H... hogy halad? – Kérdi félve Toriel.

- Egész jól biztos már gondolkodik, ki lehetek. – Mondom és mosolyogva veszek a számba még egy falat pitét. – Esküszöm nincs ennél jobb a világon. Sosem elég a te pitédből! – Mondom, majd érzem, ahogyan Toriel átölel és sír. Leteszem a tányért és visszaölelek.

- Köszönöm, hogy segítesz nekünk! – Mondja nagyon halkan. Én észreveszem, hogy Chara figyel minket, de ő nem veszi észre, hogy látom őt.

- Szívesen Anya. – Mondom és szorosabban megölelem, majd a lábammal meglököm az övét. Ezt a jelet fejlesztettem ki, hogy Chara ne sejtsen semmit és mindig szerepbe legyünk. Toriel megsimogatja a fejemet és hagyja hadd menyek vissza az asztalhoz enni. Chara a könyveknél áll és úgy tesz, mintha keresne valamilyen könyvet, amit olvashat. Én miután megettem a pitémet elindulok Chara felé. Ő bizonyára nincs tisztában vele de az igazi játék még csak most kezdődik.