Utolsó esély (Undertale)~Befejezett~

10. Halál...

Kint egy ideig Nova és Chara összecsapásának robajai hallatszanak be, de egy váratlan pillanatban minden elhalkul és csend telepszik a társaságra.

- Nekem túl gyanús ez a csend... - Mondja Ink majd egymásra néznek, és mind hárman kiszaladnak, ahol látják, ahogyan Nova mozdulatlanul fekszik a hóban. Körülötte a hó szép lassan bíborvörös színt kezd el felvenni, aminek a látványától mindenki lefagy egy pillanatra. Chara elégedett mosollyal fordul a társaság felé.

- Most ti jöttök! – Mondja feléjük nyújtva a kést. Ink maga mögé löki Tinát, aki értetlenül figyeli a történteket. Még csak most találkozott lányával, de ő már nem is él. Csak egy mozdulatlan test maradt, amit lassan magába temet az éppen elkezdődő hóesés.

- Mondtam, hogy nem fog győzni! – Mondja mérgesen Ink. Ryan nem is figyel rá, csak a testvére testét nézi. Chara bár a kimerültség határán van még is támadni kezd. Sans és Tina elmenekülnek, míg Inkék harcolnak. Bár Ryan nem veszi ki a részét a harcból. Folyton folyvást testvére mozdulatlan testére fókuszál. Mintha nem is hinné el azt, amit lát. Ink ecsetjével próbálja leütni és harcképtelenné tenni Chara aki sajnos még a mostani állapotához mérten is túl fürge és erős. Aztán mikor észreveszi, hogy a fiú nem figyel, neki ront és belevág a karjába. Ryan a sebet fogva lépked hátra.

- Rám figyelj, ha már küzdünk. Vagy úgy végzed, mint a drága látos Nova. – Mondja nevetve. Ryan ismét Novára néz, aki mintha egy percre megmozdulna. Ryan szeme elkerekedik és visszatér a remény a szívébe. Chara teljes erőből Ryannek ront, de valaki az útját állja. A szabotőr a két fél közé állva állítja meg a kést, ami így az ő hasába fúródik bele. Chara mérgesen tekint fel, de amikor találkozik, a tekintete Nováéval ledermed és a kését hátra hagyva több méterrel hátra ugrik. Nova arcáról tisztán levehető a düh és az... unalom? Lassú, de céltudatos mozdulattal kiemeli magából a kést és ellenfele felé kezd sétálni. Szeme lilán világít és mintha az idő lelassulna. A hó lassabban esik. A vércseppek a kés pengéjéről szinte csigalassúsággal zuhannak a föld felé.

- Azt hittem kicsit tovább fogsz engem szórakoztatni. – Mondja Nova érzelemmentes hangon. Ink és Ryan csak értetlenül néznek a lányra mivel sosem látták még így. – De ha ez a maximum, ami telik tőled... - Lassan felemeli a kést Charara szegezve, aki mozdulatlanul, de rémült tekintettel szemezik a tőle pár centire lévő késsel.

- Kérlek, ne öld meg! – Hallatszik Tina kétségbe eset hangja. Sans próbálja visszatartani, de ő a lánya és a gyilkos közé áll.

- Menny innen Anya. Ez az egyetlen megoldás. – Mondja Nova, de az arcáról nem lehet levenni az érzelmeket. Tekintete kitisztul és visszatér a szokásos színéhez.

- De ő nem olyan rossz. És már majdnem elértem, hogy jó útra térjen csak adjatok még egy kis időt. – Mondja mentegetőzve. Mindenki őket figyeli. Chara szorosan Tinához bújik menedéket remélve.

- Te nem tudod, mi folyik itt igaz? – Kérdi Nova leeresztve a kést. – Két lehetőség van, hogy ez a világ elérje a boldog véget... - Mondja sóhajtva egyet. – Vagy ő hal meg, vagy te! – Mondja és a hangja teljesen komoly. Tina nyel egyet és lenéz a kissé remegő Charara.

- Miért csak ez az út van? - Kérdi reménykedve.

- Ha ő meghal nem lesz, aki gyilkoljon. Ha pedig te halsz meg azzal ő jobb belátásra fog térni. – Mondja nemes egyszerűséggel Nova. A hasából rendületlenül folyik kifelé a vörös vér, ami felmelegíti az amúgy kihűlt testét.

- Nova fejezd ezt be! – Mondja Ryan előre lépve. Testvére felé fordul és figyelmesen hallgat. – Mindig van jobb út! Biztos van megoldás arra, hogy senki se haljon meg többször. – Mondja bizakodva.

- Van... de az senkinek sem fog tetszeni ezért el sem mondom. – Mondja Nova a havat nézve.

- Mond el! – Mondja határozottan Ink. Nova száját elhagyják a szavak. Szavak, amik mindenkit megijesztenek. Talán még az első két lehetőségnél is rosszabb, amit mond. Mikor befejezi, mondandóját néma csen telepszik rájuk. Senki sem tudja, mit mondjon.

- Van egy ajánlatom. – Mondja Sans végül ökölbe szorított kézzel. Nova már teljesen kifáradva néz felé. – Ha engem legyőzöl, megölheted Charat! – Mondja, amire mindenki ledermed.

- Ha engem legyőzöl, megölheted Anyát! – Mondja határozottan Ryan. Nova nem tudja, mit kezdjen, a szituációval majd nevetni kezd.

- Akkor, ha legyőzlek mindannyiótokat... marad a harmadik lehetőség! – Mondja mosolyogva. Erre mindenki nyel egyet. Ryan sejti, hogy Nova csak azért ment bele, mert biztos a győzelmébe. Bár Nova állapota kétséges és valószínűleg a kés okozta seb miatt fellépő vérveszteség is kábítja és gyengít egy kicsit, nincs esély a győzelemre. Vagyis Ryan ezt gondolja. Ő maga nem tud küzdeni és haszontalan ilyen téren.

- Legyen! – Ment bele mindenki a dologba. Nova a kezére néz, amit eddig a sérülésére fogott. Már az egész piros színben játszik és ez jelzi, hogy nincs sok hátra az ájulásig. Elmennek egy nyitottabb térre és mindenki megáll Nova előtt. Mindenki egyszerre támad, hogy kevesebb esély legyen Novának. De Nova csak egy mondatott mond, halkan mielőtt mindennek véget vetne.

- Annyira sajnálom...

.

.

.

~3 évvel később~

Ryan a kanapén ül és tévét néz, míg Anyja konyhában sütöget. (Original) Sans hátulról átöleli kedvesét, aki erre elmosolyodik.

- Hogy haladsz kicsim? – Kérdi Sans kedvesen.

- Egész jól. Nem mennél el gyorsan a boltba egy kis lisztért? Akkor lenne elég egy tortához! – Mondja boldogan Tina. Ma ünneplik Ryan születésnapját bár maga az ünnepelt nem igazán boldog. Sans elmegy a boltba míg Ryan felmegy a szobájába. Meglepetésére egy csomag fogadja, ami az ágyán hever. A gyönyörű lila dobozka egy kis ékszert tartalmaz. Ryan megnézegeti, de tudja, kitől van és hogy mi az. Amit fog egy kissé kopott óra. Egy óra, amit néhány éve levesztett egy bizonyos csata alatt. Sajnos senki sem emlékszik arra, hogy akkor mi történt, de ő igen. Minden egyes másodpercére. De hiába hozná fel, senki se értené miről beszél. Mert elfelejtették. Elfelejtették azt az univerzumot ahol a gyilkolás és a félelem uralkodott. Elfelejtették a csatát, amiben egy bizonyos személy fölényesen és gyorsan győzött. És elfelejtették a lányt is, aki direkt akarta, hogy elfelejtsék. Nova Turner, egy lány, aki sosem létezett igazán. A lány, aki elpusztított egy egész univerzumot egy csata után. És akit azóta senki sem látott és csak egyetlen ember emlékszik rá, hogy valaha is létezett.

Hát... izé. Ez lenne a vége. Tudom nem pont az a fajta Happy End amire mindenki számított volna de ilyennek is kell lennie. Mivel ez csak egy kiegészítő sorozat ezért lett ilyen rövid. Köszönöm ha végig olvastad és ha még szeretnél hasonló sztorikat olvasni néz rá a Én és a tükör világra vagy az Ismét Tükrökre :)