Im in love a Bulletproof Boys!!!

*8.rész*

Rin szemszöge:

Csak rohantam. Futottam amilyen gyorsan csak tudtam. Nem érdekelt semmi és senki. Én azt hittem meghalt. Az egész életem egy nagy hazugság. Élni sincs kedvem. Kiakartam menni egy kocsi elé de az megállt. Üvőltött velem a pasi aki benne ült de aztán meglátta kisírt szemeim és abba is hagyta. Hazamentem. Ledöltem az ágyra és néztem ki a fejemből. Nagyon rosszul éreztem magam, mondom beveszek egy fájdalom csillapítot de, nem hatott. Még mindig fájt a fejem. A kezem a falba ütögettem addig amíg nem vérzett. Majd az összetört csempét felvettem a földről és széjjel vágtam bal és jobb alkarom majd combjaim és oldalam is. Semmi nem érdekelt. Mikor már hatalmas vértocsába ültem hallotam ahogy a nevemet kiáltják.
-RIN! Itt vagy?-kiállt egy ismerős hang. Nem figyelve rá tovább sírok. Mire betöri JungKook az ajtóm.
-Rin...?!-csuklik el a hangja- MIÉRT?!-kezd el sírni. Ami belölem nagy érzelmeket vált ki. Csak belé kapaszkodok és mellkasán bőgök tovább. Viszont egyszer csak elhomályosodik minden.

JungKook szemszöge:

Az első lány akibe teljes szívemből beleszerettem most itt fekszik a karjaimban hót véresen. De mikor szorítása gyengül..
-A KURVA ÉLETBE!-űvöltök amilyen hangosan csak tudok mire apró lépteket hallok. Már félig álok és vérben fürdő szerelmemet tartom kezembe. Mint egy kocsonya úgy remegek és össze is esek.
-Jin.. Segíts. Kérlek.-sírok tovább. A fiú engedelmeskedik és megfogja Rint majd segít kiérni a kocsihoz. Az apró testű kicsi lányt pedig kezemben tartom. Be érünk a közeli kórházhoz majd az intenzívre viszik.
-Mehetek vele?-kérdezem a dokit kisírt nagy panda szemekkel.
-Siessen.-majd rohanok a doktor után. Rint elviszik melőlem én meg mindent elmesélek a dokinak.
-A műtét után bejöhet addig itt várjon. Bólintok és leülök egy közeli székhez. Nem tudok nem Rin-re gondolni.
"Megtaláltam. Most a kórházban vagyunk. Jin utánnam jött így betudtuk hozni. Siess kérlek."
Megírtam Ae-nak mitörtént majd válaszolt is.
"Okké. De mi történt?"

"Ha azt mondom hogy egy vértocsába feküdt az mond neked valamit?.."
Nagyon féltem. Magam mellet akarom tudni Rint. Minden keresztül ment a fejemen. És még azt sem tudja mit érzek iránta. És a múltkori csók.. Nem is akarok erre gondolni.
-Hé haver. Minden rendben?-kérdez melőlem Tae barátom.
-Nem.. Semmi nincs rendben-csuklik el a hangom ismét.
-Shh.. Nem lessz semmi baj! Minden rendben lessz.-ölel magához.
-Remélem.
-Bejöhet a lány hozzátartozója.-majd amilyen gyorsan csak tudok rohanok be az ajtón.

Rin szemszöge:

Nem érzek semmit. Azt sem tudom hol vagyok. Egy kéz fejet érzek tenyeremen. Nem nagyon tudok mozogni de nagy nehezen megszorítom, és kinyitom szemem óvatosan.
-JungKook?-szólalok meg kissé rekedtes hangon.
-Úristen..-ölel magához óvatosan.-Sosem foglak elengedni magam mellől!
-Úgy legyen!-nyögöm ki a szót mire ajkaimra tapad. Puha ajkai pihennek az enyémeken, nincs itt senki csak én és ő.
-Szeretném ha TE lennél az életemben a legfontosabb dolog.
-Én is szeretném ha az lehetnék.-mosolygok. Soha életemben nem voltam ilyen boldog. Még elbeszélgettünk Kookieval majd lassan segített felállni. Nagyon fájt a lábam meg az oldalam. A kezem nem nagyon, viszont elég csúnyán nézett ki ahogy össze volt varrva. De magamnak csináltam. Ez van. Lassan kiérünk a folyósóra és itt az egész banda kivéve Ae-t. Nem tudom hol lehet. A doki azt mondta hogy éjszakára még bent kell maradnom de holnap hazamehetek. Kook kiharcolta hogy itt maradjon velem. Viszont nem tudott velem aludni akármenyire is szerette volna mert nagyon fájt mindenem.

*Másnap*

JungKook vállán kapaszkodva indulunk ki az ajtón egyenesen Jin kocsiába a többiekkel. Ők is itt maradtak velem. Viszont a legrosszab hogy Ae nincs itt.. Nagy nehezen haza érkezünk hozzájuk mikor drága anyámat látom a kanapén ülve.
-Úristen szivem nem lett bajod?-kérdezi két levegő vétel között.
-Ne merjen hozzászólni!-vág közbe Jungkook.
-Nem tőled kérdeztem!
-Na ide figyeljen hölgyem. Tudja min mentünk keresztül miatta? Basszameg majdnem meghalt Rin maga miatt. Feltudja fogni? Takarodjon ki az életéből!-kiáltja elmagát Kook.
-Rin te is így akarod ezt?
-Igen.-válaszom egyszerűen majd JungKook kezében találok menedéket. Mire elmegy anyám felmegyek a szobánkba mire megtalálom Ae összetört telefonját a földön.
-J-jimin?!?!-kiabálok a földszintre mire az említett személy siet is fel az emeletre Kook társaságával.
-Ez itt mi?-kérdezem.
-Nem tudom. Maradjatok mögöttem.-mi engelmeskedünk és egyből drágám kezéhez bújok. Lassan elindulunk JiMin szobája felé majd lassan kinyitja az ajtót és egy földön fekvő Ae-t pillantok meg.
-Bazdmeg..-szólal meg könnyes szemmel ChimChim. Mire én csak a földre zuhanok és megint elnyel a sötétség.