My Dear Ravenna - Tom Hiddleston Fanfiction

1. Fejezet

Mikor az ébresztő órám csengett, idegesen fordultam a másik oldalamra, fejemre húzva a takarómat, mely sajnos nem segített. Az idegesítő hang csak folytatódott szüntelenül, mire morogva kibújtam a takaró alól és lecsaptam az órát, a következő mozdulatommal pedig le is söpörtem a vekkert a földre. - Már rég meg kellet volna tennem – motyogtam, majd visszabújtam a takaróm pihe-puha ölelésébe. Ám ekkor egy még ébresztő óránál is hatásosabb szerkezet kezdett el keltegetni, ez pedig nem volt más, mint Kelly, a legjobb barátnőm. - Gyerünk Ravenna, ébresztő, meg kell dolgozni a pénzedért, nem kerül csak úgy bele a bugyidba! – ugrott az ágyamra, mire én még jobban összehúztam magamat. Istenem, igaza volt, de nem akartam, hogy az legyen! Őszintén, lassan vissza sírtam az egyetemet. Ott legalább ellóghattál egy két előadást, ha éppen nem érezted úgy magad, vagy ha lusta voltál ugyebár. De most, hogy dolgoztam ezt nem tehettem meg. Gondolnám, hogy lehetséges lenne, mert végül is a legjobb barátnőm a főnököm, de nem, sőt, ő csak jobban hajtott, hiszen ismerte, hogy menyit is tudok teljesíteni. - Még öt percet kérek, isten szerelmére! – nyögtem, mire hirtelen leugrott az ágyról. - Rendben, de ébredezz, tudod, a kávézónak hamarabb ki kell nyitnia, a reggeli csúcs a legmókásabb dolog! – mondta nevetve, majd kiszambázott a szobából. Pár pillanatba telt, mire felfogtam, hogy valóban, fel kellene kelni, majd ásítva felültem és nyújtóztam egy nagyot. Csupasz lábbal léptem rá a padlóra, lusta voltam papucsban flangálni, amúgy is, legutóbb a nagy sietségben sikerült legurulnom a lépcsőn miatta, így most egy ideig szüneteltettem a "párkapcsolatunkat". Lomhán battyogtam az ablakhoz, és kinyitottam, hogy egy kis friss levegő is bejöjjön a szobámba. Érdeklődve dugtam ki a fejem, és nézelődtem egy kicsit. Őszintén? London számomra nem volt az álmok városa, egyáltalán nem olyan volt, mint ahogy azt a könyvekben leírják, vagy, ahogy a képes lapokon mutatják. Ugyan. London mocskos volt, rohadt drága, tele nagy többségben passzív agresszív emberekkel, arról nem is beszélve, hogy a szmog felhő mindig beborította a várost. Ha beakarsz jutni valahova, akkor jó, ha vastag a zsebed. Sajnos, nekem nem ez volt a helyzetem. Egyetem befejeztével semmim sem volt szinte, kivéve persze a könyveimet, laptopomat és pár egyéb létfontosságú tárgyamat. Kelly nélkül itt sem lehetnék. Egy ideig próbáltam keresni lakást, melyet kibérelhetnék, de hülye lettem volna egy maximum egy szobás házért kicsengetni hetente 1000 fontot. Szerencsére azonban Kelly befogadott. Mosolyogva gondoltam barátságunkra, sok dolgot köszönhettem neki. Azt hogy itt lakhatok, hogy van egy biztos munkám, és hogy ő legjobb barátnőm, aki mindig meghallgat, és persze el küld a picsába, amikor megérdemlem. - Hercegnő, remélem, készülsz már! - hallottam meg a hangját lentről, mire megráztam a fejem. Megint elbambultam. - Az elég, ha nem vagyok ágyban? – kiabáltam vissza, miközben a ruhás szekrényemhez léptem. Hát mit ne mondjak, nem volt túl sok göncöm, de nyilván érthető is volt, a legutóbbi fizetésemet ruhatáram megújítása helyett egy számítógépre költöttem, de hát, én is a bátyám nyomdokaiba akartam lépni! James sosem fejezte be az egyetemet, ugyan elkezdte, de félbehagyta, amikor elkezdett YouTube-ra videókat készíteni, és ezzel valószínűleg élete egyik legjobb döntését hozta meg. Neki ez volt a karrierje, játszani egész nap és közben azt felvenni. Nem mondom, hogy semmit sem csinál, mert ez nem igaz! Az a sok eszköz, amivel dolgozik, rengeteg pénzbe kerül, és mindent ő maga vásárolt meg és állított fel. A saját lábán állt, annyira, hogy gyakran ő támogatta meg a barátait. Nekem is adott volna pénzt, de nem fogadtam el. Mára már pedig több mint három millió feliratkozóval rendelkezik, és példaképe olyanoknak, akik még sosem találkoztak vele. Na meg persze, az én példaképem is, hiszen a bátyám, akit szívből szeretek. Szóval a bátyám nyomán döntöttem úgy, hogy én is megpróbálom magam, és lesz, ami lesz. Elsősorban persze Jamesszel fogok videókat csinálni, majd aztán elkezdek egyedül is ügyködni valamit. Bár csak tudnám, hogy mit. Újra megrázva a fejem vettem észre, hogy már megint elkalandozok, én pedig gyorsan kikaptam egy zöld felsőt, valamint egy bőrgatyát és gyorsan választva fehérneműt felöltöztem. Aztán beszaladtam a fürdőbe, megmostam fogaimat, megfésülködtem, majd hogy kicsit jobban érezzem magam egy kis sminkkel is javítottam magamon. Miután mindennel végeztem szemeztem a saját tükörképemmel, majd fújtam egyet. - Hát, te se leszel playboy maca egy hamar, az biztos – nevettem saját magamon, majd felkaptam a kis táskám, amiben minden fontos dolgom benne volt, és levágtattam a lépcsőn, ahol megcsapott a friss angol reggeli illata. Le is dobtam a táskámat, és levágtam magam az asztalhoz. - Nézzenek oda, ma sikerült felkelned rendesen, ügyes vagy! – mondta Kelly, hangja egy kis szarkazmussal volt meghintve. - Ezzel arra célzol, hogy máskor nem szoktam időben kelni? – kérdeztem kihívóan, majd elvettem egy pirítóst és jó vastagon megkentem margarinnal. - Hát... tekintve arra, hogy múlt héten sikerült minden egyes nap egy óra késéssel kelni, igen, arra célzok – ült le Kelly velem szembe, a müzlijét kevergetve. – Na, mesélj, hogy van a bátyád? – kérdezte, mire egy pillanatra lefagytam, mint a jó öreg Windows, és még a rágást is abbahagytam. - Óhhhh, te érdeklődsz a bátyámról? – kérdeztem, miközben lenyeltem egyben a falatot, ami kiderült, hogy nagyon rossz ötlet volt. Abban a pillanatban, ahogy befejeztem a mondatot ugyanis éreztem a torkomban ragadt falatot és köhögni kezdtem, majd inni hátha lejjebb megy. Végül egy adagnyi szenvedés és nyak mozgatás után sikerült nem megfulladnom. – Csak azért kérdezem, mert eddig is tudtam, hogy kacsintgatsz utána. Amikor legutóbb itt járt úgy nézted a fenekét, mint én az akciós gumicukrot – vigyorogtam. - De... hát én nem úgy értettem! – kezdett el egyből védekezően viselkedni, mire én hümmögve felhúztam a szemöldökömet, ebből pedig tudta, hogy lebukott. Megadva magát emelte fel kezeit, majd a szemeibe nézett miközben elpirult. – Hát. Ami azt illeti tetszetős a bátyuskád. Olyan nagy maci beütése van - magyarázta kicsit zavartan, és közben a haját tekergette az ujjával. Erre én csak még jobban elmosolyodtam. - Hát, válaszolva a kérdésedre, James nagyon jól van és attól tartok, hogy nem rég szakított a barátnője vele, így egy kicsit maga alatt van, ami azt illeti, de ezt persze nem mondja meg senkinek. Szerintem nagyon jól esne neki egy kis társaság. Ha érted – kacsintottam Kelly-re, mire a legjobb barátnőm megcsóválta a fejét. - Szörnyű vagy – nézett rám, mire én sunyi szemekkel csak legyintettem. - Ne bókolj, mert elpirulok. Na, gyere, pakoljunk össze és menjünk dolgozni, megdolgozom azért, hogy kicsaljam a zsebedből a pénzt – mondtam felállva, majd gondosan elmosogattam. Legalább ezt profi módon tudtam csinálni. Gyalog vágtunk neki az útnak, ilyen reggeli órákban lehetetlen volt közlekedni kocsival. Nem mintha Londonban bármikor is lehet normálisan közlekedni, leszámítva persze a metrót, ahol azonban néha olyan dolgokkal fut össze az ember, amikkel nem akar. Amint megcsapott az utca mocskos levegője, egyből a táskámba nyúltam és felvettem az eldobható orvosi maszkom, hogy megelőzzem a bajt. Kelly ezt látva felsóhajtott, majd megpaskolta a vállam. - Ennyire rossz az asztmád? – kérdezte, mire én csendesen bólintottam. Őszintén, nem lehetett mást okolni miatta, csakis magamat. Hamar kezdtem el dohányozni, már 14 évesen lógott ki a számból a szivar legalább egyszer egy nap. Aztán ahogy a gimnáziumba kerültem, még rosszabbá vált az egész. Azok közé tartoztam, akiket kiközösítettek, én pedig magamba fordultam és még többet kezdtem el szívni, akár napi három dobozzal is, attól függően, hogy éppen milyen lelki állapotban voltam. Egyetemen valamennyire visszaszorult az egész, de akkor már füstje volt az erdőtűznek. Egyre gyakrabban kaptam magam azon, hogy éjszaka felriadok, levegőért kapkodok tehetetlenül. Először allergiára gyanakodtam, így el is mentem megnézetni magam, de tiszta voltam. De onnan tüdőszűrésre küldtek, ahol sikerült tragikusan teljesítenem. Amikor megtudtam, hogy asztmám van megijedtem. De ennek ellenére is folytattam a dohányzást, nem gondoltam komolyan. Ami nem öl meg, megerősít, nem így van? Lófaszt. Ezzel csak még jobban ártottam magamnak, felégettem a saját tüdőmet, egyre jobban. Végül pedig egyszer a kórházban kötöttem ki egy roham után. Ekkor döntöttem úgy, hogy abba hagyom a dohányzást. Sikerült is letennem, de ez nem változtatott a tényen, hogy tönkre tettem a tüdőmet. Minimális javulást mutattam egyetem óta, de így se volt ritka hogy rohamaim legyenek. Ezért vettem fel most is a maszkot, éreztem, hogy a levegő ma a szokásosnál is rosszabb, én pedig nem akartam kockáztatni. Szerencsére a kávézó nem volt messze, így gyorsan beléptünk, Kelly pedig azonnal megfordított a táblát, így az ajtóra nézve minden arra járó láthatta, hogy a kávézó nyitva áll a vendégeknek. Én pikk-pakk lepakoltam a székeket, majd beálltam a pult mögé és máris elkezdtem készíteni magunknak a kávét. Vagyis Kellynek kávét, magamnak pedig egy jó erős teát. Nekünk is kell valami, ami bepörgeti a napot. Hamarosan pedig meg is érkeztek az első vendégek, persze azok, akik már törzsvásárlók voltak. Könnyű is volt a kezdés, ugyanis mindig ugyan azt rendelték, így már akkor elkezdtük készíteni a kávéjukat, amikor beléptek az ajtón. Óhhh, de a dél az már teljesen más tészta, akkor ugyanis mindenki a hangulatától és vagy energiájától függően veszi magának a folyadékot, esetleg a süteményeket, így akkor kell a legjobban pörögni. Szokás szerint majdnem sikerült orra esnem, de hála az égnek most megúsztam, mondjuk, ennek a vendégek nyilván jobban örülnek. A délután valamennyivel nyugisabban telt, majd lassan beköszöntött az este. Én éppen a pultot tisztogattam, Kelly pedig a székeket rakosgatta fel fáradtan, mikor megcsörrent a vonalas telefon. Egyből oda nyúltam és felvettem, és érdeklődve füleltem. - Jó estét, a Lovely Butterfly kávézóját hívta, miben lehetek segítségére? – szóltam bele, mint egy profi tele marketinges, de a hang, ami beleszólt eléggé meglepett, hála az égnek, jó értelemben. - Ravenna, kis holló, te vagy az? – hallottam meg egyik példaképem, és nem utolsó sorban mentorom hangját. Egyből ugrálni kezdtem izgatottan, mint egy becukrozott óvódás, közben pedig vigyorogtam, mint Joker. - Guillermo, hát te vagy az? Úristen, egyetem óta nem hallottam felőled! – szinte kiabáltam, mire a férfi mély hangon felnevetett. Guillermo Del Toro az egyik barátom volt, ha lehet így mondani. Egyetemen ismertem meg, amikor is előadásokat tartott, én pedig minden egyes alkalommal ittam a szavait. Az előadások után pedig egyszer össze szedtem a bátorságom, és megszólítottam. Kiderült, hogy a nagy testben ugyancsak egy hatalmas szív rejtőzik és könnye össze barátkoztunk, nem egyszer segített, amikor vizsga időszakban szét voltam esve. Támogatott és mentorált engem, sok mindent köszönhettem neki. Azonban nagyon régen hallottam róla, persze e-mailen kívül, mert havonta egyszer mindig szokott írni. Most viszont ez más volt, hiszen a hangját hallottam! - Nagyon jól vagyok kis holló, megdobogtatta hájas szívem hogy hallom a hangod. Mond csak, te vagy a vezetője a kávézónak? – érdeklődött, én meg egyből rávágtam a választ. - Nem, hanem a legjobb barátnőm az, Kelly. Adjam? – kérdeztem, miközben Kellynek jeleztem, hogy ide kéne jönni. - Azt megköszönném. Nem szeretném lelőni a poént – felelte Guillermo, mire szinte magam előtt láttam a mosolyát. - Rendben, akkor adom! – mondtam, majd át is passzoltam a vonalat. Villámsebességgel fejeztem be Kelly elkezdett szék pakolását, miközben próbáltam fülelni, de mivel nem voltam denevér, nem tudhattam, hogy Guillermo mit mond a barátnőmnek. De a Kelly arcán lévő vigyor valami jó dologról árulkodott. Még mielőtt azonban elbúcsúzhattam volna példaképemtől, Kelly letette, mire egy csalódott nyüszögést hallattam. - Na, babám, ki nem találod, hogy mit akart – mondta, miközben befejezte a pultot, amit én hagytam félbe. - Ne csigázz, mond el! – pattogtam Kelly elé, mire a vállaimra téve a kezét lenyomott a földre egészen addig, ameddig egy helyben nem álltam. - Nos. Ugye tudod, van a Bíborhegy című filmje, amit már elakart kezdeni forgatni. Nos, Benedict Cumberbatch és egy másik színész is vissza vonta az egészet, mert elméletileg túl durva volt nekik a forgató könyv. Szóval drága barátunk fogta, újra írta az egész forgatókönyvet és új színészeket vett fel. Nos, itt lesz az első olvasó próbájuk. És a második is, valamint egy megbeszélés is. Valamint veled is akar beszélni, de azt nem mondta el, hogy miről. Azt mondta, hogy meglepetés lesz neked, és hogy készülj. Ha tudnám mire – mondta, majd pár másodpercig csendben álltam, dolgozott agyam fogas kereke. Hirtelenjében egy hatalmas nagy örömsikoly hagyta el a torkomat, mire pár járókelő ijedten betekintett a kávézó ablakán keresztül. Kelly egyből mutogatni kezdett, hogy nincs semmi baj, majd nevetve megölelt. - Nem is tudom mikor láttalak ilyen izgatottan. Szerintem még soha. Na, gyere ide. Van addig egy kis időnk, és úgy gondoltam, hogy egy kicsit előrehozom a fizetés napod. Szóval el tudsz menni, vásárolni. De, szigorúan ruhát! – nyomta meg a "de" szót, mire én engedelmesen és hevesen bólogattam. - Hogy hogy ezt a kávéházat nézte ki? – kérdeztem, miután lenyugodtam és Kelly bezárta az üzletet. - Szerinted van Angliában másik gótikus kávézó baba? – kérdezte Kelly felnevetve. – Gondolom mivel a film is a gótikus stílust képviseli, jó ötletnek tartotta itt tartani a dolgait. - Igazad lehet – bólintottam mosolyogva, majd boldogan mentünk haza, miközben a szívem folyamatosan erősen vert. Már most izgatott voltam, pedig jól tudtam, hogy aznap valószínűleg, mint mindig, ha idegenek vannak, körülöttem berezelek, és behúzódok egy csendes kis sarokba. De ettől függetlenül vártam, hogy újra találkozhassak a mentorommal, és hogy belelássak abba, hogy milyen is egy film olvasó próbája. dátum: