Én és a bátyám Nagy Ádám

2.rész

- Soha nem gondoltam volna, hogy a tegnapi lesz életem egyik legfurcsább és egyben a „legtartalmasabb" napja. Ha valaki történtekkel kapcsolatban előre felvilágosított volna, komolyan a képébe röhögök – mondtam Taminak, miközben anya a reggelinket csinálta.

- Hát az biztos - vágta rá Tamara, és nagyokat kortyolt a teájába, majd elmosolyodott.

- Jó étvágyat! – mondta anya mialatt elénk tette a reggelit.

- Köszönjük viszont! – vágtuk rá szinte, majdnem egyszerre.

***

Éppen befejeztük a reggelit, mikor megérkezett a bátyám, aki kicsit sem nézet ki álmosabbnak, mint tegnap.

- Jó reggelt! – mondta nyöszörögve, és beletúrt a hajába.

- Jó reggelt kincsem! –mondta anya majd egy puszit, nyomot a fejére, azzal felkapta a táskáját és elment. Aztán az ajtóban még visszaszólt.

- Ó lányok,kérlek, mosogassatok el magatok után!

- Rendben – vágtam rá és hozzá is láttunk.

- Igen, lányok – mondta Ádi, közben megjelent egy pimasz mosoly az arcán, jó testvérhez híven visszamosolyogtam.

- Ádi ez rád is vonatkozik - hallottam anya hangját.

- Anyaaaa! – mondta a bátyám, kicsit sem elnyújtva a szó végén lévő a-t.

Azzal önelégült mosollyal az arcomon ott hagytam Ádámot. Közben elindultunk a barátnémmel együtt az emeletre egyenesen a szobámba. Miután felértünk magamhoz vettem a biosz tételeimet, és leültem az ágyamra, mondván elkezdek tanulni. Ám Mia közbe szólt.

- Te, mégis mi a francot csinálsz?! – nézett rám kérdően.

- Tanulok, mivel a tegnapiak miatt nem volt időm.

- Te megzakantál! Úgy látszik az a labda, nemcsak az orrodban tett kárt, hanem valószínűleg az agyadban is!

- Most miért?! – néztem rá úgy, mint ahogy az előbb ő nézett rám. - Csak szeretném, ha jól sikerülne a szóbelim, olyan nagy baj ez?

- Nem, csak nem tesz jó, ha még az utolsó napon is terheled az agyad, hidd el,így is tökéletes lesz a szóbelid. Sokat készültél rá eddig is, nincs szükséged több magolásra.

- De mi lesz, ha olyat kérdeznek, amit nem tudok annyira!?

- Semmi gond nem lesz, bízz bennem, hazudtam én valaha is pont neked?

- Nem, de akkor is.

- Nincs akkor is! Most pedig meséld el pontosan, mi is történt tegnap, mivel amikor megérkeztem, nem igazán mondtál semmit, csak annyit,hogy a bátyád megőrjít.

- Na jó, akkor elmesélem az egészet. Szóval miután beszéltem veled megérkezett Zsófi, köszöntem neki majd mire visszafordítottam a... - épp fojtani akartam, de a drága barátnőm félbe szakított.

- Jó, jó ezt tudomaztán!

- Aztán Szalai bekísért minket a sürgőségire...

- Az isten szerelmére, Zoé, mi van az orroddal?!- mondta ugyanis megint félbe szakított.

- Nos, az orrom valamennyire elferdült a törés következtében plusz vérzett is nem is kicsit. De szerencsére az orvos a ferdült részt visszatudta igazítani, így nincs szükség műtétre. Az orvos szerint egészen hamar rendbe jövök. Viszont borzasztóanfájt, amikor az orvos egyszerűen csak megfogta, és „visszaállította" az elferdült részt. Bevallom annyira fájt, hogy elsírtam magam. Miután az orvos végzet láttám Ádám arcát, és egyszerre volt szomorú és aggódó a pillantása. Majd felállt, aztán megölelt, és a fülembe súgta, hogy nem lesz semmi baj. Azzal megpuszilta a homlokom. Szinte még soha sem láttám ilyenek a bátyámat. Mikor kimentünk Szalai és Zsófi arcán az ijedtség jeleit láttám a kötés miatt, majd egyszerre megöleltek. Közben Szalai még egyszer bocsánatot kért, én pedig meg mondtam neki, hogy ha még egyszer bocsánatot kér, akkor nagyon megbánja. Hisz ő nem tehet erről az egészről. Ekkor kitört belőlünk a nevetés, majd folytattuk az utunkat haza. Anya nagyon meg volt ijedve, mikor hazaértünk egyből kérdezősködött, majd elmeséltük neki ezt az egészet. Ezután megérkeztél innentől tudod mi történt – hadartam el a tegnap történteket.

- Ó, szegénykém, annyira sajnállak- mondta Tami és megölelt.

- Szerintem az a legjobb, ha elfelejtjük ezt az egészet, és kikapcsolódásként megnézünk valamilyen filmet.

- Mit szólsz egy vígjátékhoz vagy nézzünk inkább horrort?

- Szerintem nézzünk egy vígjátékot, az orrvérzésem felért a legijesztőbb horror filmmel – mondtam miközben láttam a barátnőm arcán a mosolyt, majd kitört belőle a nevetés.

- Bocsi, de egyszerűen... - nem engedtem, hogy befejezze.

- Tudod milyen rossz élmény volt?! – akadtam ki. -

Olyan szemét vagy! – majd hozzávágtam a röhögéstől, az ágyamon fetrengő barátnőmhöz a hozzám legközelebb lévő tárgyat, egy díszpárnát. Hát őszintén ez segített.

- Héééé, ezt most miért kaptam?

- Azért mert kiröhögtél nem mellesleg megérdemelted –azzal bevágtam a durcit.

- Sajnálom nem gondoltam komolyan, viszont a filmnek lehetne az a címe, hogy Zoé vagy a Vérzőlány vagy... – jött bele a „filmem" címébe.

- Kösz az együttérzést mondhatom nagyon kedves vagy –azzal hozzá vágtam még egy párnát, aminek az eredménye egy hosszadalmas párnacsata lett.

Miután ki csatáztuk magunkat - természetesen én nyertem - kiválasztottunk egy filmet. A Fák Jú Tanár úrra eset a voksunk, hát szinte szakadtunk a röhögéstől. Nagyban nevettünk, mire benyit a bolond bátyám.

- Mi olyan vicces? Csak nem én vagy esetleg Zoi kiskori fürdős képei? – ránéztem, és láttám azt a lemoshatatlan vigyort a képén, mire én hozzá vágtam egy párnát.

- Egyébként kopogni luxus?- néztem rákérdően.

- Zoi,Zoi, drága kis húgom, ha nem tudnád, én megtehetem, hogy ne kopogjak –mondta.

- Mondhatom, nagyon szerény vagy, akkor valószínűleg a távozásodat sem kell bejelentened ugyanis mi, kérünk a távozásra -és végszóra hozzá vágtam egy párnát.

- Áúúú, ezt miért kaptam?- majd bevágta a durcités, úgy hisztizett, mint egy kislány, aztán elment.

Ezután akárhogy is próbáltuk visszatartani a röhögésünket, egyszerűen robbanásszerűen kitört belőlünk. Életemben nem nevettem mégennyit, mint ezen a napon, bár ebben részt vett a drága barátnőm, hiába ilyen, ha az embernek van egy ilyen őrült barátnője.