Reggel elég nyúzottan ébredtem hála a drága ébresztőm hangjának, aki már egy pár napja nem hagy nyugodni. Nagy nehezen kimásztam az ágyból elindultam reggelizni, mikor leértem furcsáltam hogy anya nem kávézgat,de különösebben nem érdekelt a dolog. Miután sikerült eldöntenem, hogy mit reggelizzek hozzá is láttam a kis szendvicsemhez és mellé csináltam egy nagy adag kávét, hisz kávé nélkül az egész család zombivá válik. Épp leültem, amikor lépteket hallottam és megláttam anyát, aki nem éppen úgy festett, mint aki munkába készül.
- Szia, kincsem! –álmosan megdörzsölte a szemét, közben az éltető nedű után nyújt
- Szia, Jó reggelt!- mondtam mosolyogva majd haraptam egyet a szendvicsembe, amikor ismét lépteket hallottam
- Sziasztok! – a hang alapján egyből rájöttem, hogy ki közlekedett a lépcsőn úgy, mint Godzilla
- Lám, lám hogy - hogy a hétvégét átalvó Csipkerózsika is felkelt, hajnalok hajnalán!- a pimasz mosoly még ilyenkor is ugyan úgy virít az arcán
- Hát, talán azért mert be kell mennem, szóbelizni!- vágtam vissza, a bögrém mögül kikukucskálva
- Szombaton?- kérdezte majd elröhögte magát
- Péntek van okoskám! – szóltam a szúrós pillantásai kíséretében
- Péntek van pancserkám! – majd egy olyan választ kaptam egy olyan személytől, amire nem számítottam
- Zoé ez esetben igaza van, Ádámnak valóban szombat van. – ezzel teljesen lesokkolódtam
- Óóó a francba minek keltem ilyen korán! Ráadásul már a kávémat is megittam! – morogtam, mint egy veszett kutya
- Nézd a jó PANCSERKÁM oldalát legalább eljöhetsz velem az edzésre, na meg vásárolni, hisz a múltkor nem sikeredett! – sorolta az instrukciókat a drága bátyám a kis mosolya kíséretében
- Kösz, inkább kihagyom, nem szeretném megint eltörni valamimet, na meg Szalai ezer szavas bocsánatkérő beszédét! – forgattam a szemeim azzal felmentem a szobámba
- Hát kár érte!–röhögött utána
Miután vagy százszor elgondolkodtam azon, hogy hogyan lehetek ilyen hülye felhívtam Tamit hogy esetleg nincs-e kedve eljönni velünk vásárolni. Egy sikeres rábeszélést követően elkezdetem készülődni alig egy óra alatt kész is voltam plusz összeírtam, hogy mire is lenne szükségem. Az órára pillantottam kilencet mutatott, mivel fél tízet beszéltünk meg ezért lementem a konyhába csinálni egy turmixot, míg megérkezik a barátném. Már épp elkészültem a turmixommal mikor megérkezett Zsófi.
- Szia, Zoé!- mondta mosolyogva
- Szia!- közben kortyoltam egyet a finom banán turmixomból, majd megérkezett Ádi
- Na, mehetünk? – kérdezte Zsófitól
- Persze –mosolygott
- Egy perc és én is megyek, csak ezt még megiszom! –mondtam mialatt hatalmasakat kortyoltam az italomból
- Nem azt mondtad, hogy a múltkoriak miatt nem mész a fiúk, de leginkább Szalai és a labda közelébe?!- kérdezte nevetve
- De viszont meggondoltam magam, ha nem gond és jönne Tami is?
- Nekem nem gond- mondta Zsófi
- Hát nekem se, és mikorra jön Tamara?
- Féltíz – majd csipogott a telóm, egy üzenetem jött Miától
VOUS LISEZ
Én és a bátyám Nagy Ádám
FanfictionNagy Zoé vagyok egy átlagos tizennyolc éves lány aki gőzerővel készül az egyetemi életre. Az életem teljesen hétköznapi leszámítva egy dolgot hogy a bátyám Nagy Ádám a válogatott tagja, akivel az élet nem is olyan könnyű.
