Reggel nagyon rosszul ébredtem, egész este forgolódtam és azon gondolkodtam, hogy miért ilyen az élet. Ám képtelen voltam ébren maradni így már sikerült vissza aludnom, amikor valaki felébresztett. Ez a bizonyos személy nem más volt, mint Ádám.
- Jó reggelt Zoirózsika!- súgta a fülembe a bolond bátyám
- Hmmm... Hagyjál már! – nyöszörögtem, míg a párna alá dugtam a fejem
- Mennyi az idő? – kérdezetem halkan nyöszörögve
- Fél nyolc. – lefogadom, hogy úgy vigyorgott, mint a tejbe tök
- Óóóóó minek keltettél fel ilyen korán! –förmedtem rá, miután szembesültem az idővel és belenyomtam a fejem a párnámba
- Hát azért mert akkor ki kísérne ki a reptérre.
- Mikor indul a gépetek? – kérdeztem, közben sikerült erőt vennem magamon és felülni
- Tizenegykor. – a válasz hallatán megforgattam a félig csukott szemeim
- Ezért keltettél fel, hagyhattál volna legalább kilencig aludni, ha tizenegykor indultok!
- Legalább lesz időd elkészülni. – vigyorgott, majd kacsintott az arcomba, de olyan erősen hogy még félig csukott szemmel is tisztán láttam, azzal felállt és kiment
***
Kevesebb, mint másfél óra múlva már a kocsiban ültünk, úton a Liszt Ferenc repülőtérre, mivel anyáék is kijöttek ezért én és a bolond bátyám hátul foglaltunk helyett. A városképet szemlélve csak még inkább rám tört az álmosság, Ádi pedig a telefonján babrált. Az utunk igazán csendben telt, egészen addig, amíg nem kezdtem el ásítani és kissé el nem szenderedtem.
- Csak nem álmosak vagyunk hugicám?! – vigyorgott
- Látom hosszú volt az este. – ahogy ezt kimondta megjelent egy hatalmas perverz mosoly az arcán
- Még szerencse hogy hamar szóltam különben még mindig készülődnél. – vigyorodott el ismét
- Egy cseppet sem bátyókám! –vágtam egy csábos mosolyt
- Na és hova siettél éjek éjjelén?
- Magánügy, de ha ennyire tudni akarod, akkor Taminál voltam. – visszafordítottam a fejem és tovább képleltem a várost
Alig tíz perc múlva már a reptéren álltunk és vártuk a csapat többi tagját, meg kell, hogy jegyezzem igazán James Bond hatást keltettek a srácok, amikor messziről megláttam őket. Természetesen Szalai volt az utolsó. Még épp volt annyi időnk (mialatt vártuk a két méteres álmos „gyereket") hogy mindenkihez oda menjünk és jó utat kívánjuk
- Jó utat vigyázz magadra, na meg a csapatra! – léptem oda Dzsudzsákhoz majd megöleltem. Így sorban végig mentem a csapat össze tagján, ám egy-két valaki válasza kissé meglepett
- Jó utat vigyázz magadra!- majd megöleltem Szalait mire ő:
- Vigyázz magadra törpicúr egyébként hogy van az orrod! – ezen elmosolyodtam, hát igen hozzá képest valóban vetekszek törpicúrral, nyugodj meg már jól van az orrom- kacsintottam majd,indultam hogy, elköszönhessek Némótól
- Jó utat vigyázz magadra! – mily meglepő a kis monológom - mondtam Némónak
- Majd találkozunk, és hogy sikerült az érettségi? –mosolygott
YOU ARE READING
Én és a bátyám Nagy Ádám
FanfictionNagy Zoé vagyok egy átlagos tizennyolc éves lány aki gőzerővel készül az egyetemi életre. Az életem teljesen hétköznapi leszámítva egy dolgot hogy a bátyám Nagy Ádám a válogatott tagja, akivel az élet nem is olyan könnyű.
