Én és a bátyám Nagy Ádám

5.rész Egy testvér akkor is testvér ha rá mászik egy cica baba

Épp a bátyám hülyeségeit hallgattam, amikor is megcsörrent a telefonom, Mia volt az. Nagyon megörültem a hívásának, de egyben meg is voltam ijedve, hisz aggódtam Tami, meg persze Darwin miatt is.

- Szia, nos, mi történt, és hogy van Darwin?- halmozta el a kérdéseimmel.

- Szia!- mondta kissé elkeseredett hangon, még soha nem hallottam ilyenek Tamot, borzasztó érzés volt ilyennek hallani a barátnőmet. -Szerencsére nincs semmi baja, csak vaklárma volt az egész – mire én csak sóhajtottam a megkönnyebbüléstől, majd ismét jött a kérdéseim áradata

- De mit is vett észre anyukád?

- Reggel mikor elmentem, akkor még nem láttunk rajta semmit az égvilágon. Viszont anya azt mondta, hogy egész délelőtt nem evett, nem ivott és nagyon mozogni se mozgott csak feküdt. Ezért szólt nekem, majd miután hazaértem, elvittük az orvoshoz, aki azt mondta, hogy makkegészséges!

- Jócskán rátok ijesztett a kis szőrpamacs- mondtam nevetve.

- Az biztos, viszont most le kell, hogy tegyelek, majd beszélünk!

- Szia!- azzal le is tett.

***

Reggel a szunyókálásomból a szemembe sütő nap sugara zavart meg. Miután sikerült kinyitnom a szemeimet, megpillantottam az órámat, ami fél nyolcat mutatott, még nyújtózni se volt időm, ugyanis azonnal kipattantam az ágyból. Teljesen pánikba estem, hisz már a suliban kellett volna lennem. Amilyen gyorsan csak tudtam, lesprinteltem a konyhába, mondanom sem kell zengett tőlem az egész ház, de most ez érdekelt a legkevésbé. Mivel sürgetett az idő, nem volt lehetőségem enni, ezért csináltam egy szendvicset, ám a nagy rohanásba sikerült elvágni a kezem. A stressz egyszerűen úrrá lett felettem, ezért leborultam a földre, és elkezdetem sírni egészen addig, amíg meg nem zavart valaki. Ez a valaki Ádám volt.

- Zoé, te mit keresel itt, mi a baj? – én csak tovább sírtam.

- Zoé, figyelj rám! – emelte fel a hangját, közben pedig elkezdett rázogatni, míg végül rá néztem, láttam az arcán a meglepődést és a csodálkozást.

- Hallasz az isten szerelmére Zoi, mi bajod van?! –a hangjában éreztem a félelmet. Majd nagy nehezen sikerült fékeznem a sírásom, így már meg tudtam szólalni, bár amennyire tudtam.

- E-el...fogo-ok ké-ésni... nem fogok o-oda érni!

- Figyelj,nyugodj, meg csak készülj el...

- De már rég ott kellene lennem, és Tami is várt rám...

- Én, elviszlek nem lesz semmi baj... oké? – nézett rám kérdően.

- Oké.

- Jézusom Zoé, te vérzel, mi történt?!- kérdezte lefehéredett arccal.

- Csak elvágtam az ujjam - mondtam szipogva.

- Na, akkor most bekötöm, az ujjad aztán menj készülődni és én, elviszlek kocsival.

- Rendben!

Miután Ádi leápolta a kezem, egyből rohantam készülni, mikor megláttam az arcom egyszerűen nem ismertem magamra, a tegnapi sminkem teljesen elfolyt, úgy néztem ki, mint egy zombi. Mivel idő szűkében voltam, a hajam csak egy egyszerű copfba fogtam, sminknek pedig egy kis BB krém, rúzs, na meg egy kis szempillaspirál. Végül közel tíz perc alatt kész lettem, mire leértem az emeletről megpillantottam a bátyám, aki egy papírzacskót tartott a kezében.