The love is painful [Camren]

2. rész: Nyertünk!?

2016. július 8.

--- Camila szemszöge ---

Pontosan ma egy hete hogy neveztünk arra a nyereményjátékra. Elvileg ma fogják kihirdetni a 12 győztest. Ez a 7 nap egy örökké valóságnak tűnt. Minden nap minden percében csak ezen járt az agyam. Nagyon kicsi esély van arra, hogy nyerünk. Ezért imádkoztam minden nap. Talán szerencsénk lesz, talán nem. Ez ma kiderül. Rettentően izgatott vagyok, de emellett ideges is. Megbeszéltük Dinah-val, hogy a mai napot együtt töltjük, mert hogyha megjön az értesítés a nyertesekről, együtt örüljünk, avagy együtt szomorkodjunk. Reggel fél 10-et mutat az óra. 10 órára jön DMac (így becéztem). Lemegyek reggelizni amíg nem jön.

*kopp-kopp*

"Nyitom!" kiáltottam az ajtó felé.

"Sziaa Mila!" (így becézett ő) ölelt meg szorosan.

"Sziaa! Gyere beljebb." intettem neki az ölelés után.

"Nos? Mivel töltjük el a mai napot?" ült le a kanapéra.

"Azt gondoltam elmehetnénk majd együtt ebédelni, addig is itthon szórakoznánk. Be van üzemelve az Xbox, azon is játszhatunk." mondtam neki a garnitúrára támaszkodva. Ő pedig csak bólintott egyet.

Jó kis nap volt. Hülyültünk egy csomót. Régen volt már egy ilyen napunk együtt. De ez most összehozott minket. Délelőtt néztünk egy Pretty Little Liars részt, (tudniillik ez volt mindkettőnk kedvenc sorozata) aztán elmentünk a közeli mini büfébe ebédelni, és délután Xbox-on játszottunk ezt-azt. Már közel 4 órát mutatott a falon lógó órácska. A telefonjaink végig nálunk voltak, az internet be volt kapcsolva, és vártuk az értesítést. De még mindig semmi. 1 óra telt el.

Egyszer csak:

*ding-ding* jelzett Dinah telefonja.

"Úristen! Biztos meg vannak a nyertesek!" dobta el a kontrollert, majd felkapta a telefonját az asztalról.

Láttam ahogy feloldja a telefont és a szemei ide-oda cikáznak.

"Ohh basszus, ez csak a rohadt Twitter értesítés. Francnak jelölnek meg minden szaron." dobta le maga mellé a mobilját.

Én pedig lehajtottam a fejem és néztem a kezeimet, amelyek össze voltak kulcsolva az ölemben. Abban a pillanatban pedig egyszerre szólalt meg a telefonunk. Gyorsan felkaptuk mindketten és buzgó mozdulatokkal kattintottunk rá a jött értesítésekre. Amint megláttuk mit is kaptunk, egyszerre felemeltük a fejünket és egymásra néztünk.

"Dinah. Ariana posztolt!" néztem félelemmel, de egyben örömmel a barátnőmre.

"Camila. Nálam is." mosolygott felém. "Oké. Figyelj. Én most leteszem a telefonom, te pedig idejössz közelebb és a tiéden elolvassuk egyszerre. Rendben?" megnyomta a lezáró gombot a kütyüjén és lassan lerakta az asztalra.

Én felé bólintottam és közelebb húzódtam hozzá. Remegő kezekkel tartottam a telefont. Elkezdtem olvasni Ariana bejegyzését.

„Kedves Arianatorok! Eljött ez a nap is! Pontosan egy hete hirdettük meg a nyereményjátékunkat. Amelyre több 10 ezren jelentkeztetek. De sajnos ebből a sok csodás emberből csak 12 rajongónak adhatjuk oda a nyereményt. Mielőtt még megtekintenétek a nyerteseket, gratulálunk kell mindenkinek! És azok akik nem nyertek, ne búslakodjanak! A szerencse mellettetek is kiáll majd! A nyertesek pedig ezeket az információkat feltétlenül olvassák el figyelemmel -> www.arianagrande.com/tour/giveaway

És íme a szerencsés nyertesek: „ a szavam megcsuklott ahogy ezeket a sorokat felolvastam. A remegő kezemben inogott a telefon. Dinah szorosan átölelt és egy puszit adott az arcomra. Én pedig tovább fojtattam a nyertes nevekkel. Blah blah blah. Hadartam gyorsan azokat a neveket amelyek nem voltak ismerősek számunkra. Lassan, soronként tekertem lejjebb. Már a 9. névnél jártunk amikor felpillantottam Dinah-ra. Szomorú arcot vágott. Ahogy én is. Már biztos voltam benne hogy nem nyertünk. A szőke hajú barátnőmet nézve tekertem egyet az ujjammal a képernyőn, és amint visszapillantottam a telefonra ott láttam a nevünket egymás alatt.